Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-09-01 / 122. szám
egység | 2019 SZEPTEMBER 24 19 8 9 5 7 4 9 PROLÓGUS: A VÉSZKORSZAK UTÁN A rendszerváltást követően új korszak virradt a magyarországi zsidóságra. Ám annak érdekében, hogy e fordulat jelentőségét kellőképpen értékelni tudjuk, egyúttal legalább vázlatos képet kapjunk a zsidó közösség zavartalan szárnyalását mindmáig nehezítő, döntően kulturális tényezők természetéről, úgy vélem, elengedhetetlen egy röpke pillantást vetni a korszakos változást megelőző évtizedek folyamataira is. A felszabadulás utáni néhány évben mintegy 85 ezer, a holokauszt szörnyűségeit túlélt zsidó ember tért vissza az országba. 1946-ban a szovjet hadifogságból is elkezdtek hazaérkezni a zsidó származású magyarok ezrei, ám az év végéig több mint 51 ezren döntöttek úgy, hogy külföldön kezdenek új életet. Egyes becslések szerint a vészkorszakot mintegy 190-260 ezer magyar zsidó élte túl, a vidéki, zömében hagyományőrző, vallásos zsidóság csaknem teljesen elpusztult. A túlélők legnagyobb része, nem egészen másfél százezer ember, a fővárosban kezdett új életet. Érdekes, és a hazai zsidó közösség hagyományhoz való viszonyulásának alakulását illetően talán szintén nem mellékes körülmény, hogy a holokauszt poklából kikerülők jelentős része – egyharmada – nem volt izraelita vallású. Sokan a túlélők közül végképp le akartak számolni az embereket egymástól elválasztó vallási-származási kategóriákkal, és a nemzetközi munkásmozgalomban találták meg a helyüket. A hatalomra jutott kommunista párt vezetésében is sok zsidó származású politikus jutott szerephez. Mindazonáltal a kommunistákban a vészkorszak lezáróit ünneplő zsidóknak hamarosan csalatkozniuk kellett megmentőikben. A baloldali vezetés ugyanis mindent megtett a hitélet visszaszorítása érdekében, és ez a zsidó vallás gyakorlására is rányomta a bélyegét. A korábbi kereskedők, iparosok üzletét elvették, iparengedélyét visszavonták, a cionista szervezeteket betiltották, tagjaikat üldözni kezdték. Mindezek ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy bár a háború lezárását követően 258 zsidó hitközség alakult újjá Magyarországon, az ötvenes évek elejére ezeknek már csupán a negyede működött. Ugyanígy megfogyatkoztak a zsidó oktatási intézmények is. 1950-ben a kommunista vezetés valamennyi felekezeti irányvonalat és hitközséget ellentmondást nem tűrve beolvasztotta az általa létrehozott, és ezért hozzá messzemenőkig lojális, kompromittált vezetéssel működő ernyőszervezet, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete (MIOK) alá. A hagyományos élethez szükséges feltételek folyamatos szűkülésével szoros összefüggésben, az 1956-57-es kivándorlási hullám során 60-75 ezer zsidó intett búcsút szülőhazájának. Az 1956-os forradalomban egyébként a barikádok mindkét oldalán viszonylag nagy számban felsorakoztak zsidó származásúak, majd a szabadságharc leverését követő konszolidáció egyik alapelvévé emelték a zsidókat érintő kérdésekkel kapcsolatos hallgatást. A kommunista rezsim a holokauszt emlékezetét is mindinkább egy emberjogi, internacionalista nyelvezetet használó narratívának rendelte alá, amely az évezredek óta változatos formákban jelenlevő zsidóellenességet megkülönböztethetetlenné tette a rasszizmus különböző formáitól, ezeket pedig a mindenképpen meghaladni szükséges régi, „reakciós” világgal, a feudalizmussal, és a „fasiszta” kapitalizmussal azonosította. Márpedig, ha az idegengyűlölet, és így az antiszemitizmus is a kapitalista berendezkedés inherens része, egyedül az ennek a helyét a történelmi szükségszerűség révén amúgy is átvevő szocializmus lehet képes arra, hogy a zsidók elleni gyűlölettel végképp leszámoljon. Másképpen fogalmazva, kizárólag a szocializmus nyújthat védelmet a holokauszt megismétlődése ellen, ám az új rendszer kiteljesedéséhez arra is szükség van, hogy az építői átadják korábbi, „kicsinyes” identitásukat valami korszerűbbnek, teljesebbnek. Egy új világnak, ahol eltűnnek az embert és embert elválasztó, „mesterséges” határvonalak. Mindenki egyenlővé válik. Természetesen ehhez számos további tényezőre is szükség volt, de tény, hogy a Kádár-korszakban nőtt a vegyes házasságok aránya, a 19 8 9 5 7 4 9 HOL TARTUNK 30 ÉVVEL A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN? Idestova negyed évszázada egyre többet hallani a magyarországi zsidó reneszánszról. Azonban, ha kicsit jobban megkapargatjuk a felszínt, könnyen kiderülhet, hogy a zsidó közösség önmagára ébredése eleddig korántsem teljesedett ki. RÉTI JÁNOS ÍRÁSA
