Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-10-01 / 111. szám
2018 OKTÓBER | egység 23 KULTÚRA | KILE 23 nemzetközi szinten is, ipari és világkiállításokon is sorra aranyérmeket kapott. A Steuer család Budapest egyik legjelentősebb kávés dinasztiá ja volt az 1880as években. A fővárosba került testvérpár fiatalabb tagja, Sándor vezette a Múzeum körúton a Fiume kávéházat, majd a megnyitástól 1894től hét éven át a New York Kávéházat. Bátyja, Gyula egy bécsi kávéházban tanulta ki a szakmát, majd a pesti Európa Szálló kávéházában főpincérkedett. 1888ban pedig megnyitotta az Abbázia kávéházat. Az Oktogon óriása a kor Budapestjének legnagyobb és legfényesebb kávéháza volt. Hírnevét nemcsak modernnek számító be rendezésével nyerte el, hanem Steuer Gyula tudatosan kitűnő atmoszférát teremtett ahhoz, hogy a kávéház találkozási fórummá is váljon. A hely művészek, képviselők és vezető politikusok törzshelye lett. A kávéház büszkélkedhetett az ország legnagyobb tükreivel, ónixmárvány asztalai, elegáns enteriőrje, délszaki növényei, a pincérek formabontó, modern megjelenése a Monarchia egészében ismertté tette. Steuer Gyula nézete szerint a kávéház egyedisége abban is megnyilvánult, hogy a vendégek beszélgetését nem zavarta zene. Az Abbázia talán leghíresebb törzsvendége a kor jónevű politikusa, Vázsonyi Vilmos volt, de rendszeresen betért ide Eötvös Károly is, aki ez idő tájt világhírnévre szert tett ügyvéddé vált. Ismertséget a Tiszaeszlári per hozott számára, ahol sikeresen védte az emberöléssel vádolt zsidókat. Goldberger Sámuel Gottlieb szegény családban született 1866ban. Édesapja vaksága miatt korán, már 13 éves korától dolgoznia kellett. 1892ben vette feleségül a tőle egy évvel fiatalabb Winter Antóniát, akivel hat gyermeket neveltek fel. Ugyanebben az évben nyitotta meg első áruházát a budapesti Rákóczi út 38. szám alatti épület földszintjén és első emeletén. A Párisi Nagy De, a több egymástól különböző személyiségű és hivatású zsidó ember sikertörténetében egyetlen közös dolgot ki kell emelnem. Sikereik minden esetben a kitartó és minőségorientált munkájuk gyümölcse. A kiállításon több megmarat, tárgyi emlék is helyet kapott. Ilyenek például a New York kávéház ital és étlapjai, valamint az asztal kötelező kelléként megjelenő kutyanyelvek, melyeket itt használtak először annak érdekében, hogy a papír nélkül maradt írók, költők is leírhassák gondolataikat. A Párisi Nagy Áruház katalógu sa mellett az alapítók otthon készült családi videói vannak a falra vetítve. Ezáltal még közelebb érezhetjük magunkhoz az egykori kereskedőket, akik a legnagyobb sikerekben is megmaradtak azoknak az egyszerű, egymást őszintén szerető, ám a munkájukban elszánt és precíz embereknek, akik a kezdetekkor voltak. Áruház akkor a legmodernebb kereskedelmi egység volt a városban. Az a fajta megoldás, hogy egy épületen belül a vásárló az élelmiszertől kezdve a divatárun át a háztartási eszközig mindent megvásárolhat, teljesen újszerű volt. 1908ban megvásárolták az Andrássy út egyik legismertebb épületét, a volt terézvárosi kaszinó palotáját. Ezt – az épület dísztermének meghagyásával – lebontatták, és helyén építették fel Európa egyik legmodernebb áruházát, az új Párisi Nagy Áruházat. A vasbetonvázas, szecessziós épületet rendkívül modern gépészettel és automata tűzoltórendszerrel egészítették ki. Az ünnepélyes megnyitást 1911. február 3án tartották a kereskedelmi miniszter jelenlétében. Összesen 806 fő dolgozott itt. A fent említett nevek és történetek csak apró töredéke az átfogó kiállításnak, melynek felhozatalából csak a kóser zsidó vendéglátás fejlődésének bemutatását hiányoltam.
