Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-02-01 / 115. szám

egység | 2019 FEBRUÁR 8 HOHMECOLÓ | IZRAEL selt érdekekre egyaránt rányomja a bélyegét az ország állandósult külső fenyegetettségéből (is) adódó konszenzusra való törekvés, és az ezt meglehetős sikerrel akadályozó ki békíthetetlen világnézeti, kultu­rális és etnikai nézetkülönbségek sora. Ugyanezt a megosztottságot tükrözi az a kettősség, amely egy­részt megnyilvánul az állam 1948-as megalakulása óta megalakult (majd többségében rövid idő alatt fel is oszlott) pártok példátlanul magas, közel 200-ra tehető számában, más­részt abban a mára semmissé vált képletben, amely sokáig mégiscsak két nagy párt, illetve az általuk veze­tett koalíciók szembenállására egy­szerűsítette az izraeli belpolitikát. Az izraeli társadalom töredezett­ségét hosszú ideig maga a választási rendszer is transzparenssé tette. A zsidó államban a parlamenti válasz­tás egyrészt tisztán arányos, ahol az ország egésze egyetlen választási körzetnek számít, és ahol az urnák­hoz járulók kizárólag pártlistákra voksolhatnak, másrészt korábban példátlanul alacsony (1%-os, illet­ve 1,5%-os) bekerülési küszöb volt érvényben, amely a sokszínű válasz­tási preferenciák meglehetősen pon­tos reprezentációját és rendkívül fragmentált pártstruktúrát egyaránt eredményezett. Mindebből követ­kezően kormányt Izraelben egyedül koalíciós összefogásban lehetséges alakítani, ugyanis egyetlen párt sem rendelkezik 60 főt meghaladó többséggel ahhoz, hogy önállóan alakíthasson kormányt a 120 tagú parlamentben. A jellemzően insta­bil koalíciós kormányokban ezért a miniszterelnököt is jelölő, domináns párt vezetése állandó egyeztetésre kényszerül a csekély támogatottsá­gú partnereivel, akik rendre vissza is élnek helyzetükkel. Ez a mai napig annak ellenére keveset változott, hogy az időközben 3,25%-ra emel­kedett bekerülési küszöb csak a ko­molyabb szervezési munkára kész MINDEN POLITIKA Talán nincs még egy hely a világon, ahol a hétköznapokat annyira áthat­ná a politika, mint Izrael. A mon­dás, hogy a focihoz és a politikához mindenki ért, a zsidó államban va­lóban megalapozottnak tűnik. Leg­alábbis ami a mondat második felét illeti: bár a labdarúgás Izraelben is messze a legnépszerűbb sport, a nemzeti bajnokság színvonala korántsem indokolja, hogy a bará­ti beszélgetések törvényszerűen a legutóbbi mérkőzések elemzésével kezdődjenek. Egészen más a hely­zet a politikával. Az ország érzékeny geopolitikai meghatározottsága és a társadalmat keresztül-kasul átszelő törésvonalak egymástól függetlenül is érthetővé teszik, hogy a kávéházi asztaloknál vagy a családi látoga­tások alkalmával miért terelődik előbb-utóbb ugyanúgy a politikára a szó. Ami ennél jóval fontosabb, hogy a szenvedélyes viták során képvi-Bibi vagy Beni: két Benjámin küzd a hatalomért Izraelben Éles és nehezen megjósolható fordulatokban bővelkedő kampányt ígér a következő izraeli választásokig hátralevő néhány hét. A sok bizonytalanságban egyetlen dolog látszik nehe­zen változtathatónak: az ország következő éveiről két Benjámin, Netanjáhu és Ganc küzdel­me határoz majd. RÉTI JÁNOS ÍRÁSA

Next

/
Thumbnails
Contents