Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-03-01 / 104. szám
2018 MÁRCIUS | egység 11 KÖZÉLET | HOHMECOLÓ kus és korrupt klánjaik vezetésével történő megalapítása vélhetően nem járna emberi jogaik kiteljesedésével, sőt. Így lesz a semmilyen demokratikus törekvést múltjukban vagy jelenükben felmutatni nem képes klánok és önérdekű támogatóik jogilag és történetileg csak konstruált mítoszokra támaszkodó nacionalista törekvése az emberi jogok és a felszabadulás nagy metaforájává. AZ ANTICIONISTA TOPOSZOK ÉS NARRATÍV FUNKCIÓK BEMUTATÁSA A korábban bemutatott pontok szerint tekintsük át az anticionista narratívát! a) Izrael államának léte ősbűnnel terhelt – ez az ősbűn létrejöttének körülményeiben áll, de az ország mindennapjaiban is folyamatosan megmutatkozik. b) Az Izraelt érő radikális, tehát lényegi kritika így valójában Izrael létezésének morális alapját, léthez való jogát vonja kétségbe. c) Az Izraelt érő egyes vádak tulajdonképpen csak igazolásai és illusztrációi az ősbűnnel terhelt állapot következményeinek. Nincs jelentősége annak, hogy az Izraelt érő vádak önmagukban igazak-e. d) Csak az a lényege szerint helyes leírása az Izraelt érintő minden eseménynek, függetlenül a jogi viszonyoktól, az események kronológiájától vagy bármi egyébtől, amely kidomborítja Izrael létrejöttének ősbűnéből fakadó elvetemültségét. d) Ha Izrael végez egy adott társadalmi vagy gazdasági tevékenységet, a katonai önvédelemtől a tengervíz-sótalanításon át a hi-techig – akkor az a tevékenység bűnös, vagy leplezni próbálja bűnös voltát, míg, ha ugyanazt a tevékenységet nem Izrael végzi, akkor e tevékenységek nemesek vagy maguktól értetődők, esetleg közömbösek. e) Izrael szándékai alantasak – a másik fél szándéka alapvetően nemes, hiszen csak az ősbűnnel terhelt szörnyeteg ellen védekezik. A vele szemben – mindig jogosan – fellépők, esetleg helyteleníthető túlkapásokra ragadtatják magukat, de ez is Izrael tevékenységére vezetendő vissza. Amikor majd nem lesz Izrael, akkor túlkapásokra sem lesz szükség, az ellene ma fellázadóknak majd nem kell bemocskolniuk a kezüket. f) Izraelnek tökéletesnek kellene lennie ahhoz, hogy ne ítéltessék meg, de ez a fentiekből adódónak nem lehetséges. g) Izrael nem ítélhet, csak tárgya lehet az ítéletnek. h) Izrael tevékenységének mindig valamilyen rettenetes, morálisan elítélendő bűnökhöz van rejtélyes köze, ezek árnyéka vetül rá, akkor is, ha nem ő követte el, valójában ő testesíti meg, ő jeleníti meg ezeket. Ilyen az apartheid, a nácizmus, a gyarmatosítás. i) Izrael bitorol, valójában nincs joga törvényadta jussához akkor sem, ha javait a Népszövetség, az ENSZ és a világ törvényeinek betartásával és előírásai alapján szerezte. A tételes jog itt nem segít, csak az igazságosság, amely az Izrael által bitorolt javakat visszajuttatja a zsidó által kisemmizetteknek. j) Izrael tudományos, gazdasági, művészeti eredményei értéktelenek, ezeket nem szabad Izrael igazi lényegének megítélésekor figyelembe venni, mert ezek is csak bitorlásra és az ősbűnre vezethetők vissza. k) Izrael disszimulál: amikor megpróbál helyes módon viselkedni, akkor valójában csak gyalázatos szándékait leplezi. Az életmódbeli kisebbségek szabadsága valójában csak pinkwashing, Ha tehát arról van szó, hogy Izraelben a meleg közösség háborítatlanul gyakorolhatja jogait, az azért van, mert Izrael e mögé akarja rejteni elnyomó és terrorisztikus valóját. Az izraeli katonák pedig eredendő rasszizmusuk miatt nem erőszakolnak meg arab asszonyokat. l) Izrael eliminálásával majd helyreáll valamiféle nemes, természetes és békés világrend, melyet Izrael megjelenése és mesterkedései zavartak meg. m) Izrael rejtélyes módon uralkodik, manipulál, hatalma óriási, igazából az egész világot lényegileg befolyásolja a léte, hisz eltűnése, kiiktatása is csak ezért hozhatja el a korábbi idők természetes és reményteli állapotait. n) Az Izrael elleni harc a fentiekből adódóan önmagán, az adott konfliktus arányain és méretén messze túlmutató globális, esetleg kozmikus jelentőséggel bír, valójában a Rossz és a Jó küzdelme ez. ÖSSZEGZÉS Láttuk, hogy a hagyományos antiszemita toposzok és levezetési láncok miképpen transzformálhatók néhány – a kiinduló helyzetből adódó módosítással – az antiszemitizmus anticionista változatának toposzaivá és levezetési láncaivá. Korunkban talán bizonyos – itt nem tárgyalandó – politikai és világnézeti, illetve népmozgalmi okokból a baloldali, illetve identitáspolitikai környezetben megfogalmazódó anticionista ideológia veszélyesebb, mivel a vizsgálat próbáját ki nem álló, ugyanakkor rokonszenvesnek tűnő emberjogi és igazságossági követelésekbe rejti lényegi antiszemita üzenetét, és sokkal erősebb érdekek és csoportok támogatják terjedését, mint a hagyományosan antiszemitizmusként felismert irányzatokét. A két ideológia alapjainak lényegi azonossága miatt ugyanakkor nem helyes az ideiglenesen helyenként háttérbe szorulni látszó hagyományos antiszemitizmus elleni küzdelmet sem felfüggeszteni – pragmatikus, stratégiai megfontolások ugyanakkor szólhatnak a megfelelő súlyozás mellett. Az antiszemitizmus anticionista változata alapvetően jószándékú vagy önmagukat ilyennek látni kívánó emberek körében is szed áldozatokat. Így az ő esetükben az ideológiai alapvetés hibás voltára és arra kell rámutatni, hogy ez a megközelítés valójában elsősorban az ürügyként felhasznált palesztinok és az ezzel az ürüggyel elnyomás alatt tartott tömegek számára káros. Így remény lehet arra, hogy jobbító szándékukat más, arra valóban érdemes ügyek felé tereljük.
