Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-12-01 / 125. szám
KILE | OKTATÁS egység | 2019 DECEMBER 18 készülő nagycsoportosok felkészülése, hogy tökéletesen elsajátítsák azokat a készségeket, melyekre a sikeres tanuláshoz szükségük lesz „Egyenként megnézzük, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen az átállás az iskolára” – magyarázza Feldman Mussie. „Kinek mik az erősségei, miben szorul támogatásra, milyen készségek épültek már be, miket kell még erősíteni. Hogy elsőben már ne azzal küszködjön a gyerek, hogy nem tud csoportban dolgozni, a tanár utasításait követni vagy hallás után megérteni dolgokat, hanem tudjon az ábécére figyelni. Fejlesztőpedagógus van ebben a munkában a segítségünkre. Általában vannak olyan területek, melyek több gyereket is érintenek, így a napi életünkbe integráljuk ezeknek a készségeknek a fejlesztését.” Vagyis, míg az óvoda mindennapjaiban a tanuláshoz szükséges készségeket alapozzák meg, addig az Iskolakóstolgató az érzelmi részre fókuszál: „kifejezetten az a célja, hogy a gyerekek élvezzék, örüljenek, hogy ott vannak, hogy a tanárok velük foglalkoznak.” Varsányi Viktória ehhez hozzáteszi: „Bízunk benne, hogy sikerül az iskolát vonzóvá tenni mindenki számára, évről évre több diákkal találkozhatunk első osztályban.” Arra a kérdésre, miért javasolná az érdeklődőknek az iskolát, Varsányi Viktória komplex választ ad: „Kéttannyelvű egyházi iskola vagyunk. Fontos számunkra, hogy a gyermek megfelelő oktatást kapjon mind vallási, mind pedig világi tárgyakból. Az ide járó gyermekek 8. osztály végére három nyelvet sajátítanak el (magyar, angol, héber). Kis létszámú osztályokban folyik a nevelő-oktató munka, ez szerintem a hatékony tanulás egyik záloga. Családias légkörű, gyermekeket pozitivitásra ösztönző intézmény vagyunk. Célunk, hogy a hozzánk járó iskolások boldogak, kiegyensúlyozottak legyenek.” UGYANEZ – SZÜLÕI SZEMMEL Két iskolára készülődő ovist és szüleiket is megkérdeztük minderről és, úgy tűnik, egyetértenek. Tamara már négy éve jár a Bét Menáchembe. Ide jár a húga, Kiara is (sőt, ebbe az intézménye járt valamikor a nagybácsijuk is). Szüleik, Tímár Olivér és Ungár Doroty tya leginkább a zsidó nevelés, a kis létszámú csoportok és a családias környezet miatt választották nekik ezt az óvodát és ugyancsak ezek miatt döntöttek úgy: Tamara itt kezdi meg iskolai tanulmányait is: „Sokáig hezitáltunk, hogy milyen iskolát válasz szunk Tamarának. Ő egy nagyon okos kis hölgy, aki mellette nagyon szégyenlős is. Számomra az a legfontosabb, hogy olyan közösségbe járjon, ahol mind a nevelőkön, mind a gyerekeken azt látom, hogy barátságosak és kedvesek vele, és éppen ezért ő is boldogan lép be reggelente az épületbe. Úgy érzem, hogy itt ez maximálisan megvalósul és emellett a szellemi fejlődésére is komoly hangsúlyt fektetnek, mindezt játékosan, változatosan, a gyerekek igényeire teljeskörűen odafigyelve teszik” – mesél döntésük hátteréről az édesanya. Az Iskolakóstolgató program is elnyerte tetszésüket: „Nagyon szimpatikus az iskolalátogató programban az, hogy a gyerekeket szépen fokozatosan bevezetik a ’nagyok’ világába, és ezeken az eseményeken esetenként a szülők is ott lehetnek velük. Véleményem szerint ez a közös élmény olyan pozitív érzéseket kelt a gyerekekben, hogy az iskolakezdés sem félelemmel tölti majd el őket, hanem egy izgalmas kaland kezdetének élik meg.” Tamara is egyetért ezzel: szívesen és büszkén beszél az iskolai látogatásokról, és boldogan emlékszik vissza rájuk. Már nagyon várja az iskolát, annyira, hogy az elhullajtott fogaiért kapott „fogtündér-pénzt” iskolatáskára szeretné költeni. Jonatán 6 éves, másfél éves kora óta jár a Bét Menáchembe. Már nagyon várja, hogy a szintén itt tanuló két idősebb testvérét követve ő is iskolás lehessen. „Jonatánnak nem ismeretlen terep az iskola, ismeri a tanárok egy részét is a testvérein keresztül, mégis sokat ad neki ez a program. Hihetetlenül élvezi, hogy ha csak egy pár óra erejéig, de részese lehet a nagyok világának. Leginkább az okostáblával való ismerkedés tetszett neki eddig – és persze az, hogy bemehetett a bátyja tantermébe” – meséli az édesanyja. „Ha jól készítjük fel a gyerekeket, nem tehernek fogják érezni a tanulást. Nem szeretem, amikor ismerősök azt mondják neki, hogy majd elmúlik a lelkesedése, meg addig örüljön, amíg óvodás lehet. A nagyobb gyerekeimen látom, hogy megfelelő módszerekkel fenn lehet tartani ezt az érdeklődést, csak a tanárok lelkesedése, igyekezete kell hozzá. Ennek az igyekezetnek egy formáját látom ebben a programban is.” Jonatán Mussie-val a szukkoti sátorban Tímár Tamara
