Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-10-01 / 123. szám

2019 OKTÓBER | egység 11 KULTÚRA | HOHMECOLÓ díszítések, valamint a Tórából és egyéb iratokból vett idézetek, me­lyek kalligrafikus szépségükkel és spirituális tartalmukkal díszítik e tárgyakat. A feliratok másik cso­portját az adományozóra vonatko­zó szövegek jelentik. A VIMPEL ÉS A MÁNTEL Az európai askenázi és szfárádi kö ­zösségekben másként alakult a tó­ratekercsek védelmének módja. A korai mitpáchátokból több, ma már részben eltűnőfélben levő tárgy ala­kult ki. Máig használatos az öv, egy hosszú, keskeny, díszítésre használt textilszalag, melyet jiddis szóval vimpelnek neveznek. A XVI. szá­zadban terjedt el az a szokás a fia­tal lányok körében Itáliában, hogy díszes kötőt hímeztek a tekercsek számára, Németországban pedig körülbelül ugyanebben az időben vált szokássá, hogy az újszülött fi­úgyermek születése utáni nyolcadik napon, a körülmetélés alkalmával a gyermek mellé helyezett lenvászon darabból készítenek vimpelt, mely­re ráhímezték a gyermek és apja ne­vét, valamint a kicsi születési dátu­mát és a körülmetéléskor elmondott áldást, melyben a Tóra, az esküvői sátor, valamint a jó cselekedetek szerepelnek. Ennek megfelelően néhány évtized alatt szokássá vált e jókívánságok képi megjelenítése a tóratekercsekhez készített övön. A vimpelhez hasonlít a gártel is, en­nek kifejezetten a tekercs szoros ösz ­szetartása a funkciója, és többnyire nem lát el esztétikai, csak gyakorlati szerepet. A Tóra következő dísze a héberül meilnek, jiddisül mántelnek, vagy­is kabátnak nevezett tóratakaró, melyet általában bársonyból készí­tenek, és arany- vagy ezüstszállal hímzett, gyöngyökkel kivarrt, vagy más technikával készített dísszel, valamint feliratokkal látják el. A díszek között szerepel a korona (a Tóra koronája), valamint Júda oroszlánja, az élet fája, illetve gyak­ran előfordul a kapu-motívum is. Ezek többnyire ugyanabból a mo­tívumkincsből merítenek, melyből a tóraszekrény-függönyök díszei is táplálkoznak. A feliratok vagy az adományozóról vagy az adományo­zás okáról szólnak általában, illetve, ahogy korábban is láttuk, tórai idé­zeteket tartalmaznak. A tóratakaró legkorábbi ismert említése, jelen esetben képes formában, a spanyol­országi eredetű, XIV. századból származó szarajevói hágádában ta­lálható. A mántel lehet elöl nyitott vagy tóratekercs formájú, melyet felülről húznak rá a tekercsre. A TÓRA KORONÁJA ÉS VÉRTJE nátalma), melyet a tekercs két rúd­jára húznak díszként. Ez a típus az éc chájim tetejére húzott, gombsze­rű lezárásból alakult ki, és érdekes módon első említését ennek is egy, a kairói genizában fellelt dokumen­tum az első ismert írásos forrása. Az 1159-ben keltezett iratból meg­tudjuk, hogy akkoriban már igen elterjedt volt az ezüstből készült, csengettyűkkel ellátott tóracsúcsok használata. Gömbszerű alakja mi­att egyes területeken tápuáchnak, vagyis almának is nevezik. Érdekes az alma vagy gránátalma alaktól el­térő változata, mely a XV. századi Spanyol- és Németországból, vala­mint Itáliából terjedt el a következő századokban szerte a világon; ezek a tóracsúcsok architekturális felépí­tésűek és a korszak építészetére jel­lemző tornyot formáznak. Szintén elsősorban ezüstből ké­szül a címer, kör, ovális, négyszög vagy más alakú vért, melyet a taka­róba felöltöztetett tekercsre akasz­tanak lánc segítségével. Bizonyos közösségekben csupán dekoratív szerepet tölt be, de számos európai te rületen gyakorlati rendeltetése is van: ezekre írják fel, hogy a zsi­nagóga tulajdonában levő több tó ratekercs közül melyiknek mi a funk ciója. Ezeket a vérteket a szük­ségleteknek megfelelően váltogat­ják. Vésett vagy domborműves dísz­ként megjelenhet rajtuk építészeti A tekercsek jellegzetes dísze a tó­rakorona vagy tóracsúcs, melyet először egy XI. századi responzum­ban említett Cháj Gáon. A korona eredete, úgy tűnik, a Tóra vőlegénye szokásából származik. Szimchát to­rákor, vagyis a Tóra örömünnepén különféle díszes elemekből készí­tettek ad hoc koronát annak, aki a Tóra utolsó, illetve első szakaszát felolvasta. Száz évvel későbbi idő­szakból a kairói genizában bukkan­tak egy olyan dokumentumra, mely megemlíti az ezüstből hozzáértő munkával készült, díszes koroná­kat. Legkorábbi képi megjelenítése a szarajevói hágádából származik. A korona különféle alakokat ölthet. Általában ezüstből készül ornamen­tális, geometrikus vagy gránátalmás dísszel, és gyakran csengettyűk egé­szítik ki. A koronához hasonló, de attól eltérő típust képvisel a párban készülő tóracsúcs vagy rimon (grá-Tóravért, Lvov, 1855 Tóra, 1877, Johann Alois Shifer alkotása 2019 OKTÓBER | egység 11 KULTÚRA | HOHMECOLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents