Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)

2018-03-01 / 104. szám

2018 MÁRCIUS |

egység

9

KÖZÉLET |

HOHMECOLÓ g) A zsidó nem ítélhet, csak tárgya lehet az ítéletnek.

h) A zsidó tevékenységének mindig valamilyen rettenetes – morálisan végletesen elítélendő – bűnökhöz van rejtélyes köze, ezek árnyéka vetül rá akkor is, ha nem ő követte el, valójában ő testesíti meg, ő jeleníti meg ezeket.

i) A zsidó bitorol, valójában nincs joga törvényadta jussához sem, akkor sem, ha javait a keresztény uralkodók és a keresztény világ törvényeinek betartásával és előírásai alapján szerezte. A tételes jog itt nem segít, csak az igazságosság, amely a zsidó által bitorolt javakat visszajuttatja a zsidó által kisemmizetteknek.

j) A zsidó tudományos, gazdasági, művészeti eredményei értéktelenek, ezeket nem szabad a zsidó igazi lényének megítélésekor figyelembe venni, mert ezek is csak bitorlásra és az ősbűnre vezethetők vissza.

k) A zsidó disszimulál: amikor megpróbál helyes módon viselkedni, akkor valójában csak gyalázatos szándékait leplezi.

l) A zsidó eliminálásával majd helyreáll valamiféle nemes, természetes és békés világrend, melyet a zsidó megjelenése és mesterkedései zavartak meg. m) A zsidó rejtélyes módon uralkodik, manipulál, hatalma óriási, igazában az egész világot lényegileg befolyásolja a léte, hisz eltűnése, kiiktatása is csak ezért hozhatja el a korábbi idők természetes és reményteli állapotait.

n) A zsidó elleni harc a fentiekből adódóan önmagán, az adott konfliktus arányain és méretén messze túlmutató globális, esetleg kozmikus jelentőséggel bír, valójában a Rossz és a Jó küzdelme ez. AZ ANTISZEMITIZMUS ANTICIONISTA VÁLTOZATÁNAK TOPOSZAI ÉS LEVEZETÉSI LÁNCAI Mint látni fogjuk, a fenti toposzok illetve levezetési láncok szinte azonos szerkezetben találhatók meg az anticionista diskurzusban. Általánosságban megjegyzendő, hogy minden eddig ismert anticionista diskurzusnak ezek az elemei. A tárgyi, egyes izraeli intézkedésekre, jogszabályokra vagy politikai irányzatokra vonatkozó kritika néhány lépésben az itt bemutatott toposzokba és levezetési láncokba csúszik át minden olyan esetben és minden olyan szövegben, amelynek szerzői – akár a vélelmezett illetve felvetett jogsértések mértékét, akár az egész konfliktus áldozatainak számát, akár területi kiterjedését vesszük figyelembe – látványosan aránytalanul foglalkoznak az izraeli viszonyokkal. Sajnálatos módon az ENSZ-től kezdve a mainstream sajtón keresztül a szenvedélyes internetes vitafórumokig a helyzet mindig vagy szinte mindig ez. Árulkodó jele ennek az, ahogyan saját tevékenységüket ezek a szerzők meghatározzák: „Izrael politikáját bírálom” – a kritikai felvetés tárgya a legritkább esetben valamilyen konkrét szakpolitikai intézkedés, legfeljebb az „Izrael-kritika” szinonimájává vált toposzokat sorolják fel, mint a települések, vagy a „megszállás”, a kritika tárgya valójában maga az állam létezése, és a magától értetődőnek felmutatott „hidden evil agenda”, azaz az, hogy bármilyen tett és jelenség mögött szükségszerűen valamilyen gonosz szándék ismerendő fel. Ez annak a jele, hogy a konfliktus tárgyalása – nem utolsósorban az ellenérdekelt felek által ebbe fektetett mérhetetlenül sok energiának és forrásnak tulajdoníthatóan, de azért is, mert a konfliktusra ráépülő komplex történelmi-világnézeti narratíva nagyon erős és nagyon mélyen gyökerező kulturális mémeket és hagyománnyá vált képzeteket vett birtokba – messze túlnyúlik annak tényleges terjedelmén és jelentőségén. Amiképpen a hagyományos antiszemitizmus a zsidó metaforáját emelte egy világmagyarázat középponti elemévé, önmagán túlmutató tartalmakat magába sűrítő példázatává, akképpen az antiszemitizmus anticionista változata is ugyanezt teszi.

Mielőtt a tételes felsorolásba fognánk, be kell mutatnunk azokat a rendszerszerű különbségeket, amelyek a hagyományos antiszemitizmus és az anticionista változatban megjelenített alaphelyzetből adódóan a két változat sztereotip toposzai és levezetési láncai között fennállnak. Látni fogjuk, hogy néhány magától értetődő megkülönböztetés bevezetésével a toposzok és levezetési láncok szinte egybevágóak lesznek a két változat között.

STRUKTURÁLIS KÜLÖNBSÉGEK AZ ANTISZEMITA IDEOLÓGIA HAGYOMÁNYOS ÉS ANTICIONISTA VÁLTOZATÁBAN A zsidóság mint embercsoport, illetve Izrael Állam: az antiszemitizmus anticionista változatának tárgya Izrael állama. Izrael az ősbűn (ld. fent) hordozója, létrejöttének körülményeit foglalja így ideológiájába az Izrael ellen és mellett demonstrálók, 2009, San Francisco