Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-12-01 / 113. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2018 DECEMBER 18 Ezen a helyen, amit úgy neveznek »Alte eisenbad Elizabetring«, és amiről mindig is úgy tartották, hogy jó forrásai vannak, egy nagy és széles árkot ástak. Feltörtek eredő források, egyértelműen lehetett látni, hogy három helyen van bővizű forrás, de összességében mindenhol láthatóan tört felfelé a víz. Ezt megbízható kóser tanúk látták, tanúvallomásuk a bét din jegyzőkönyvében található. A víz láthatóan az árok déli oldalára gyűlt össze. Ott csináltak egy nagy ciszternát, hogy összegyűjtsék a vizet. Erről is vannak tanúk, akik aláírásukkal ellátva tanúskodtak a víz folyásáról a ciszternában, ami most teli van vízzel, mint egy mély kút. Szoktak belőle meríteni vizet, nappal és éjjel és soha nem csökkent a vízszint. A kút falai ki vannak építve cementtel (szó szerint: mésszel és gipsszel), az alja pedig ki van kövezve kaviccsal. Hagytak helyet [a fal alján], hogy a víz befolyhasson a kútba és az alján [tehát kavicsok között] is feltörhessen. A kútból kijön egy fémcső, amin van egy kupak – ennek a csőnek az átmérője annyi, mint a sfoferet hánod [kb. 5 cm]6 , ehhez csatlakozik egy kisebb fémcső, ami két irányba ágazik el és halad tovább. Ezt a medence mellett cement cső váltja fel, ami több, mint 7 tefách [több, mint fél méter]. Mindez a földben és a medence falában falában megy, ami szintén cementből van. Két nyílása van minden medencének: az egyiken bemegy a cementcsőből a víz a fürdőbe, ez egy fa dugóval záródik. A másik nyílás a mikve aljának közelében van, innen folyik ki a víz, amikor tisztítják a medencét. Ez egy fém dugóval záródik, ami kifejezetten arra készült, hogy a földön használják: a földhöz van rögzítve, és még amikor kinyitják a nyílást, a kupak akkor is a földhöz rögzítve marad úgy, hogy ember nem tudja könnyedén eltávolítani. Ezt megmutattam két komoly rabbinak, akik nagyon járatosak a mikve törvényeiben, és mindketten elfogadták, hogy ebben semmi kifogásolni való nincs [annak ellenére, hogy fémet elvileg nem lehet használni mikvéhez]. A medencék úgy töltődnek fel, hogy kinyitják a dugót, és a kútból befolyik a mikvébe a víz. Amikor teli van, belülről lezárják a csövet és így megszakad a kapcsolat forrás és a medence között. A siur mikve [szó szerint a mikve szintje, ami azt jelöli, meddig kell tölteni a mikvét vízzel, hogy kóser legyen] fölött van egy lyuk minden medence falán, onnan lehet meleg vizet engedni, hogy ezáltal felmelegítsék a vizet: amikor felmelegedett, akkor lezárják a nyílást egy fa dugóval. A medence cementből épült és kerámialapokkal van burkolva. Az alja be van rovátkázva, hogy ne csússzon el, aki rajta jár [...]”. A MEZÕCSÁTI RABBI LEÍRÁSA A MIKVÉRÕL A mezőcsáti rabbi fent említett responsum levelében7 ta lálható leírásból tudjuk, hogy hogy a kútból egy vízszintes, földalatti csövön vezették a forrásvizet a medence alá. Ez kb. egy méterrel a medence alatt beletorkollott egy függőleges csőbe, amiben a nyomás segítségével jutott fel a víz a medencébe. Ez több kérdést is felvetett (pl. nem számít-e tárolóedénynek a függőleges cső, ha az alja teljesen zárt stb.) Felmerült kérdésként az is, hogy nyitva hagyják-e azt a nyílást, ahol befolyik a víz vagy elzárható legyen-e. Első esetben a mikve esetleg a forrás részének számíthatott volna, mivel így „élő” kapcsolat maradhatott volna a kút és a medence között. A második esetben egyértelműen csak mikvének számít a medence, nem pedig forrásnak. A medencének volt egy elfolyó nyílása, ahol kifolyt a víz, ha elérte ezt a magasságot. Ahogy a mezőcsáti rabbi lejegyezte, könnyen előfordulhatott volna, hogy amikor valaki alámerül a medencében, megemelkedik annyira a víz, hogy elérje ezt az elfolyót. Ezzel visszacsatolunk az előző kérdéshez, ha ugyanis forrásnak számít a medence, akkor nem probléma ez az elfolyás8 . Ha azonban mik vének számít, akkor ez problémát jelent, amit ki lehet küszöbölni azzal, ha alámerülés előtt az elfolyót lezárják. A rabbik az első helyzetről hosszasan vitáztak: bár Tennenbaum rabbi arra hajlott, hogy forrásnak számíthat a medence, de a bét din úgy döntött, hogy nem szá míthat semmiképp forrásnak, akkor sem, ha megmarad az élő kapcsolat a kút és a medence között. Végül arra jutottak, hogy mindkét nyílást (a befolyót és az elfolyót is) lezárhatóan kell kialakítani, és merülés előtt le is kell őket zárni. Eckstein rabbi egy meg nem nevezett rabbinak szóló levelében azt írja a fenti álláspontról9 : „az én véleményem is az, amit mondtam önnek Budán”, majd amellett érvel, hogy miért számítana mégiscsak forrás részének a medence, és megjegyezi: „ehhez hasonló volt a rendszer a Rácfürdőben és az itteni rabbi, a Mácháne Chájim című könyvek szerzője, emléke legyen áldott, szintén örült ennek a rendszernek addig, ameddig ki nem derült az az ismert probléma” – utalva ezzel arra a titokzatos gondra, amelyről a sorozat második részben már szót ejtettünk. Azonban, ahogy fentebb is láttuk, végül az elzárható megoldás mellett maradtak. A MIKVE HELYE ÉS MÛKÖDÉSE A mikve a mai Erzsébet körút 51. szám alatti lakóépületben állt, melyről a Budapest100 honlapon ezt olvas hatjuk 10: egység | 2018 DECEMBER 18 A mikve leírásának kézirata
