Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-10-01 / 123. szám
2019 OKTÓBER | egység 29 JUDAPEST ANNO | KILE 1 „Hirek – Templomok a nagy ünnepekre”, Egyenlőség (1898) 17. évf. 35. szám, 8. old. 2 Podonyi Hedvig, Zsinagógák Magyarországon (Budapest: Viva Média Holding, 2005) 58.; 88. old. 3 „Hirek – Istentisztelet utcán és udvaron”, Egyenlőség (1895) 14. évf. 16. szám, 7. old.; 4 A pótimahá zakról szóló cikkünket lásd: Cseh Viktor, „Őszi pótimaházak a fővárosban – Hol és hogyan imádkoztak elődeink Budapesten?”, Egység (2018) 29. évf. 110. szám, 24–27. old.; 5 „Hirek – »Judapest«”, Egyenlőség (1911) 30. évf. 6. szám, 9. old.; 6 „Hazai hirek – A fővárosi törvényhatósági bizottság”, Egyenlőség (1889) 8. évf. 26. szám, 10. old. (A forrásban tévesen a Szalay utca helyett Sólyom [most: Bihari János] utca szerepel.); 7 „Hirek – Köszönet”, Egyenlőség (1893) 12. évf. 40. szám, 8–9. old.; 8 Uo.; 9 „Budapest és az uj zsidó templom”, Egyenlőség (1893) 12. évf. 40. szám, 2–3. old.; 10 „Hirek – Uj kulturintézetek”, Egyenlőség (1896) 15. évf. 43. szám, 9. old.; 11 Gábor Eszter, „A lipótvárosi zsinagóga pályázata”, in: Gerő András (főszerk.) Budapesti Negyed – A meg nem épült Budapest (1998) V. évf. 4. szám – VI. évf. 1. szám, 45–47. old. A továbbiakban: Gábor, 1998.; 12 Gábor, 1998: 11–12. old.; 13 P. G., „Az ötödik kerületi új zsidó-templom pályázata”, Vasárnapi Ujság (1899) 46. évf. 13. szám, 201–202. old.; 14 Komor Marcell, „A lipótvárosi templom tervei”, Egyenlőség (1899) 18. évf. 12. szám, 4–6. old. „Rajzolt hexagramm 5659” nevű terve kapta. A tervekben két dolog volt közös: a kupola alkalmazása és az, hogy az előirányzott költségtervet sokszorosan átlépték: a Vasárnapi Ujság szerint Foerk és Schömer zsi nagógájának csak a kupolája meghaladta volna a hatmilliót is. 13 A terveket Komor Marcell (1868– 1944) építész az alábbiakban értékelte az Egyenlőség hasábjain: „Foerk és Schömer építészek tervé nek formái szépek, lágyak; de tömeghatása, különösen a természetátlók irányában feküsznek, miért is a megoldást erre való tekintettel kellett volna megkomponálni. Egyetlen terv készítői számoltak az átlós helyzettel; ezek Bálint és Jámbor építészek, a második díj nyertesei. Az előterekhez az átlók irányában lehet jutni, férfi és nő az előterekbe tehát födött helyre együtt jöhet. A hívek kitóduló serege ugyancsak az átlós utak irányában oszolhatik el a legkényelmesebben. Az alaprajzi elrendezés teljesen szimmetrikus; a szimmetria azonban nincsen a tervre rákényszerítve, hanem mintegy önként kinálkozik. A főbejáratok kerek vesztibüljeinek az esküvők előtti, ugyanacsak kerek gyülekező terek tökéletesen megfelelnek. A ruhatár, előtér, illetve kisebb imatér, karzat-feljárók megoldása valóban szellemes. Az ideálisan központi elrendezés annyira hajlékony, hogy az egységes hatás veszélyeztetése nélkül bizvást reprodukálható kisebb méretekre, ami már azért is kivánatos volna, hogy a tervnek egyetlen hibáját elimináljuk. A női emporák ugyanis túlságosan mélyek, a méret redukció folytán pedig éppen a hátulsó legrosszabb ülések esnének el. A magam részéről úgy architektúráját, mint alaprajzi elrendezését tekintve, az összes tervek közül ezt a tervet tartom kivitelre legalkalmasabbnak. Szemeimben különösen ajánlja ezt a tervet az a magyar zamat, amelyet ínyenc szemem a műből kiérez. Modern ez a terv minden ízében és nem utolsó érdeme, hogy a modern művészi törekvéseket sikerült formában tükrözi vissza.” 14 Folytatás következik. Leitersdorfer (Lajta) Béla zsinagógatervének alaprajza (Építő Ipar 1899. XXIII. évf. 88. o.) Scheer Izidor és Pollák Manó terve (MZsL) Kármán és Ullmann: „Rajzolt Mózes fej” (Der Architekt, V. 1899. 65. o.) 15-ig lehetett eljuttatni a hitközségi titkárságra. 11 NAGYRATÖRÕ TERVEK A beadási határidőt végül 1899. február 1-jére módosították, így a hitközségre 23 pályázat érkezett, melyek közül csak tíznek ismerjük a tervezőjét.12 Az első díjat Foerk Ernő (1868–1934) és Schömer Ferenc (1859–1925) „Alef” nevű terve, a másodikat Bálint Zoltán (1871–1939) és Jámbor Lajos (1869–1955) „Mózes” rajzai, a harmadikat pedig Leitersdor fer Béla (1907-től: Lajta, 1873–1920) ben nem volna kifogástalan. A kö zépső kupola túlságosan dominál [a földtől 70 méterre emelkedett volna el – Cs. V.], minden átmenet nélkül emelkedik ki az épület tömegéből és bizonyára túlköltséges volna. A részletarchitektúra igen szép, de a templom megközelíthetése nem ideális. Legnehezebb pontja a problémának éppen a kényelmes megközelíthetés volt. Az épületet aránylag szűk utcák veszik körül és ezért a homlokzatok közepére helyezett bejárók nem mondhatók szerencséseknek. A templom legtávolabb nézőpontjai az
