Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-09-01 / 122. szám

2019 SZEPTEMBER | egység 13 2019 5 7 7 9 a kiélesedett verseny jellemzi. A Mazsihisz háza táján komoly sze­mélyi változások tapasztalhatók, a korábbi vezetést új követi, de a strukturális változások még mindig elmaradnak. A neológia útkeresés­ben van, öndefiníciójának kialakítá­sa, nemzetközi beágyazottságának megteremtése nem tűnik egyszerű feladatnak. Az ortodoxia háza táján lassú leépülés tapasztalható. Háborús és a háború utáni generációk elmú­lása, a fiatalok felé való bezárkózás és a vezetés hiánya mind vallási, mind világi oldalon az ortodoxia Dob utcai központját zarándokok központjává teszi, helyi tagok vagy érdeklődők nemigen jelentkeznek. Mindeközben az EMIH a vallási és a közösségi életben is igyekszik újítani. Felújításra kerül az Óbudai Zsinagóga és visszanyeri vallási funk­cióját, fesztiválok indulnak, zsinagó­gák kerülnek kialakításra, érdekkép­viseleti szervek és szegénykonyha alakul, miközben folytatódnak az immár évtizedes hagyománnyal bíró programok és aktivitások is. A szabad szemmel is jól látható, illetve a sajtóban nagy nyilvánossá­got kapó EMIH-es tevékenységek a Mazsihiszt is arra sarkallják, hogy „felvegye a kesztyűt”, több-keve­sebb sikerrel. Miközben zsinagógák újulnak meg és egyre nő a közösségi progra­mok száma, a zsinagógák látogató­inak és a hitéletben aktívan résztve­vők számában csak lassú növekedés tapasztalható. Magyarázatot erre a régen várt és fontos zsidóságkuta­tás eredményei is csak részlegesen adnak. Egy bizonyos, a régi mód­szerek egyre kevésbé működnek, minden közösségnek feladata újabb és újabb irányokat találni a hazai zsi­dók megszólítására. Talán az egyik legnagyobb vál­tozás az oktatás területén történik, melyben vannak jó és kevésbé jó fejlemények. Miközben a Lauder és a Scheiber iskolák népszerűsége szinte töretlen, az immár MAOIH által működtetett Wesselényi utcai iskola „lélegeztető gépen van”. Az űrt a Chábád mozgalom gimná­ziuma kívánja betölteni, mely jól kiegészíti az EMIH már korábban megindított és sikeresen működő óvodáját és általános iskoláját. Az új évezred második évtizede a politikai életben is pozitív változá­sokat hozott, miután Magyarország és Izrael viszonya korábban soha nem tapasztalt minőségűvé fejlő­dött. Az izraeli kormányfő többna­pos látogatása Budapesten, majd az ezt követő magyar miniszterelnöki vizit tovább erősíti a két ország stra­tégiai szövetségét. Szükség is van hasonló szövet­ségekre, hiszen a zsidó állam az új évezred második évtizedében sem mentes a konfliktusoktól. Egy sike­res, több éve Gázában fogva tartott fiatal zsidó katona kimenekítése reményt adhatna az ország lakói és a nemzetközi zsidó világ számá­ra, azonban 2012-ben, válaszul az övezetet uralma alatt tartó Hámász rakétatámadásaira, Izrael megindít­ja újabb katonai hadműveletét irá­nyított célpontok ellen. A konfliktus sokáig húzódik és annak csak nem­zetközi békítő folyamat vet véget. Az új amerikai elnök figyelemre méltóan Izrael-barát politikája és nem-konvencionális diplomáciai megoldásainak eredményeképpen 2017-ben az Egyesült Államok Jeruzsálemet ismeri el Izrael fővá­rosának, fél évvel később pedig a Golán-fennsíkot Izrael szuvereni­tása alá helyezi. A döntések, bár kavarnak némi politikai vihart, a szkeptikusok által vizionált harma­dik intifáda elmaradt, a világ meg­békélt az új szituációval. FELADATOK, KIHÍVÁSOK, JÖVÕKÉP 30 év hosszú idő. Sok mindent tör­tént, sok mindent megcselekedtünk, sok mindent elértünk, de feladat maradt bőven, hiszen volt egy mo­mentum, valamikor a kilencvenes évek elején, melyet valahogy mégis jobban ki lehetett volna használni. Sokan sokat tettek, jó szándékkal, konstruktivitástól vezérelve, azon­ban, úgy tűnik, még többünkre volna szükség ahhoz, hogy a kö­zösségben rejlő potenciált, az ősök által ránk hagyott örökséget még sikeresebben hasznosítsuk. 30 év alatt sok-sok ezren kerültek ki a zsi­dó iskolákból, a nyári táborokból, olyanok, akik első kézből kaptak „ízelítőt” a zsidóságból. Vajon sike­rült meggyőző és hiteles képet ki­alakítanunk annak érdekében, hogy kellően attraktív legyen őseink hite a jövő generáció számára? Az alapokat megteremtettük, de dolog maradt bőven. Így tehát az a kérdés, hogy miként sikerül a következő generációt is bevonni eb­be a munkába és „kifaragni” a jövő vezetőit. 2019 SZEPTEMBER | egység 13

Next

/
Thumbnails
Contents