Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-05-01 / 118. szám
2019 MÁJUS | egység 11 FILOZÓFIA | HOHMECOLÓ Móricz rabbi, a pesti Pannonia cí - mű német szépirodalmi hetilap mun katársa az 1840-es években a kö vet kezőképp fogalmazott: „A jelen kor európai hatalmai és bölcs kor mányaik nagyobbrészt Messiásainkká lesznek, de hogy egé szen Mes siásainkká legyenek, szükséges a józan és szabályaival homlokegyenest ellenkező mindennemű felszínességet szétrombolni”. A neológia jól ismert alapvetését írja le ekként, azt ugyanis, hogy amennyiben a ma gyarországi zsidóság változtat „ós di” szokásain, „kozmetikázza” ősi hagyományait és a ke resztény tár sadalom elvárásaihoz iga zítja hitgyakorlatát, azt a hatalom újabb és újabb engedményekkel fogja honorálni. célpont, illetve bűnbak szerepét. Ha a zsidóság olyan lesz, mint a többi nép, saját hazával, akkor a kiszolgáltatott, megalázott léthelyzet is véget érhet majd. „Nép vagyunk – az ellenség akaratunk ellenére azzá tesz bennünket” – írta Herzl. Az el képzelés, az új identitás-lehetőség itt is reflektál tehát a zsidóság egyik hagyományos konstruáló elemére, jelen esetben az önálló népi identitásra, de a mögötte megbújó hajtóerő mégiscsak az antiszemitizmus ma rad. Az tehát, hogy a zsidókhoz mit szól a környezet, az őket körülvevő emberek sokasága. A KOMMUNIZMUS „VALLÁSA” Lehetséges harmadik példaként ér demes a munkásmozgalmat ideidézni, jóllehet, a kommunizmus alapvetően nem egy zsidó politikai irányzat, nem a hagyományos zsidóság ból eredeztethető. Hittételei a leg több esetben egyenesen ellentétesek a zsidó vallás értékrendjével. Konstruáló elemei szintén nem a zsidó népi identitásból nyerik éltető erejüket, ilyenformán nem túlzás azt állítani, hogy egy teljesen önálló filozófiai és politikai agendáról, keretrendszer van szó. Mégis, a zsidó származású emberek sokaságát látva, akik a történelem során ezt a politikai identitást választották maguknak, fölmerül a kérdés, hogy a baloldali mozgalmakban való részvételre irányuló nagy fokú hajlandóság teljességgel leválasztható-e a zsidó származásról, arról a keserű történelmi tapasztalatról, amelyet a zsidóság az üldöztetés évszázadai alatt mindinkább a sajátjaként volt kénytelen felismerni. A kommunista programban a zsidók emancipációja nem válik külön az osztályharctól, vagyis a teljes, mindenkire egyaránt érvényes politikai és társadalmi emancipációtól. Amennyiben a munkásmozgalom célkitűzései teljesülnek, azaz felszaba dulnak végre az elnyomott osztályok, akkor ez automatikusan a zsidók szabadságát is eredményezni fogja. Amikor a zsidók a kommunizmus által meghirdetett teljes egyenlőségért harcolnak, valójában a saját problémájuk megoldását is kö zelebb hozzák. Annak érdekében, hogy a zsidók megszabadulhas sanak az elnyomatásuk súlyos igájától, először tehát kommunistákká kell váljanak, Herzl Tivadar beszédet mond a bázeli Cionista világkongesszuson FOTÓ: IZRAELI NEMZETI FÉNYKÉPTÁR A vázolt cselekvési tervet azért kell végrehajtani, mert a többségi társadalom ezt kívánja a zsidóságtól. Ekképpen a zsidó identitást immár nem belső impulzus, dinamika alakítja, hanem az, hogy a környező világ mit vár el a közösségtől. Másik opcióként kínálkozott, ha az új konstrukció jóval kevésbé vagy egyáltalán nem a vallási jellegre helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább a népi, nemzeti elemekre fókuszál, mindeközben a „csomag” életre hívásának legmeghatározóbb hajtóereje a környezet kihívásaira adott válasz kényszerében rejlik. Ilyen a cionista mozgalom, amelynek nagyon sok válfaja létezik. A cionizmus a zsidó nemzeti államot a kezdetektől fogva döntő részt azért ambicionálta, mert a megala pí tásától az antiszemitizmus megoldását remélte. Bízott abban, hogy a zsidó haza életre hívása véget vet a zsidóság pária mivoltának, és megszüntetheti a zsidók örök majd tevékeny részt vállalva az egész társadalom felszabadításából, végül saját megváltásukat is el fogják hozni. AZ ANTISZEMITIZMUS, MINT A „VÁLASZTOTT IDENTITÁS” ORIGÓJA A fenti identitásválasztások mindegyikében közös, hogy a zsidóságon kí vülről érkező politikai-kulturális impulzusokra reflektálnak. Kettő kö zülük torzított formában és új kon textusba helyezve felhasználja a zsidóság hagyományos identifikációs elemeinek egyikét-másikát, míg a harmadikról elmondható, hogy semmiféle folytonosságot nem mutat a zsidó szellemtörténettel. Ám ez utóbbinak a zsidó származású zsi dó emberek szélesebb rétegeire gya korolt vonzerejét közelebbről meg vizsgálva meg lehet kockáztatni, hogy ebben gyakran mégiscsak sze repet játszhat(ott) a „konverti ták” zsidó mivolta, származása, illetve az, hogy a környezet hogyan refl ektált a zsidóságukra. További azonos elem, hogy az identitásváltás folyamatában mindhárom esetben az antiszemitizmus jelentette a kiindulópontot. AZ ÁLDOZATI IDENTITÁS VESZÉLYEI Az út ke resések mind azzal a kérdéssel kez dődnek, hogy miként lehetne az an tiszemitizmus problé má ját megoldani. A válaszkísérle tek kel csak az a baj, hogy a kör könnyen bezárulhat, és ekkor az antiszemitizmus elleni A zsidó vallási irányzatokat egyesítő konferencia 1950-ben a pesti hitközség dísztermében.
