Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-12-01 / 113. szám
2018 DECEMBER | egység 17 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT Budára menni a Rácfürdőbe, aminek a kóserságával kapcsolatban tudtommal mindig is voltak híresztelések. És most, ahogy a fent említett ecsetelte nekem, most már a rácfürdői mikvében semmiféle ellenőrzésre nem lesz lehetőség. Ez a bukás itt hitközség vezetőinek a felelőssége, akik nem hirdetik ki, hogy minden férfi, aki valamennyire istenfélő figyelmeztesse a feleségét és leányait, hogy ne menjenek alámerülni a fent említett Rácfürdőbe, hanem csak a korábban említett kóser mikvékben. Kétségtelen, hogy Isten népének egésze figyelni fog a szavakra, amik emesz vőcedek, szent igazságossággal hangzottak el a bét din szájából. Legyenek megjutalmazva és Isten áldja meg a népét békével! „5649. menáchem áv hó 12-én [1889. augusztus 9.] péntek Jó barátom, Eckstein Ávrahám Eliezer, a kiváló rabbi, pesti dáján meglátogatott és megmutatta nekem a mikve alaptervét, ami a bét din utasításai alapján épült, ami közel két évvel ezelőtt ült össze náluk [vagyis Pesten] és aminek én is része voltam. A dáján rabbi úgy csinált mindent, ahogy megbeszéltük, minden istenfélő hagyatkozhat rá. Főleg amiatt örvendezett nagyon a szívem, mert eddig a pestiek kénytelenek voltak a feleségeiket a budai Rácfürdőbe küldeni. Ez [vagyis a mikve kóserként való számontartása] mindig is az én akaratom ellen volt, annál is inkább, mivel ott nem volt felügyelet és minden kétségtől, ami elképzelhető ilyen dologban, attól mind kellett tartani, elejétől a végéig. Remélem, hogy fognak figyelni a tollam hangjára és teljesen felhagynak azzal, hogy a fent említett budai fürdőbe járnak és békében fogják élvezni a [pesti] fürdőt, ami készen áll, az otthonukhoz közel. Aláírva a fenti napon, David Shick Brezová[ból] U.i. Amit írtam, hogy a budai mikvének nincs felügyelete, Isten őrizz, nem arra gondoltam, hogy ez lustaságból ered. Hanem, ahogy a dáján rabbi vázolta nekem, nincs lehetőség ott felügyeletre”. Pecsét felirata: „David Shick oberrabiner Tokaj” KÓSERSÁGI LEVÉL MEZÕCSÁTRÓL A második levél szerzője a mezőcsáti rabbi. Bár ebből a dokumentumból nem derül ki, hogy tagja volt-e a bét dinnek, úgy tűnik az volt, hiszen responsum könyvében található fent említett írása arra mutat, hogy ő aktív részt vállalt a mikve kóserságának megtervezésében. „5649. ékev hetiszakasz vasárnapján [1889. augusztus 11.], Csát Ma, a fent említett napon mutatta meg nekem a kitűnő dáján, a kiváló rabbi, etecera, etecera, Eckstein Ávrahám Eliezer, pesti dáján, a mikvék alaprajzát, ami körülbelül két évvel ezelőtt kezdtek építeni a fent említett kitűnő dáján utasításai alapján, egy bét dinnel együtt, akik Pesten üléseztek a témában. Az ő irányításával jöttek és mentek az építőmesterek, hogy pontosan úgy építsék, ahogy a fent említett dáján mutatta nekik, a tórai törvények alapján. Semmi nem akadályozta, hogy teljesen kóseren épüljön fel, mindenféle bizonytalanság nélkül, ahogy a bét din utasította és kívánta. Nagy öröm töltött el, hogy Isten segített azoknak, akik a vallás megerősítésén buzgólkodnak, hogy létrehozzanak kóser mikvéket, amikhez semmi aggály nem fér, és a nőknek nem lesz szüksége Kelt: Csáton, a fent említett napon Tennenbaum Srágá Cvi, helyi rabbi” Pecsét felirata: „Mező csáthi kerületi rabbi hivatal” ECKSTEIN RABBI LEÍRÁSA A MIKVÉRÕL Mindezek után tekintsük át a fent említett épületleírást, melyre Shück Mojse Nószen bukkant rá, amiből kiderül, ho gyan is alakult ki a körúti mikve, miért éppen ezt a helyet és megoldást választotta a bét din . „A mikvék terve és formája, ami elkészült az itteni Aut. Orth. Hitközség irányítása alapján, ahogy ezt leszögezte és előírta egy háromtagú bét din. 2018 DECEMBER | egység 17 AKI PESTRŐL ÚJPESTRE KÖLTÖZÖTT EGY JOBB MIKVÉÉRT Fennmaradt egy családi legenda arról, hogy egy Pesten élő asszonynak mennyi áldozatot kellett vállalnia a mikvébe járásért. A történet Gottlieb Chájim Mordecháj (1877–1936) miskolci rabbi szüleiről szól15 . Gottlieb rabbi édesapja az 1870-es években Pesten kapott sakteri állást, de az édesanyja úgy döntött, hogy nem akar tovább a fővárosban maradni, „mivel ő csak forrás alapú mikvét használt, de ehhez nagyjából két órát kellett utaznia lóvasúttal Újpestre”, és ez túl megterhelő volt számára. Ezért hagyták el Pestet még fent említett fiuk születése előtt. A történetet egy évszázaddal később írták le, így nem tudhatjuk, mennyire pontos, főleg, mert sok kérdést vet fel. Így például azt, hogy miért utazott Újpestig, miért nem ment a budai Rácfürdőbe, ahol forrásvíz táplálta mikve állt rendelkezésre. Talán ez arra mutat, hogy azt nem találta eléggé kósernek. Mindenesetre, ha a történet igaz, akkor ez egy fontos utalás arra, hogy a 19. század utolsó harmadában már létezett forrásvíz táplálta mikve Újpesten.
