Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-09-01 / 122. szám

2019 SZEPTEMBER | egység 25 2019 5 7 7 9 zsidó hagyományok megtartó ereje végzetesen meggyengült. KEZDETI LÉPÉSEK A SZABADSÁG FÖLDJÉN Ennek megfelelően, bár a rendszer­váltást követően valóban új korszak virradt a magyarországi zsidóságra, a köztársaság megszületésének haj­nalára a Magyarországon élő zsi­dók döntő része csaknem teljesen elvesztette kötődését saját, illetve felmenői zsidóságához. A közös­ségi intézményrendszer romokban hevert, a szocialista nomenklatúra által monopolhelyzetbe hozott zsidó képviselet vezetői hirtelen legitimációs vákuumba kerültek és gyakorlatilag nem létezett szerve­zett zsidó oktatás. A kilátások ezzel együtt kedvezőek voltak, hiszen Magyarországon élt Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége. Ezzel együtt a világszerte jól ismert, tőke­erős zsidó szervezetek megjelenése ellenére is sokáig hiányoztak azok a programok, amelyek igazodva a zsidóságuktól elszakadt magyarok speciális helyzetéhez, vonzó pers­pektívát és hatékony módszereket kínáltak volna a visszataláláshoz. A külföldi szervezetek ugyanis, jóllehet, szinte azonnal meglátták a lehetőséget az elképzeléseik ma­gyarországi megvalósításában, az itthoni helyzet behatóbb ismereté­nek hiányában gyakran a nyugati világban sok helyütt már jól bevált módszereket kezdték el hazánkban is alkalmazni. Csakhogy ezek, a megszokottól jócskán eltérő körül­mények között a legtöbb esetben vajmi kevés sikerrel kecsegtettek. Mégis, igazságtalan lenne a törté­nelmi távlat hiányát a magyarorszá­gi zsidó közélet egykori formálóin utólag számon kérni. Kivált, hogy a honi feltételek mellett is működni képes közösségszervezői modellek kialakítása, kipróbálása, amint a már megszokott csapdákat elkerül­ni kívánó igyekezet is, mindmáig jelentős kihívások elé állítják a kö­zösségi vezetőket. Nem beszélve arról, hogy a ne­hézségek ellenére az elmúlt két év tizedben a zsidóság valóságos új­jászületésének lehetünk tanúi Ma­gyarországon. 1991-ben – mint a MIOK jogutódja – zsidó felekeze ti csúcsszervként megalakult a Ma­gyarországi Zsidó Hitközségek Szer vezete (Mazsihisz). A Mazsi­hisz választott testületeinek a neo­lóg mellett egészen a tavalyi évig az ortodox hitközség is tagja volt, bár utóbbiak vezetése, adminiszt­rációja már a Magyarországi Auto­nóm Ortodox Izraelita Hitközség (MAOIH) 1993-as újjáalakítása óta külön működött. A Mazsihisz kezdetektől fogva és sokáig élve­zett monopolhelyzete a zsidó élet szervezésében a hitfelekezeteknek juttatott kormányzati támogatások fölötti rendelkezésre is kiterjedt. A magyarországi zsidóság kollektív kárpótlásáról szóló törvény gyakor­lati megvalósításának zavartalansá­ga érdekében a kormány 1997-ben létrehozta a Magyar Zsidó örökség Közalapítványt (Mazsök). Az ala­pítvány a háború befejezése előtt született és Magyarországon élő zsidóknak fizetett életjáradék mel­lett különböző közösségi célokat is támogat a rendelkezésére álló keret­ből. A szabadság éltető levegőjében többtucatnyi ifjúsági és kulturális szervezet jött létre, 1994-ben nép­szerű kulturális központ létesült Bá­lint Zsidó Közösségi Ház néven és nemzetközi hírű ifjúsági tábor várja Szarvason azokat, akik meg akar­nak ismerkedni zsidó gyökereikkel. Az első, a hitközségi működéstől függetlenül szerveződő zsidó intéz­mény a még 1988-ban megalakult Magyar Zsidó Kulturális Egyesület volt. Létrejötte valóságos áttörést je­lentett a hazai zsidó közéletben, ám a kezdeti lelkesedés néhány év alatt alábbhagyott, a változás ígéretétől mámoros, többezres holdudvar né­hány száz főre apadt. Ugyanez ér­vényes a többi kulturális egyesület, ifjúsági csoport legnagyobb részére is. Mihelyst beérik egy karizmati­kus, a programok szervezésének, le­bonyolításának mesterségét elsajátí­tó fiatal vezetőréteg, a tagok máris „kiöregednek”, belépnek a munka­erőpiacra, családot alapítanak és a teendőik miatt a legtöbb esetben már nem marad idejük és energiá­juk a húszas-, kora harmincas évei­ket meghatározó intenzív közösségi életre. Márpedig az ő távozásukkal a hozzájuk kötődő tagság jelentős része is jó eséllyel új lehetőségeket keres magának. ÚTON A PLURALIZMUS FELÉ Kiépült egy többé-kevésbé jól mű­ködő oktatási rendszer: a zsidó óvo­dák és iskolák számos fiatal számára jelentenek kapaszkodót a zsidó ér­tékekhez is ragaszkodó élethez. A Mazsihisz fenntartásában működik a Scheiber Sándor Gimnázium, Ál talános Iskola és Kollégium, 1990-ben hívták életre az ortodox Ame rikai Alapítványi Iskolát a Wes selényi utcában és ugyanebben az évben kezdte meg működését a nyi tott szellemű Lauder Javne Zsi­dó Közösségi Óvoda és Iskola is, ahol a tanulóknak csak kisebb része mondható zsidó származásúnak. A zsidó oktatási intézmények is szá­mos nehézséggel szembesülnek: nehezen, vagy inkább sehogyan sem tudják megoldani az autenti­kus vallási ismeretek és versenyké­pes tudás egyidejű átadásának fel­adatát. Ezért inkább hol az egyik, hol a másik irányban hajlanak a kompromisszumokra. Ugyanez a helyzet a szintén a Mazsihisz által működtetett Zsidó Egyetem, Orszá­gos Rabbiképző-Zsidó Egyetemmel (OR-ZSE) is, amely a közkeletű vé­lekedés szerint mindeddig csupán mérsékelt eredménnyel kereste az utakat a színvonalának növelése és a nagyobb nemzetközi elismertség felé. Az elmúlt 30 évben persze a ha­gyományos neológia és ortodoxia A „Scheiber”

Next

/
Thumbnails
Contents