Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-01-01 / 102. szám
egység | 2018 JANUÁR 8 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM Jeruzsálem évezredek óta áll a zsidó nép gondolatvilágának centrumában. A helyszín mint település azóta tekinthető a zsidó nép középpontjának, amióta a polgári időszámítás kezdete előtti X. század elején Dávid király elfoglalta és fővárossá tette a jevusziak városát, Sálemet. A hely jelentősége azonban sokkal korábbi időkig, zsidó hagyomány szerint a világ teremtéséig vezethető vissza. A VILÁG KÖZEPE A Templom-hegyen található ugyan - is az even hástijá – a világ alapköve, az a hatalmas szikladarab, melyből a hagyomány szerint a világ teremtése kiindult. Az even hástijá a zsidó nép számára a világ legszentebb helye, mivel fölötte állt a Szentek Szentje. Így ír erről a valószínűleg a IX. századból származó Midrás Tánchumá: „Ahogyan az emberi test középpontjában van a köldök, úgy van a világ középpontjában Izrael Földje... és Jeruzsálem Izrael földjének középpontjában és a Szentély Jeruzsálem középpontjában és a szent hely a Szentély középpontjában és a Frigyláda a szent hely középpontjában és a világ alapköve van a szent hely előtt, mert azon alapul az egész világ.” A Zohárban, mely a zsidó misztika egyik alapkönyve pedig ezt olvashatjuk: „Addig nem volt megteremtve a világ, ameddig Isten nem vett egy követ, melyet a világ alapkövének neveznek, és nem dobta le a mélységbe... és ebből tágult ki a világ. Ez a világ középpontja, és ezen a helyen állt a Szentek Szentje.” A tórai történetek közül a hagyomány szerint ezen a helyszínen játszódott többek között az ákedát Jicchák, Izsák feláldozása, korábban pedig itt mutatott be áldozatot az Örökkévalónak az első ember, majd Noách (Noé) is. Itt játszódott a két önzetlen testvér története, akik egymás mezejére hordták át az éj leple alatt a kalászokat. És mindezek nyomán itt, a Morija-hegyen építtette fel Izrael harmadik királya, Slomó (Salamon) a Szentélyt, mely évszázadokon keresztül volt a zsidó nép spirituális központja. A SZENTÉLY EMLÉKEZETE A második Szentély lerombolása óta fizikailag ugyan nem létezik Szentély, de imáinkban, gondolatainkban mindig szerepel. „Jövő évben a felépített Jeruzsálemben” – mondják a zsidók a világ minden pontján az év legszentebb napja, jom kipur végén valamint a széder este befejezésével. „És építsd fel Je ruzsálemet, a szent várost minél ha marabb, még napjainkban” – kérle lik a zsidók az Örökkévalót, valahányszor a kenyér evés utáni asztali áldást mondják el. A lakásokban egy kis da rab falat vakolatlanul hagynak „lezécher háchurbán” – a pusztulás em lékezetére és az esküvői szertartás végeztével egy poharat törnek el, mivel az örömünk nem lehet teljes, amíg fel nem épül a jeruzsálemi Szentély. A zsidók napi háromszori imájukat Jeruzsálem (a városon belül pedig a Templom-hegy) felé fordulva mond ják el, ennek megfelelően a zsi nagógákat is úgy tájolják, hogy a szent város felé mutasson, és a rab bik azt mondják, hogy ha valaki úton van, és ezért nem tudja, fizikai lag merre van Jeruzsálem, akkor leg alább szívében forduljon a világ leg szentebb helye felé. Jeruzsálem körül forog a zsidóság számos ünnepe is, legyen szó a zarándokünnepekről, amikor ál - dozatot bemutatni mentek fel a Szentélybe, vagy éppen azokról a böjt- és emléknapokról, amikor arra emlékezünk, hogy a megszálló erők megtámadták, felgyújtották vagy lerombolták a várost. JERUZSÁLEM, A FÕVÁROS Jeruzsálemet Dávid királysága idején, a polgári időszámítás kezdete előtti X. században foglalták el a zsidók. A környéken az isteni ígéretnek megfelelően már szinte minden település a zsidók kezében volt. Dávid király azonban uralkodásának első hét évében Hevronból irányította az országot. Stratégiailag, politikailag és gazdaságilag azonban Jeruzsálem sokkal alkalmasabb volt a birodalom központjának, mivel nem tartozott egyik törzs területé-JERUZSÁLEM IZRAEL FŐVÁROSA, A VILÁG KÖZEPE „Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom! Tapadjon nyelvem ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!” (Zsoltárok 137:5-6.) DÉNES ANNA ÍRÁSA
