Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-09-01 / 122. szám
egység | 2019 SZEPTEMBER 12 19 8 9 5 7 4 9 volt mind a magyarországi, mind pedig a világ zsidósága számára. Telnek-múlnak az évek, a zsidó ifjúsági szervezetek egyre nagyobb beágyazottsággal bírnak, az iskolák népszerűsége töretlen annak dacára, hogy a kezdeti eufória lelkesedése az évtized közepére némileg alább hagy. Hitközségi szinten inkább csak személyi változások érzékelhetők, a rendszerszintű megújulás egyelőre még várat magára. A 2000-ES ÉVEK: A KEZDETI EUFÓRIA UTÁN MEGINDUL A STABILIZÁCIÓ Az új évezred derekára azt lehet mondani, hogy funkcionáló zsidó közösség működik hazánkban. Úgy az oktatás, mint a hitéleti ellátás területén jelentős fejlődések mentek végbe. Az addig egyeduralkodó Hanna étterem babérjait egy időben a Klauzál téren működő Shalom étterem, majd később az onnan fél sarokra lévő Kings Hotel fenyegette, de a Kazinczy utcai Carmel étterem kóserrá válásáig a stabilitás mégiscsak a Hannát jellemezte. A kóser élelmiszer-ellátás döcögve ugyan, de valamelyest javult a rendszerváltás utáni másfél évtizedben, de az igazi áttörés elmaradt. A reprezentáció szintjén azonban drasztikus változások voltak megfigyelhetők. Olyanok, amelyeket kezdetben nem sokan vettek komolyan, azonban hosszútávon jelentősen átrajzolták a hitközségi képviselet képét. Az ortodoxia, mely egy ideig a Mazsihisz taghitközségeként működött, autonómmá vált, visszatérve a korábbi hagyományokhoz. Ez ellen a Mazsihisz neológ vezetésének nemigen volt kivetnivalója, hiszen a finanszírozás továbbra is a Síp utcán keresztül érkezett és voltak bizonyos közös pontok, mint például a kóser hús ellátás, melyben a két hitközség egymásra támaszkodott. A kétezres évek elején azonban a Chábád-Lubavicsi mozgalom képviselői úgy döntöttek, hogy saját hitközséget formálnak, mert úgy érezték, hogy a Mazsihisz nem adja meg a kellő támogatást még csak eszmei szinten sem. 2004-ben megalakul az EMIH annak a Köves Slomónak a vezetésével, akit Magyarországon avattak ortodox rabbivá, elsőként a második világháború után. a hitközség szilárd anyagi bázisát megteremteni. A kétezres évek Izrael Államában is „mozgalmasan” telnek. Az évezred elején kezdi Izrael megépíteni a Judea és Szamária körüli biztonsági kerítést védelmül az egyre szaporodó palesztin támadások ellen, 2005-ben pedig Ariel Sharon, akkori miniszterelnök elrendeli a Gázai övezetből való teljes kivonulást. A döntés óriási vihart kavar, számtalan zsidó telepes válik otthontalanná, komplett zsidó települések néptelenednek el, illetve költöznek beléjük palesztinok. Sharon a rá következő évre agyvérzést szenved és kómába esik, ahonnan soha nem fog már felépülni, helyét Ehud Olmert veszi át miniszterelnökként. Még ugyanebben az évben megkezdődik a libanoni háború, amelynek keretein belül Izrael a határos Hezbollah terrorszervezet állásait támadja. A nyugtalanság a Gázai övezetben is elkezdődik, annak dacára, hogy a fájdalmas döntéstől mindenki legalább részleges békét remél. 2008-ban kitör a háború Gázával, mivel az övezet vezetését a radikális Hámász terrorszervezet veszi át, akik folyamatosan rakétákkal támadják az izraeli településeket. Néhány hónap alatt ugyan sikerül részlegesen megbénítani a Hámászt és elérni az ideiglenes tűzszünetet, a béke még sokáig várat magára. Izrael a Gázai övezetet részleges blokád alatt tartja, tartva az oda irányuló fegyvercsempészettől, ez ellen tiltakozásul Törökországból „segélyszállítmány” indul az övezetbe. Az izraeli hadsereg, érvényesítendő a blokádot, rajtaütést hajt végre a Mavi Marmara néven elhíresült hajón: kilenc „békeaktivistát” hatástalanítanak és bár a jog betűje szerint Izrael jogosan jár el, óriási diplomáciai és közéleti vihart kavar az incidens. A 2010-ES ÉVEK: KONSZOLIDÁCIÓ, ÉPÍTKEZÉS, VERSENY A második évezred második évtizedére már mindenki „kényelmesen” érzi magát pozíciójában. A hitközségek életét leginkább Az EMIH nagy elánnal igyekszik megszilárdítani jelenlétét nemcsak a vallási élet területén, de működését és szerteágazó tevékenységét igyekszik formálisabb keretek közt is kifejteni. A nagy változást az egyházügyi törvény hozza, mely a hazai zsidó hitközségek közül hármat is történelmi egyházként ismer el, a Mazsihisz neológ, a MAOIH ortodox és az EMIH status quo irányzatokat. Az államilag elismert egyházi bejegyzés legalább három szempontból nyer jelentőséget az elkövetkezendő években a hitközségek számára. Elsősorban fontos presztízs zsel bír, másodsorban a bejegyzett egyház jogosult az egyházi 1%-os SZJA-ért kampányolni, harmadsorban az új felállás lehetőséget teremt az állam által korábban csak a Mazsihiszen keresztül csatornázott ún. örökjáradék újraelosztására. Az újraelosztásnak igazából csak nyer tesei voltak. Nyertese volt a Ma zsihisz, hiszen sokkal kevesebb pénz ről kell lemondjon a két másik hit község javára, mint ahogy azt azok mérete és az ellátott feladatok in dokolták, ráadásul az új elosztás kő be lett vésve, így azon változtatni nem igen lehet már, akkor sem, ha a például az EMIH mögött álló kö zösség jelentősen nőtt az arány meg határozása óta. Nyertes a MAOIH, mert az EMIH munkájának köszönhetően jutott a közvetlen forrásjuttatáshoz és persze nyertese lett az EMIH is, legalábbis rövid-középtávon, hiszen a forrás segített
