Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-09-01 / 122. szám

egység | 2019 SZEPTEMBER 10 19 8 9 5 7 4 9 Ma gyarországon. Mondok egy pél­­­dát: 2003-ban a Medgyessy-kor­mány idején az Egészségügyi Tudo­mányos Tanács titkárságának kellett előkészítenie a génkutatásról szóló törvényt, amihez szakvéleményeket kellett begyűjtenie többek között a vallási szervezetektől, világi etiku­soktól, szakértőktől. Az a neológ vallási vezető, akit erre felkértek, fel­keresett, hogy segítsek felkészülnie, aztán végül átadta nekem az egész feladatot. Húsz kérdésre kellett felel­ni, a válaszok megjelentek később a Zsidó jog és etika című könyvünkben (61–69. oldal – a szerk. ). Amikor végül összeültek a szakértők, nagy érdeklődést keltett, milyen komplex vélemények fogalmazódnak meg a rabbinikus irodalomban a kérdésről. Úgy érzem, sikerült helyreál­lítani, hogy az ortodox zsidóság véleménye is megismerhető legyen. Nagy gondot fordítok arra, hogy magyarul is elérhetővé tegyem azt a hatalmas rabbinikus irodalmat, amit a magyar ortodox rabbik hagy­tak maguk után. Így – bár volt egy tragikus szünet –, hála Istennek, új­ra hangot tudunk adni a hagyomá­nyos zsidó gondolkodásmódnak. Azt gondolom, hogy ez hozzájárult ahhoz, hogy a vallási élet szintje ál­talánosan is sokat emelkedett, nem csak az ortodox zsidók körében. – Öt évvel ezelőtti interjújában azt mondta (Egység magazin 80. szám), hogy az volt a nagy terv az ideérkezésükkor, hogy zsidóságot teremtsenek. Akkor azt mondta, hogy még van mit csinálni – hol áll ehhez képest most a nagy terv? – Nagyon fontos volt, hogy egy szé­les közönséget tudjunk megszólíta­ni, ennek az egyik fontos eszköze az internet. Egyszer egy prominens sze­mély felhívott augusztusban azzal a panasszal, hogy a zsido.com -on még nincs fent a következő hanuka idő­pontja, pedig neki azt egy rokon lá­togatása miatt tudnia kellene. Ennek nagyon örültem – na nem a hibának, amiatt mérges voltam – hanem an­nak, hogy valaki, akinek hivatalosan semmi kapcsolata nincs a zsidóság­gal, tudta, hogy ezen a honlapon kell keresnie az információt. Ez a legfon­tosabb, eljuttatni az információt. Az a terv, hogy minden kerület­ben legyen egy legalább sábeszkor működő zsinagóga. Ez megint ugyanaz a cél, hogy ott legyen a zsi­dóság szem előtt, meg lehessen ta­lálni, látszódjon, hogy nem tűnt el. Az érkezésünk után nem sokkal jött hozzánk egy filmrendező, hogy sze­retné bemutatni az ortodoxiát, „ezt az eltűnt világot”. Elmagyaráztam neki, hogy az ortodoxia nem egy el­tűnt világ, él és virul, biztosítva van a jövője – csak innen tűnt el, de kül­földön él még a magyar zsidóság is. – Miből látszik, hogy él? – A Magyarországon működő – zsi­nagógában vagy oktatásban részt­vevő – rabbiknak a fele Chábád rabbi. Az, hogy ennyi embernek van feladata rabbiként, nagyon jól mutatja az igények erősödését. Azelőtt egy zsinagógában voltunk mind, a Vasváriban, most már lehet választani. Ha csak egy rabbi van, és az nem szimpatikus, akkor nincs mit csinálni. Ha sok van, akkor min­denki megtalálja, aki tetszik neki... Persze kicsit veszteség is, hogy nem együtt vagyunk már, akkor például ott voltak az izraeliek is, lehetett ba­rátkozni velük, lehetett héber szót hallani... de jobb, ha sok kisebb kö­zösség van, több helyen a városban, mintha csak egy központi. – Ez azt is jelenti, hogy fejlődik a közösségi élet? – Ez egy olyan terület, aminek még tovább kell fejlődnie, de most elin­dult végre ez is. Kezdenek kialakulni a zsinagógán kívüli kapcsolatok is a vallásos családok között. Ha vala­kinek gyereke születik, vagy ne adj Isten megbetegszik, mindig lesz, aki főzzön rájuk pár hétig. Vagy jó példa, amiről hallottam nemrég, hogy most a nyáron sok vallásos család közösen szervezett programokat. Nem kellett senkit figyelmeztetni, hogy kóser ételt vigyen, ez természetes volt, és felszabadultan lehettek együtt a gye­rekek. Ezek jelentik a közösséget. – Mi kell hozzá, hogy ez fejlődjön? – Kell hozzá még több „magánem­ber”, akik nem rabbik, de mégis tudnak tanítani, tudnak és akarnak a zsidósággal foglalkozni. Jó példa Megyeri Jonatán, a lekváresjam blog szerzője, akinek a zsidóságról szóló írásai rendszeresen Index -címlapon vannak. Most tekintsünk el a véle­ménycikkeitől, azokkal valaki vagy egyetért, vagy nem, de ez egy olyan út, ami visszaviszi az autentikus zsi­dóságot a vérkeringésbe. Ne csak akkor legyen szó az ortodox zsidó­ságról, amikor szidni kell őket. Kell hozzá az is, hogy könnyebb legyen a mindennapi élet szervezé­se. Például, ami a nagy álom része egyébként, hogy elérhető áru és jó kóser kínálat legyen. Épp a héten beszéltem erről az ezzel foglalkozó kollégámmal: az a cél, hogy egyszer a nem kóserrel megegyező árú hús legyen. Hogy könnyebb legyen át­állni vagy visszaállni a kóserságra. Most megint van ebben egy kis meg­akadás, de ez egy fontos feladat. – Sokat beszélünk arról, hogy mik voltak a tervek és ebből mi és hogy valósult meg. Van olyan dolog, ami meghaladta a kezdeti legmeré­szebb elképzeléseit is? – Arra nem számítottam, hogy egy­szer én leszek a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője, és ezzel például válólevelek felelőse leszek Magyar­országon. Korábban Hoffmann Áron rabbi foglalkozott ezzel, de az tán abbahagyta. Nagyon nagy szük ség volt rá, úgyhogy Hoffmann és több más külföldi rabbi bátorítá­sával folytattam ezt a munkát. De erre eredetileg nem számítottam.

Next

/
Thumbnails
Contents