Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-12-01 / 113. szám
egység | 2018 DECEMBER 10 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM A MÁSODIK MÁDI JESIVA Reb Ávrahám Léb 1845-ben családjával visszatér Mádra. Itt született második gyermekük, a későbbi utódja, Schwartz Náftáli há-Kohén (1846–1896 / 5657. kiszlév 12.), aki nevét a híres ropsitzi rebbe, Náftáli Cvi Ropschitz (1760–1827 / 5587. ijár 11.) után kapta,15 aki figyelem felkeltő módon pontosan ugyanakkor halt meg, amikor a haszidizmus atyja, a Báál Sém Tov (1698–1760 / 5520. sziván 7.) elhunyt. Ekkoriban a mádi rabbi Reinitz Nátán Fájtel (1797–1862 / 5622. niszán 9.) volt, aki ezt megelőzően Gyöngyösön szolgált és valójában pihenni, vagyis Tórát tanulni jött Mádra, rabbiszolgálatot már nem akart vállalni, ám tanulásával any nyira kitűnt, hogy a mádiak ragaszkodtak ahhoz, hogy rabbijuknak megválasszák – azt beszélik, hogy amikor Ráv Nátán Fájtel meghalt, akkor a liszkai csodarabbi, Friedman Cvi Hirsch (1808–1874 / 5634. áv 14.) álmából riadt fel, melyben azt látta, hogy az egyik „lámed-váv cádik”16 elhunyt. Másnap, mikor sürgönyt kapott, hogy a mádi rabbi halott, csak akkor értette meg az álmát. 17 Nem meglepő hát, hogy Reb Ávrahám Léb szívesen tanult és töltött időt a mádi rabbival, viszont az ő tudásának fénye sem került a háttérbe és egyhamar bóherek kezdtek sorakozni körülötte, így hát saját jesivát is nyitott Mádon. 18 MEGHATÁROZÓ TALÁLKOZÁS 1849-et írtak, amikor a híres szanzi (Nowy Sącz, Lengyelország) rebbe, Hájim Halberstam (1793–1876 / 5636. niszán 25.) látogatást tett Mádon. A faluban két imahely volt: egy a zsinagógában, ahol askenáz rítus szerint imádkoztak és volt egy kisebb haszid imaház is, ahol szefárd volt az imarend, amit a szanzi rebbe is követett, de mivel vendég volt, ezért úgy érezte, hogy a többséget megtisztelve a zsinagógában tölti a sábeszt. Ekkor találkozott először Reb Ávrahám Jehudá és a szerény híresség, a szanzi rebbe és ekkortól kezdve töltött a mádi Talmudtudós minden Sávuotot a Szanzer Rebbe házában. A különleges szanzi tanulásokon a rebbe szerint egyedül a számára kedves Reb Ávrahám Léb volt az egyetlen, aki megértette a tanítások lényegét.19 Nem csoda hát, hogy a rebbe sokszor csak, mint az „Ungarischer gáon”-t emlegette, ezzel utalva arra, hogy Reb Ávrahám Léb tudása magasan a Magyarországon élő gáonoké fölé emelkedett. 20 BEREGSZÁSZI PRÓBATÉTEL 1861-ben egy beregszászi (Berehove, Ukrajna) küldöttség érkezett Reb Ávrahám Lébhez, akik felajánlották neki az ottani rabbiszéket és habár ő nem igazán szerette az ötletet se, hogy tudását pénzre váltsa és hivatalos rabbiállást vállaljon, amikor megtudta, hogy a Szanzer Rebbe bíztatására választották meg, mégis elvállalta a hivatalt. 21 Ráv Ábrahám Léb beregszászi rabbisága viszont nem volt minden gondoktól mentes, ugyanis a város dájánja, egy Frankel Mose Áháron nevű rabbi végig ellenségesen viseltetett vele szemben, és ebben követőire is talált, ugyanis befolyásos, gazdag családból való volt. Amikor Reinitz mádi rabbi visszaadta lelkét az Örökkévalónak, akkor a mádi zsidók felkeresték, hogy vállaja el a szerény hegyaljai rabbiszéket, melyet örmmel el is fogadott volna, de inkább a nehezebb utat választotta, és Beregszászon maradt. 22 Ha pedig az ellenséges dáján nem lett volna elég, akkor még az is fokozta a főrabbi boldogtalanságát, hogy egyre többen választották az asszimiláció vallást és tradíciót tagadó útját, mely ellen ő minden tőle telhető eszközzel harcolt, ezért 1865-ben részt vett a nagymiályi (Michalovce, Szlovákia) rabbigyűlésen is, mely a Ráv Moshe Peretz fia bár micvóján Ráv Yaakov Yosef Reinmannal a „The Roar of a Lion” könyv szerzőjével. Forrás: The Roar of a Lion
