Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-10-01 / 123. szám
egység | 2019 OKTÓBER 30 MISPÓHE | KONYHA egység | 2019 OKTÓBER 30 MISPÓHE | KONYHA A Tóra mint a szakácskönyvek FORRÁSMUNKÁJA 1. rész A Tóra, mint a világ rendjét leíró gyakorlati kézikönyv, sokat foglalkozik azzal, hogy mit, mikor és hogyan ehetünk vagy nem ehetünk. Ezek a kóserság alapszabályai, melyek közül számos parancsolattal már foglalkoztunk cikkeinkben. A száraz törvények mellett nem egy tórai történetből értesülünk arról, hogy mit ettek őseink, legyen szó az elsőszülöttségért adott lencséről, az egyiptomi kivonuláskor fogyasztott maceszről vagy a pusztai vándorlás során hulló mannáról és az egyiptomi húsosfazék utáni vágyakozásról. Most induló sorozatunkban olyan tórai szövegek közül szemezgetünk, melyek az étkezéssel kapcsolatosak, rövid magyarázatot vagy egy-egy receptet adva mindegyikhez. DÉNES ANNA ÍRÁSA eseményeket kiegészítő történet) elmeséli, hogy éppen ezen a napon halt meg, 175 éves korában, Ávráhám. Jáákov tehát az apját gyászoló apjának főzte a lencsét, mely napjainkig a gyász egyik jele és a gyászolók egyik eledele. Ennek két oka van, mindkettő a lencse formájában keresendő. A kerek ételek: lencse, tojás, csicseriborsó, az élet körforgását jelentik, a születés és elmúlás állandóan egymásba érő ciklusát. A másik ok az, hogy a lencse – kerekségével – a halált jelképezi: ahogyan a korongszerű lencse gurul tovább és tovább, úgy jár a halál, a szomorúság és a gyász folyamatosan az emberek között, egyiktől a másikig. A bibliai időkben a lencse – a gabonafélék után – az egyik legszélesebb körben fogyasztott ételféleség volt. Könnyű termeszthetősége és elérhetősége, magas rost- és fehérjetartalma miatt számos ókori étel alapját képezte, és gyakran fogyasztották kenyér vagy hús helyett. Legtöbbször valószínűleg levest (márák), vagy a fent idézett tórai szövegben is említett főzeléket (nezid) készítettek Miért emlegeti a Tóra ilyen gyakran ezt a mindennapi, mondhatni földhözragadt tevékenységet? A Mitteler Rebbe szerint nincs annál spirituálisabb tevékenység, mint nem csupán a szájunkkal, de az elménkkel is enni. Amikor egy ember eszik és egyesül az elméje a lelkével, el tudja különíteni egymástól a jót és a rosszat, az istenit és a szentet. Az étel magasabb szférákba kerül, és az isteni szikrák, melyeket az ember az ételben felfedezett, még magasabbra emelik őt. Ahogyan a Teremtő a spirituálisból megteremtette a fizikait, a materiálisat, ugyanúgy alakítja át az ember az étkezés által a fizikait szellemivé – ha helyesen étkezik. A zsidóság nem támogatja az aszketizmust. A zsidó filozófia az emberi szükségleteket is Istentől valónak tekinti, így a testi élvezetek ugyanúgy kívánatosak, mint a spirituális tevékenységek, amennyiben a tórai előírásoknak megfelelően végezzük azokat. EGY TÁL LENCSE Kezdjük a legismertebb történettel, melynek egyik főszereplője a nezid ádásim, vagyis a lencsefőzelék. És főzött Jákob főzeléket; Ézsau pedig jött a mezőről és fáradt volt. És mondta Ézsau Jákobnak: Adj ennem, kérlek, ebből a vörösből, mert fáradt vagyok... Jákob pedig mondta: Add el nekem ezen a napon a te elsőszülöttségedet. És mondta Ézsau: Íme, én megyek a halál elé, minek is nekem az elsőszülöttség? De Jákob mondta: Esküdj meg nekem ezen a napon, és ő megesküdött neki; és eladta elsőszülöttségét Jákobnak. Jákob pedig adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket... (1Mózes 25:29-34.) Az elsőszülöttség az ősi időkben a mainál jóval nagyobb jelentőséggel bírt, annak birtokosa vitte tovább a család nevét és címeit, emellett kétszeres részt kapott az örökségből. Az elsőszülöttség egy tál lencsére cserélésének története közismert, ám kevésbé köztudott, vajon miért éppen lencsét főzött Jáákov. A midrás (a tórai belőle. A Jáákov és Észáv bibliai történetében szereplő lencse valószínűleg a könnyen és gyorsan fövő vörös lencse volt, hiszen Észáv „abból a vörösből” kért enni. Az alábbi sűrű leves vagy főzelék is vörös lencséből készül. Főzés előtt alaposan válogassuk át és mossuk meg a szemeket, nehogy kártevő kerüljön az ételbe.
