Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-02-01 / 115. szám
egység | 2019 FEBRUÁR 8 HOHMECOLÓ | IZRAEL selt érdekekre egyaránt rányomja a bélyegét az ország állandósult külső fenyegetettségéből (is) adódó konszenzusra való törekvés, és az ezt meglehetős sikerrel akadályozó ki békíthetetlen világnézeti, kulturális és etnikai nézetkülönbségek sora. Ugyanezt a megosztottságot tükrözi az a kettősség, amely egyrészt megnyilvánul az állam 1948-as megalakulása óta megalakult (majd többségében rövid idő alatt fel is oszlott) pártok példátlanul magas, közel 200-ra tehető számában, másrészt abban a mára semmissé vált képletben, amely sokáig mégiscsak két nagy párt, illetve az általuk vezetett koalíciók szembenállására egyszerűsítette az izraeli belpolitikát. Az izraeli társadalom töredezettségét hosszú ideig maga a választási rendszer is transzparenssé tette. A zsidó államban a parlamenti választás egyrészt tisztán arányos, ahol az ország egésze egyetlen választási körzetnek számít, és ahol az urnákhoz járulók kizárólag pártlistákra voksolhatnak, másrészt korábban példátlanul alacsony (1%-os, illetve 1,5%-os) bekerülési küszöb volt érvényben, amely a sokszínű választási preferenciák meglehetősen pontos reprezentációját és rendkívül fragmentált pártstruktúrát egyaránt eredményezett. Mindebből következően kormányt Izraelben egyedül koalíciós összefogásban lehetséges alakítani, ugyanis egyetlen párt sem rendelkezik 60 főt meghaladó többséggel ahhoz, hogy önállóan alakíthasson kormányt a 120 tagú parlamentben. A jellemzően instabil koalíciós kormányokban ezért a miniszterelnököt is jelölő, domináns párt vezetése állandó egyeztetésre kényszerül a csekély támogatottságú partnereivel, akik rendre vissza is élnek helyzetükkel. Ez a mai napig annak ellenére keveset változott, hogy az időközben 3,25%-ra emelkedett bekerülési küszöb csak a komolyabb szervezési munkára kész MINDEN POLITIKA Talán nincs még egy hely a világon, ahol a hétköznapokat annyira áthatná a politika, mint Izrael. A mondás, hogy a focihoz és a politikához mindenki ért, a zsidó államban valóban megalapozottnak tűnik. Legalábbis ami a mondat második felét illeti: bár a labdarúgás Izraelben is messze a legnépszerűbb sport, a nemzeti bajnokság színvonala korántsem indokolja, hogy a baráti beszélgetések törvényszerűen a legutóbbi mérkőzések elemzésével kezdődjenek. Egészen más a helyzet a politikával. Az ország érzékeny geopolitikai meghatározottsága és a társadalmat keresztül-kasul átszelő törésvonalak egymástól függetlenül is érthetővé teszik, hogy a kávéházi asztaloknál vagy a családi látogatások alkalmával miért terelődik előbb-utóbb ugyanúgy a politikára a szó. Ami ennél jóval fontosabb, hogy a szenvedélyes viták során képvi-Bibi vagy Beni: két Benjámin küzd a hatalomért Izraelben Éles és nehezen megjósolható fordulatokban bővelkedő kampányt ígér a következő izraeli választásokig hátralevő néhány hét. A sok bizonytalanságban egyetlen dolog látszik nehezen változtathatónak: az ország következő éveiről két Benjámin, Netanjáhu és Ganc küzdelme határoz majd. RÉTI JÁNOS ÍRÁSA
