Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-04-01 / 117. szám
2019 ÁPRILIS | egység 5 REBBE | REBBE A SZABADSÁG VALÓDI JELENTÉSE Isten kegyelméből 5722. niszán hó 11. (1962. április 15.), Brooklyn, New York Testvéreimnek, bárhol is legyenek. Isten áldjon meg titeket Áldás és üdvözlet, Peszách ünnepe, szabadságunk ideje, a Tóra része. Tóra, abban az értelemben, hogy „útmutatás és tanítás”, mert a valódi szabadságról tanít minket. PESZÁCH SZABADSÁG-FOGALMA Más, a szabadságot leíró, gyakran különös definíciókkal szemben, Peszách ünnepe arra tanít minket, hogy a valódi szabadság nem más, mint a totális szabadság. Teljes és maradéktalan szabadság az emberi életet meghatározó mindhárom területen: (a) a lélek birodalmában, (b) a test birodalmában, (c) a minket körülvevő világban. Mindhárom területen külön-külön és együtt is. Ez azt jelenti, hogy a zsidók feladata a szabadságra való törekvés a mindennapi élet fent említett területein, méghozzá úgy, hogy ne keletkezzen konfliktus e területek között, sőt még egészítsék is ki egymást. Csak az ilyen szabadságot hívhatjuk valódi szabadságnak. Magától értetődik, hogy a harmonikus és teljes szabadságot nem érhetjük el, amennyiben a lélek, mely valójában Isten egy darabja (az emberben megnyilvánuló Isten), a test alárendeltje, és mindketten (test és lélek) a fizikai világ alárendeltjei. HÁROMSZOROS SZOLGASÁG, HÁROMSZOROS SZABADSÁG Ebből azt a nyilvánvaló következtetést vonhatjuk le, hogy a valódi szabadság csak akkor érhető el, ha az emberi élet alacsonyabb rendű összetevőit (a testet és a fizikai világot) a lehető legmagasabb szintre emeljük. Ezen összetevők a számukra elérhető legmagasabb szintre emelkednek a lélekkel és annak céljaival együtt, míg a lélek, a maga szintjén, felszabadítja önmagát mindattól, ami hátráltatja a beteljesedésben. Az egyiptomi rabszolgaság és az azt követő felszabadulás pontosan leírja a szabadság imént felvázolt koncepcióját. A rabszolgaság az emberi életet meghatározó mindhárom területen teljes és maradéktalan volt: (a) spirituális rabszolgaság egy olyan országban, mely a moralitás legalját képviselte. Nem véletlenül nevezték Egyiptomot a „föld utálatosságának”, (b) szélsőségesen kizsigerelő rabszolgamunka, (c) az őket megillető anyagi javaktól való teljes megfosztottság. A LÉLEK SZABADSÁGA A felszabadulás is e három területet érintette, méghozzá a lehető legteljesebb mértékben: (a) legelőször is, a spirituális felszabadulás – „Fogjatok és vegyetek magatoknak juhokat családjaitok szerint, és vágjátok le a Peszách-áldozatot.” Ezzel nemcsak megtagadták az egyiptomi bálványt, hanem nyíltan ki is fejezték annak értéktelenségét [az egyiptomiak istenként imádták a bárányt], (b) teljes fizikai felszabadulás, hiszen „felemelt kézzel”, dallal és ünnepléssel vonultak ki Egyiptomból, (c) megkapták jogos anyagi javaikat, hiszen „kincsekkel megrakodva” vonultak ki. Vannak, akik az önfelszabadításra való törekvésük közben csupán a lelkükre koncentrálnak: imádkoznak és Tórát tanulnak. Amikor azonban leülnek enni és inni, a bennük élő állatiasságnak való alárendeltségük hamar egyértelművé válik. A TEST SZABADSÁGA Vannak, akik tudják, hogy a felszabadulásnak a testet is érintenie kell, és azt is, hogy a testi vágyak kielégítésének a valódi zsidó értékekkel összhangban kell történnie. Azonban csak az otthonukban viselkednek zsidóként. Amikor kilépnek a világba és mindennapi ügyeiket intézik, nem érzik úgy, hogy fel kellene emelniük a fizikai világ velük érintkező részét. Ők az Egyiptom-jellegű környezet rabszolgái, és felszabadulásukat csak az otthonukban valósítják meg, a Tóra és a Sulchán Áruch segítségével. Peszách üzenete minden zsidó számára az, hogy az egyiptomi kivonulást minden nap át kell élni. „Emlékezz meg a napról, amelyen kijöttél Egyiptom országából, életed minden napján”. Egy zsidó naponta emlékezik az üzenetre: Szabad vagy, felszabadított testtel és lélekkel! Ez a testet-lelket érintő személyes felszabadítás teszi lehetővé, hogy az egyiptomi szubsztanciát nagyszerű zsidó szubsztanciá vá alakítsuk. CSAK AMENNYIT ELBÍRUNK „Csak annyit követelek, amennyit képesek megtenni” – Isten, az ember teremtője, kijelenti, hogy csak annyit kér és követel a zsidóktól, amennyi nem haladja meg képességeiket és lehetőségeiket. Arra van csupán szükségük, hogy szilárdan elhatározzák: teljesítik Isten rendelését. Ez az út, méghozzá az egyetlen út a valódi szabadság felé, a saját, belső száműzetésünktől való meg szabaduláshoz, és az általános száműzetéstől való megszabaduláshoz, igaz messiásunkon keresztül. Kóser és boldog Peszáchot kívánok! A REBBE PESZÁCHI ÜZENETE
