Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-11-01 / 112. szám
egység | 2018 NOVEMBER 10 HOHMECOLÓ | PORTRÉ Society tagjai közé. Missziója sikerrel járt: feltérképezte a szervezet finanszírozásának a forrásait, és az így megszerzett tudást a Szövetségi Nyomozó Iroda a társaság gyengítésére haszálta fel. 1965 tavaszán Káháne gyermekkori barátjával, a később az Egyesült Államok légierejének hírszerzéséhez Közel-Kelet szakértőként csatlakozó, majd Ronald Reagan 1980-as választási kampányának idején az elnökjelölt külpolitikai tanácsadójává emelkedett Joseph Churbával közösen megalapították a July Fourth Movementet (Július negyedike mozgalom). A csoport létrehozásával a vietnámi háborúval szembehelyezkedő, ezért a Kremlin által is támogatott baloldali diákmozgalmak gyegítését tűzték ki célul. Káháne meg volt győződve arról, hogy a Szovjetunió terjeszkedésének egyedül az Egyesült Államok képes megálljt parancsolni, viszont egy esetleges vereség, illetve az azzal együtt járó háborús veszteségek az ország külpolitikai szerepvállalását ellenző politikai hangulat erősödéséhez vezetnének, ami a szovjeteket juttatná lépéselőnyhöz a hidegháború geopolitikai sakktábláján. A kezdeményezés finoman fogalmazva is erősen korlátozott eredményeket tudott csak felmutatni, a vietnámi háború végkifejlete pedig mindenki előtt jól ismert. A ZSIDÓ VÉDELMI LIGA Káháne 1968-ban két barátjával megalapította a Jewish Defense League (JDL – Zsidó Védelmi Liga ) nevű szervezetet. Eddigre New York túl volt számos, az 1967-68-as éveket sötét tónussal megfestő zavargáson. Az afroamerikai lakosság jelentős része erőszakos cselekmények soráig fokozódó előítéletet táplált a fehérek, és közöttük a nagyszámú zsidó lakóval szemben. A város egyes kerületei bűnözésbe fulladtak, és a fokozódó feszültség a fehér és a szinesbőrű polgárok között a városvezetést arra indították, hogy a helyzet rendezése érdekében az afroamerikaiakat pozitívan diszkrimináló intézkedéseket vezessen be. Ez az igyekezet azonban hamar kiváltotta az egyenlő bánásmód híveinek nemtetszését, ráadásul az iskolarendszer reformjával – amely a közösségek nagyobb beleszólását irányozta elő a helyi tanintézmények irányításába – szembekerültek egymással a szülők és a tanárok, számos zsidó származású tanár veszítette el az állását. Közben a zsidó közösségi intézményeket kisebb-nagyobb támadások érték, zsidók mind többször váltak utcai bűncselekmények áldozatává. Káháne pedig nem akart egyebet, mint, hogy a zsidók biztonságban élhessenek. Mégis, bár a JDL a kezdetektől fogva pártolta az afroamerikai polgárjogi küzdelmeket, és elutasította a rasszizmus minden formáját, a fősodorbeli zsidó vezetés fajgyűlölettel vádolta. A vád, mint látni fogjuk, Káháne rabbit az élete végéig elkísérte. Akárhogy is, a JDL-hez időközben városszerte számos fiatal csatlakozott, akik mindinkább megváltóként tekintettek az alapítóra, miközben az erőszaktól sem riadtak vissza. HARC A SZOVJETUNIÓVAL A ‘ 70-es évek elejétől a szervezet ak tivitása fokozatosan az Amerikában jelenlevő szovjet célpontok ellen irányult. A KGB ugyanis 1970 júniusában zsidó aktivisták százait tartóztatta le Szovjetunió-szerte. Káháne rabbi hamar az elnyomott szovjet zsidók ügyére fókuszálta a JDL erőforrásait, és 1971 januárjában a washingtoni 18. utcában található szovjet kulturális létesítmény, majd ugyanezen év április 22-én a manhattani szovjet kereskedelmi központ elleni bombatámadással mutatta meg a kommunista vezetésnek: jobb, ha engedik a zsidók kivándorlását az eurázsiai szuperhatalomból. Természetesen a JDL erőszakos aktivitását a hivatalos amerikai zsidó vezetés egészen másként értelmezte, és Káhánét antiszemitizmus szításával vádolták. Aggodalmaikat az amerikai külügy magasrangú képviselői is osztották: attól tartottak, hogy az akciók kemény válaszlépésekre sarkalják, és az amúgy is jelenlevő, állami szintre emelt antiszemitizmus fokozásának „legitimizálására” bátorítják a szovjet pártvezetést. Káháne, és az egyes feltételezések szerinti esetleges izraeli támogatói viszont a szalonképtelen eszközökben bővelkedő nyomásgyakorlástól azt remélték, hogy az ellehetetleníti az amerikai kormányzat előrehaladását a szerintük egyedül a szovjetek érdekeit szolgáló enyhülés (détente ) útján, másrészt az elszen vedett presztízs veszteség miatt a kommunistákat a zsidó polgáraikkal szembeni elnyo mó politikájuk feladására fogja kész tetni. A TERORRIZMUS VÁDJA ÉS ALIJA IZRAELBE Méir Káhánét mindenesetre a JDL számos tagjával együtt az amerikai hatóságok belföldi terrorizmus vádjával eljárás alá helyezték, és robbanószer előállítására irányuló összeesküvés miatt öt év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A következő években Káháne számtalan esetben került a hatóságok látóterébe. Letartóztatták egyebek mellett a Szovjetunió ENSZ képviselete elleni támadás és számos további merénylet kísérlete, illetve fegyvercsempészet miatt. Káháne végül 1971-ben Izraelbe emigrált. A döntésben – ma már tudjuk – a szovjet titkosszolgálatnak is közvetett szerepe volt. A KGB 1992-ben nyugatra dezertált tisztjének, Vaszilij Mitrohinnak az Izraelben feldolgozott és nyilvánosságra hozott archívumából kiderül, hogy az egykori pártfőtitkár, Jurij Andropov megyőződése szerint a cionista szervezetek tevékenysége és a zsidók kivándorlása létében fenyegette a Szovjetuniót. Ezért ezek ellen az Amerikával szembeni küzdelemhez hasonló, kiméletlen harcot folytatott. Ebben saját, vélelmezhető zsidó származása is szerepet játszhatott, amelynek jelentőségét jó eséllyel a zsidó államot célzó hadviseléssel igyekezett kisebbíteni. Az azonban biztos, hogy irányításával többfrontos küzdelem kezdődött a Szovjetunió legfőbb ellenségének tekintett zsidó szervezetek, így a JDL ellen is. A Zsidó Védelmi Liga HOHMECOLÓ | PORTRÉ
