Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-04-01 / 117. szám
egység | 2019 ÁPRILIS 10 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM bronzedényben vitték a hennát a vőlegény házá ból a menyasszonyéba, és egy gyertyákkal, édességekkel, gyümölcsökkel megrakott, szala gokkal díszített asztalra helyezték. Ezután a menyasszony és a vőlegény kezét és lábát díszítették ki, a vendégek énekeltek, táncoltak és lakomáztak. A henna része volt a nők és férfiak mindennapi életének is. A fürdőház a nők társadalmi életének központi helyszíne volt, gazdát cseréltek a legfrissebb hírek, és ott festették be magukat a nők hennával néhány hetente péntek délelőtt, a sábáti készülődés előtt. Ünnepek előtt szintén hennával díszítették magukat, gyászidőszakokban viszont nem használták. Egyes területeken a közeli családtag halála utáni gyászév során egyáltalán nem alkalmazták, és a gyászév leteltével külön szertartás keretében festették be magukat újra. A PERZSA-ZSIDÓ NYELV A hosszas együttélés során a perzsa területeken is kialakult a zsidók héberrel keveredő nyelve, a dzsidi . Ez tágabb értelemben minden judeo-perzsa dialektust jelöl, szűkebben pedig Teherán és Máshád zsidó közösségének nyelvjárását értjük alatta. Érdekesség, hogy a héber párdesz szó, melyből az angol paradise szó szár mazik, perzsa eredetű, és ugyanazt jelenti, mint a héberben: „liget“. A dzsidi beszélt és irodalmi nyelv is, stílusa századokon át követte a klasszikus perzsa irodalmat. A MÁSHÁDI ZSIDÓK A Selyemút mentén fekvő Máshádban az 1740-es években telepedtek le a zsidók. Elsősorban kereskedelemmel foglalkoztak, és messze földön híresek voltak a tisztességükről. 1839-ben egy vérvád nyomán pogrom tört ki a városban: 36 zsidót öltek meg. Egy napon belül 300 család kezdte meg az előkészületeket az iszlámra való áttérésre. Néhányan beolvadtak a muszlim közösségbe, ám a legtöbben titkos zsidókként éltek vagy Afganisztánba szöktek, hogy nyíltan élhessenek tovább zsidókként. A következő évtizedekben sokan költöztek Türkmenisztánba, közülük sokan Sztálin börtöneibe kerültek, és egy 1925-ös fogolycsere-egyezmény során kerültek vissza Máshádba. 1946-ban, egy újabb vérvád hatására a még Máshádban élő titkos zsidók Teheránba, illetve Jeruzsálembe költöztek. Ma Izraelen kívül New Yorkban, Milánóban, Hamburgban és Londonban élnek az összetartásukról híres máshádi zsidók. Közösségük a világon 20 ezer tagot számlál. Hogyan menekítette ki a Chábád a zsidó gyereket Iránból? Az Operation Exodus a legnagyobb amerikai zsidómentő akcióvá nőtte ki magát, melynek keretében 1981-ig 1800 zsidó gyermek útját és befogadását szervezték meg az Egyesült Államokba. ZSIDO.COM Negyven évvel ezelőtt, az iráni iszlám forradalom ide jén véget ért a 2500 éves múltra visszatekintő perzsa zsidóság utolsó békés korszaka. A zsidók tömegesen próbálták elhagyni az országot, vagy legalább gyermekeik jövőjéről gondoskodni. A Chábád mozgalom igyekezett mindent megtenni, hogy gondoskodjon a szüleik nélkül az Egyesült Államokba érkezett iráni zsidó gyerekekről. A kivándorlás már 1978-ban elkezdődött és a Sah bukása után gyorsult fel. A forradalom utáni első peszáchot már ezer iráni gyerek töltötte a Lubavicsi mozgalom központjában, Brooklyn Crown Heights negyedében. Legtöbbjük befogadó családoknál, vagy kollégiumban lakott, és a számukra nyitott iskolákban tanultak. A kétségbeesett, 100 000 fős közösség megsegítésére a Chábád beindította az „Operation Exodus” akciót, melynek számos, titkos részlete a mai napig nem ismert. Az akciót Yaakov Yehuda Hecht rabbi vezette a Lubavicsi Rebbe ösztönzésével és támogatásával, számtalan önkéntes közreműködésével. Az Operation Exodus a legnagyobb amerikai zsidómentő akcióvá nőtte ki magát, melynek keretében 1981-ig 1800 zsidó gyermek útját és befogadását szervezték meg az Egyesült Államokba. A kezdeményezéshez elviekben több jelentős zsidó szervezet csatlakozott, ám többségük végül nem teljesítette anyagi vállalását, melynek következtében Hecht rabbi több millió dollárnyi tartozást halmozott fel. A menekült gyerekek közül többen szép karriert futottak be Amerikában. Egyikük, Anna Kaplan (Monahemi) ma New York állam szenátusának tagja. Kaplan elmondta, hogy a hászid közösség nagy szeretettel fogadta őket, és tiszteletben tartották eltérő szokásaikat. A peszáchi széderen például rizst szolgáltak fel (ami askenáz zsidóknál elképzelhetetlen) és perzsa nyelvű hágádákat kaptak. A Rebbe személyesen látogatta végig a különböző helyszíneken tartott szédereket, és héberül szólt a gyerekekhez, amit perzsára fordítottak nekik. Kaplan egy hagyományőrző, de nem kifejezetten vallásos családban nőtt fel Teheránban, de a hászid közösség élete nem tűnt idegennek a számára. „A lubavicsi közösség családközpontú értékrendje nagyon hasonló volt ahhoz, ahogy Iránban éltünk. A Rebbe kiemelkedő volt a felebaráti szeretet gyakorlati megvalósításában. Megnyitották előttünk az otthonaikat és ezért örökre hálás leszek. Ma már az amerikai álmot élem: politikai David és Leora Nissan purimi jelmezben, ami a perzsa zsidók kettős identitását szimbolizálja (Teherán, 1964) A fotó David Nissan tulajdona
