Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-01-01 / 102. szám
2018 JANUÁR | egység 7 IZRAEL | HOHMECOLÓ tagadásáért, a zsidóság „megszálló” szerepének bizonyításáért, és amely évek óta terjeszti azt a fake news -t, hogy Izrael leromboltatná az al-Aksza mecsetet a Templom-hegyen, azonnal erőszakos ellenlépéseket, a „harag napjait”, sőt egyenesen új intifádát helyezett kilátásba. A szervezett vérontás végül szerencsére elmaradt (így is tucatnyi palesztin meghalt a bejelentést követő összecsapásokban, és csak tavaly decemberben háromszorosára, 250-re emelkedett a terrortámadások és „biztonsági incidensek” száma), de a PA mindent megtett a hangulatkeltésért: médiájuk, Facebook-oldalaik folyamatosan visszhangozták Mahmúd Abbász elnök gyújtóhangú szólamait, Izrael-ellenes karikatúrákat osztottak meg, mi közben a Fatah-vezetők a város „muszlim és keresztény szent helyeinek védelmére” szólítottak fel. A Twitteren már a rettegett bejelentés előtt Trumpot jelentéktelen bo - hócnak igyekeztek beállítani, militánsok és önjelölt régészek szajkózták, hogy Jeruzsálem mindig is „Pa - lesztina örök fővárosa” volt. A Kne szet mindenesetre a biztonság ked véért január 2-án kétharmados több séghez kötötte Jeruzsálem meg - osztását, nehogy egy béketerv keretében lemondjanak a város bármelyik részéről. A december 21-i, Trump-ellenes ENSZ-közgyűlési határozat (amely után Benjamin Netanjahu a „hazugságok házának” nevezte az or szá gával szemben mindig elfogult világszervezetet) nyomán természetesen triumfáló posztok, kommentek özö - nét osztották meg, a szélsőségesekkel együttműködő nyugati BDS- mozgalom pedig ismét a nyugat-ellenes és az Izrael-ellenes harcok összefonódását, valamint a zsidó ál lam átfogó embargóját sürgette. Pedig annak a bizonyos ENSZ- határozatnak az elfogadása jelentős elmozdulást jelez: míg 128 állam csont nélkül megszavazta a határozatot (amely egyrészt megtiltja egy szuverén tagállamnak, hogy maga határozhassa meg fővárosát, másrészt egy másik tagállamnak, hogy ezt elfogadja), addig 9 ellene szavazott, 35 tartózkodott (köztük Magyarország), 21 pedig részt sem vett a szavazáson. Szó sincs tehát arról, hogy a világ, ezen belül az Európai Unió egyöntetűen elítélné Izraelt, sőt a döntés a visegrádi négyeket is megosztotta, hiszen Szlovákia például szintén a többséggel szavazott. Több ország (Románia, Guatemala) kijelentette, ők is fontolgatják követségük áthelyezését. közgyűlésen: Rijádban és Abu Dhabiban befolyásos arab vezetőktől kapott fejmosást: arra próbálták rábírni Abbászt, hogy bár fontos küz denie Jeruzsálemért, ne tartsa had üzenetnek Trump deklarációját, és ne szövetkezzen az ügyben az Amerika-ellenes Erdogan török elnökkel. És ez még messze nem min den: sem Egyiptom, sem Jordánia, sem Szaúd-Arábia nem feltétel nél küli „békepartnere” a palesztinoknak. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy az elmúlt években, az iraki és a szíriai háború következtében, alapvető változások mentek végbe a térségben. A síita-szunnita szembenállást befolyásolta, hogy Amerika és szövetségesei végzetes csapást tudtak mérni az Iszlám Államra, amely így már óriási területeket és befolyást vesztett (maradék erejét láthatóan a nyugat elleni merényletekre és a Hamász elleni gázai küz - delemre fordítja). Oroszország és fő leg Irán nagy nyertese a szíriai há - borúnak, márpedig a szunnita arab többség nem akar még több síita befolyást a Közel-Keleten. A The New York megszellőztette azt is, hogy Egyiptom arra próbálta rábírni a palesztinokat, hogy érjék be Ramallah-val mint fővárossal – ez akárcsak néhány éve még elképzelhetetlen lett volna. Trump döntése, amely elsősorban veje, Jared Kushner, valamint Da vid Friedman amerikai nagykövet megfontolásán alapszik, egy - értelműen szaúdi és más arab támogatáson alapul, és gyökeresen megfordítja a hagyományos logikát: nem a palesztin-izraeli konfliktus rendezése a közel-keleti béke kulcsa, ahogy eddig mindenki gondolta, hanem fordítva, egy nyugodt, sta bil, szervezett terrorizmus nélküli Közel-Kelet teszi egyáltalán lehetővé a majdani megállapodást. Annak azonban visszavonhatatlanul tartalmaznia kell Izrael elismerését, és így: annak a fővárosnak az elismerését, amit az izraeliek, az egész zsidó nép háromezer év óta mindig is a politikai és szellemi fővárosának tartott a szívében. ÚJ IDÕK, ÚJ REALITÁSOK Az EU-mainstream alaphangját persze a berlini és a párizsi reakciók adták meg: mind Angela Merkel, mind Emmanuel Macron távolságtartó és hűvös közleményekben ha - tárolódott el Trump bejelentésétől, azt hangsúlyozva, amit maga Trump is mondott: a város státusát, határait egy majdani izraeli-palesztin megállapodásnak kell rendeznie. Sigmar Gabriel német külügyminisz ter még rá is egy dobott egy lapáttal, amikor december végén – nem először – „apartheid államnak” nevezte Izraelt, ezt az év utolsó napján a Hamász természetesen ujjongva osz - totta meg a Twitteren. Ezzel együtt a palesztinok korántsem triumfálhatnak: elemzők sze rint az arab államok zöme is ész revette, hogy 2017-et írunk, nem 1947-et, a palesztin „ügy” melletti kiállás már nem prioritás, nem identitás- és politikaképző eleme cselekvésüknek. Az izraeli hírszerzés hez közel álló források arról számoltak be, hogy Abbász nem véletlenül nem volt jelen a New York-i ENSZFORRÁS: USA NAGYKÖVETSÉG, TEL AVIV
