Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-07-01 / 120. szám
KILE | PORTRÉ egység | 2019 JÚLIUS 18 lehet választani számítástechnikát, kémiát vagy számítógépes tervezést például. K.H.: Mivel ez egy szeminárium, főiskola és nem gim názium, ezért rengeteg tárgyat tanulunk. Minden tárgy minden nap 17:30-kor végzek és vannak házi dolgozatok is stb. A kollégium fantasztikus élmény számomra, én nagyon szeretem. Van két mádrichá nk (ifjúsági vezető – a szerk. ), akik mindenféle programokkal várnak minket esténként. Ezek a programok nagyon összehozzák a lányokat a kollégiumban és nagyon erős baráti kapcsolatok maradnak meg ennek köszönhetően. – Mi a legnagyobb kihívás a kinti életedben? Mi hiányzik a legjobban? R-G. B.: Az elején inkább a nyelv okozott problémát, aztán ezen viszonylag gyorsan túllendültem, később az izraeli társadalomba való beilleszkedés volt nagy kihívás, mivel az izraeli mentalitást nagyon nehéz megszokni. Úgy fogalmaznék, hogy Izraelben mindig nagy a nyüzsgés és soha sincsen csend. Ami európaiként a legnagyobb kihívás volt, az az, hogy a vasárnap már munkanap, az iskola reggel 7-kor kezdődik és péntek délelőtt fejeződik be. Amióta kint vagyok, mindig más kihívások jönnek, ez állandóan változik. Legjobban a családom hiányzik, de szerencsére itthon vagyok párszor egy évben, nehéz dolog az, amikor az ember ilyen fiatalon fel kell, hogy áldozza a családját egy jó cél érdekében, de ők mindig is nagyon támogattak és támogatni is fognak, bármit is csinálok. Nélkülük nem lettem volna képes kint folytatni... Néha nagyon nehéz helyzeteken kellett átmennem, ahonnan nem lettem volna képes továbbfolytatni, hogyha nem álltak volna mellettem.csak egyszer van egy héten van és minden óra 90 perces. A tanáraink között vannak rabbik is és tanárnők is. Van szakképzés, de amellett vallási tárgyakat is tanulunk, amik nagyon fontosak az élethez. – Mit csináltok szabadidőtökben? R-G. B.: Megpróbáljunk bepótolni az alvást, amit el vesztünk a sok tanulással töltött óra miatt... Igazából semmi különös, ha arról beszélünk, hogy mit csinálok szabadidőben, átlagosan azt csinálom, mint a többi fiú az én koromban, kosarazom vagy sportolok, elmegyünk enni meg beszélgetni a barátaimmal mindenféle helyekre. K. M.: Szabadidőmben a kollégiumi programokra me gyek vagy meglátogatom a barátnőimet, akik nem a kollégiumban laknak, hanem otthon. Vagy csak alszom. De általában barátnőkkel megyünk K. H.: Nincsen túl sok sza badidőm, mert majdnem Mondanám, hogy hiányzik Magyarország, de ez sajnos nem igaz, akárhányszor vagyok itthon, az első hét után már vissza akarok menni, szívesebben vagyok ott, mint itt. K. M.: Hiányzik Magyarországról a közösség meg a családom.
