Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-07-01 / 120. szám
KILE | FILOZÓFIA egység | 2019 JÚLIUS 22 FÉKEK ÉS ELLENSÚLYOK RENDSZERE A ZSIDÓ HAGYOMÁNYBAN Folytatjuk sorozatunkat, melyben Köves Slomó rabbi Zsidók és a politika című nagy sikerű előadássorozatának egyes részeit ismertetjük az olvasókkal. A most következő részben arról lesz szó, hogy ugyan a hatalomgyakorlásnak a Tórában és a rabbinikus irodalomban megismerhető formái ma már nem ültethetők át egy az egyben a mindennapok gyakorlatába, a felvázolt rendszer mögött meghúzódó időtlen alapelvek továbbra is érvénnyel bírnak számunkra. KÖVES SLOMÓ RABBI ÍRÁSA EGY RENESZÁNSZ EMBER TÖPRENGÉSEI A HATALOM TERMÉSZETÉRÕL A 15. század második felében – több, a zsidó tudományokban szintén kiemelkedő kortársával egyidőben – élt egy igazi reneszánsz ember, Don Isaac ben Júda Abarbanel (1437–1508). Abarbanel, amellett, hogy a teljes Zsidó Bibliához írt erőteljesen fivárosállamok politikai mindennapjainak. Írásaiban ilyenformán rendszeresen foglalkozik az állam, a hatalom és a politika kérdéseivel is. A munkásságát ráadásul különösen izgalmassá teszi, hogy a hagyományos Bibliakommentátorok gyakorlatával szemben rendszeresen idéz keresztény vallásfilozófusokat, politikai vezetőket. Művei ennek megfelelően figyelemre méltó lenyomatát adják kora sajátos viszonyainak. Témánk szempontjából rendkívül érdekes, hogy Abarbanel a Próféták könyveihez írt kommentárjában a királyság, a királyi hatalom és általában a hatalom kérdéseivel is behatóan foglalkozott. A Próféták könyveihez írt bevezetőjében hosz szú, személyes leírását adja annak, hogy miként kellett elmenekülnie egy, a királyságon belüli öröklési konfliktus miatt Portugáliából, és hogyan jutott el aztán Itáliába. „Békében éltem atyáim házában, mindenem megvolt a portugál királyság alatt, tiszteletem és gazdagságom s minden örömöm, amim csak lehet. Házakat építettem magamnak és a megbecsülés, valamint az emberi élvezetek mind ott hevertek a lábaim előtt. Sőt, a bölcsekkel és a bírákkal töltöttem napjaimat, és Alfonso király (V. Alfonz portugál király – 1432-1481), aki egy nagyhatalmú király volt, a legbensőbb köréhez sorolt engem, megbízott bennem” – írja. Ezt követően hosszasan ecseteli, hogy a király, akinek ő volt a legfontosabb tanácsadója, mennyire megbízott benne, és ebből ő és a portugáliai zsidó közösség mennyit profitált, majd azt is részletesen leírja, hogyan ért dicstelen véget ez a történet. V. Alfonz király beteg lett, és a fia vette át a hatalmat. Az új uralkodó, az ilyen esetekben bevett szokás szerint, a korábbi király valamennyi bizalmasát elkezdte kivégezni, elüldözni, illetve kiiktatni a hatalomból, hogy a saját embereit ültesse a fontos pozíciókba. Abarbanel hosszasan részletezi ebben a korántsem megszokott formát öltő, és ne feledjük: bibliai könyvekhez írott bevezetőben, miként kellett elmenekülnie. Mielőtt éppen tőrbe csalták volna, egy jóakarója figyelmeztetésére csa - lozófiai indíttatású kommentárt – ami önmagában megsüvegelendő teljesítmény –, kivételes tehetségű gazdasági szakember is volt, egyszersmind aktív részese és alakítója a portugál, majd később az itáliai Alfonso-V-el-Magnanimo Don Isaac ben Júda Abarbanel
