Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-05-01 / 118. szám
2019 MÁJUS | egység 5 REBBE | REBBE A zsidó hit által válunk igazán szabaddá Kivonat a Rebbe leveléből Isten kegyelméből Sziván hónap újholdja, 5715 [1955. május 22.] Brooklyn, N.Y. A SPIRITUÁLIS „KITAVASZODÁS” „... Bizonyára szükségtelen részletesen beszámolnom a fizikai és a szellemi világ közötti szoros kapcsolatról, melynek létezését már a modern tudomány is elfogadja. A fizikai világot tekintve, az évnek ebben a szakaszában a természet újra virágba borul. A fagyott mozdulatlanság állapotából a tavasz új életet fakaszt, mely tele van energiával és életerővel. Ugyanazt a valóságot teremti újra, mint amelyik tavaly, két évvel ezelőtt, s még azelőtt, a természet körforgásának első ciklusában, ebben az időszakban volt jelen. A saját vallási és szellemi életünkben szintén jelen vannak az évről évre ismétlődő időszakok és ünnepek, melyek ugyanazokat a spirituális elemeket teremtik újra, melyek a kezdettől fogva jellemzőek voltak rájuk. Így tehát az évnek ebben a szakaszában, az ómerszámlálás idején, mely időszak peszáchot, a fizikai szabadság ünnepét köti ösz sze sávuottal, a szellemi szabadság ünnepével, megfelelő felkészülés és ráhangolódás után, mi magunk is képesek lehetünk átélni az őseink által megtapasztalt isteni kinyilatkoztatást és a Tóra átvételét a Szináj-hegynél. TELJES ÁTALAKULÁS 50 NAP ALATT Milyen hatalmas utat jártak be elődeink ezen ötven nap alatt! Az egyiptomi „kultúra” mocskából, melyre a teljes erkölcsi züllés és a többistenhit volt jellemző – ahogy a legújabb régészeti kutatások is bizonyítják – a szináj-hegyi tiszta monoteizmusig, ahol a zsidók a „megtesszük és meghallgatjuk” felkiáltással fogadták el a Tórát, azaz teljesen alávetették magukat az Örökkévalónak. A Tórán keresztül Isten „alászállt” a Szináj-hegyre, a zsidók pedig felemelkedtek Istenhez – a lélek levetette bilincseit, melyek a földi valósághoz rögzítették, és az istenfélelem és istenszeretet szárnyainak segítségével teljes harmóniában egyesült teremtőjével. Ez az az állapot, melyben valóban értékelni lehet az „Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomból, a szolgaság házából” mondat, és a Tízparancsolat további kijelentéseinek értelmét, egészen addig, hogy „Ne kívánd!”, tehát ne csak más vagyonának eltulajdonításától tartózkodjunk, hanem még az ez iránti vágy se ébredjen fel bennünk. FELTÉTEL NÉLKÜLI HIT Az egyiptomi mélységből a Szináj-hegy csúcsáig tartó hatalmas emelkedés az Istenbe vetett tiszta és egyszerű hit által valósult meg, melynek forrása az a sivatagi vándorlás volt, melyet több millió szülő és gyermek, nő és csecsemő kezdett meg annak ellenére, hogy minden ellene szólt, ám ők abszolút bizalommal fogadták el az isteni parancsot. Ennek érdemében tekintett rájuk kegyesen az Örökkévaló, ahogy a próféta is mondja: „Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön”. Ez az a hit, mely végigkísérte a zsidókat a történelmen, egy jelentéktelen kisebbséget egy ellenséges világban, egy apró fényfoltot a hatalmas sötétségen. Ez az Istenbe vetett feltétlen hit az, melyre napjainkban még nagyobb szükségünk van, mint bármikor. A HIT ERÕT AD ÉS FELSZABADÍT Azt mondják, hogy a Nap fénye visszatükröződik a vízcseppeken. Ehhez hasonlóan, népünk egésze is visszatükröződik minden egyes emberen, és ami igaz az egész népre, az igaz az egyes emberre is. A zsidó életerő és elpusztíthatatlanság magja a tiszta istenhit: nem valamilyen elvont istenségben, mely az égi szférákban rejtőzik és távolról figyeli csak a földi történéseket, hanem a személyes Istenben, aki minden egyes ember életének és létezésének alapja, aki jelen van mindig és mindenhol. Ha valaki ilyen hittel rendelkezik, akkor ott nincs helye a félelemnek és az aggodalomnak, ahogy a zsoltárban is áll: „Nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy”. Velem, valóban velem, és mindig, nem csak szombaton és az ünnepeken, nem csak imádkozás vagy meditáció közben. Ha valaki feltétel nélkül és korlátlanul hisz az Örökkévalóban, akkor megtapasztalja, hogy milyen teljesen szabadnak és életerősnek lenni. Ekkor képes az ember valóban konstruktív módon felhasználni az energiáit, nemcsak önmaga, hanem a tágabb környezete érdekében is. Ez az út nem mentes az akadályoktól és nehézségektől, mert az isteni akarat szerint erőfeszítéseket kell tennünk ahhoz, hogy elérjük céljainkat. Ha azonban eltökéltek vagyunk, biztosított a siker, és Isten segítségével az eleinte hatalmasnak tűnő akadályok és nehézségek megszűnnek és köddé válnak. Boldog ünnepet és a Tóra örömteli átvételét kívánva, Tisztelettel, SÁVUOTI ÜZENET
