Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-01-01 / 114. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2019 JANUÁR 20 ehhez az szükséges, hogy egy a hatvanhoz legyen a nem kóser és a kóser összetevők aránya), addig egy bálványimádáshoz használt tárgy esetében nincs lehetőség a semmissé tételre. EGY BÁLVÁNY ELUTASÍTÁSA A Talmud Ávodá Zárá traktátusában olvashatjuk, hogy ha egy bálványimádó személy megtagadja bálványát azzal, hogy levág belőle egy darabot, akkor a szobor elveszti bálvány státuszát, és fel lehet használni. Ez nem vonatkozik a bálványnak felajánlott áldozati tárgyakra. Térjünk vissza az eredeti kérdésünkhöz. Először is idézzük fel: a zsidó jog megengedi a paróka viselését, és így asszonyok ezrei hordanak emberi hajból készült, gyönyörű parókát. Az utóbbi időben készült parókák egy részét olyan hajból készítették, melyet hindu szertartás során ajánlottak fel egy bálványnak. Itt felmerül egy kérdés: Az igaz, hogy a parókaviselés összhangban áll a szemérmességet és kellemes küllemet előíró zsidó törvényekkel, de vajon felülírhatja-e a bálványimádó szertartáson felajánlott áldozatból való haszonszerzés tilalmát? Ezt a kérdést húsz évvel ezelőtt feltették Moshe Feinstein rabbinak, aki, miután megvizsgálta a körülményeket, úgy döntött, hogy megengedhető még az indiai hajfelajánló szertartásokból származó paróka viselése is. Ezen felül Sálom Eljásiv rabbi, az izraeli litván-ortodox közösség legnagyobb szellemi vezetője hosszú fejtegetésben adott engedélyt e parókák viselésére. A fentiekből úgy tűnik, hogy az ilyen parókák viselése tiltott. Mi lehet az oka annak, hogy ezek a neves haredi rabbik mégis engedélyezték? Térjünk vissza a pogány szertartásokon használt áldozati tárgyak ügyére. Meiri, a híres kommentátor szerint csak akkor lehet valamit áldozati tárgynak tekinteni, ha azt a Bét Hámikdás ban, a jeruzsálemi szentélyben végzet áldozatokhoz hasonló módon mutatták be. Náchmánidész, Mose ben Náchmán rabbi olyan gyertyákról ír, melyekkel egy bálványszobrot díszítettek, és azon a véleményen van, hogy ha még nem gyújtották meg azokat a szobor előtt, akkor használatuk megengedett. Különbséget tesz a gyertya és maga a bálvány között, illetve egy olyan tárgy között, melyet valóban bálványimádáshoz használtak. A gyertyákat továbbá nem a temp lomon belül használták, és, bár szoktak gyertyát gyújtani a templomon belül is, a még fel nem használt gyertyák nem számítanak áldozati tárgynak, legfeljebb egy bálvány díszének. Van azonban a vallási szertartásoknak egy bizonyos csoportja, mely akkor is tilalmas lenne, ha nem a bálványszobor előtt végeznék azokat. Ide tartozik pl. az áldozati állat levágása, illatáldozat vagy leborulás. Ez a felfogás köszön vissza a Sulchán Áruch törvénykódexben (Jore Deá 139:3.): „Egy bálványszob rot és díszeit semmissé lehet tenni, de egy áldozati tárgyat nem. Mi számít díszítésnek és mi számít áldozati tárgynak? Egy dísz lehet a szobor előtt meggyújtott gyertya vagy a szoborra tett ruha. Áldozati tárgy mindaz, amit a jeruzsálemi szentély oltárán is elhelyeztek, mint a különböző ételféleségek, zsíros húsok, ha azokat felajánlás céljából helyezték a bálvány elé. Ezek mind tilalmasak. Azonban azok a dolgok, melyekből a szentélyben nem hoztak áldozatot, nem tiltottak mindaddig, amíg nem vágták le vagy nem hintették a vérét a bálványnak való áldozat céljából.” A Sách nevű kommentátor meg említi, hogy a Maimonidész, Mose ben Májmon szigorúbb véleményen volt, és úgy vélte, hogy minden, bálvány elé helyezett tárgy tiltott, még akkor is, ha nem használták áldozati szertartás keretében.
