Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-09-01 / 110. szám
2018 SZEPTEMBER | egység 23 KULTÚRA | KILE lékeny együttműködésre való emlékezés egy zsidó útikönyvben jelenik meg, hiszen a zsidó vallás volt a legtöbbet támadott más felekezetek által. E kulturális hídépítés gesztusára az egyik legszebb példa a Kornitzer rabbi és Serédi bíboros találkozásáról szóló keretes írás. E találkozás alkalmával a rabbi megkérte a bíborost, „hogy segítsen beteljesíteni Jesaja pró féta látomását, hogy »nem mondja töb bé gyermek a gyermeknek, nektek nincsen részetek az Örökkévalóban.«” 11 Serédi bí boros be is tartotta ígéretét, „már az első zsidótörvény ellen felszólalt, amikor a legtöbben a csöndbe burkolóztak.” A má sik példa, amit szeretnék kiemelni, az a tiszadadai zsinagóga története. Maga az esemény önmagában elég egyszerű, viszont mind a szerzőnek az esethez való hozzáállása, mind en nek megfogalmazása nagyon szép. „A háború után, 1949 ben a megfogyatkozott közösség utolsó tagjai eladták [a zsinagógát] a helyi református egyháznak, akik elbontották, és tégláit felhasználták az új jáépített templomukban – így az égetett téglatestek, ha áttételesen is, de továbbra is az Örökkévaló házának falait alkotják.” 12 A könyv nem titkolt szándéka, hogy felhívja a figyelmet a hiányra. Ahogyan Cseh Viktor ezt az utószóban ki is emeli: „A történeti részekben próbáltam nem a holokauszt borzalmait ecsetelni, hanem az elpusztítottak hiányára, a hiányérzetre helyezni a hangsúlyt.” 13 Ezt a gesztust leginkább az olaszliszkai zsinagóga utóéletéhez tudnám ha sonlítani: az épületből egyedül meg maradt keleti falat 2015-ben kon zerválták és visszaépítették hoz zá a nyugati falat, „hogy ne csak az idő sek emlékezzenek, hanem a következő gene rá ciók is érezzék a hiányt”14 Ez a könyv ép pen azzal tölti föl a szakadékokat, hogy ráirányítja a figyelmet a hiány ra, így építve hidat a tátongó űr két partja között. Az űr attól még megmarad, de nem áthatolhatatlan többé. 1 112. old.; 2 Cseh Viktor–Mózes Krisztián: Borsod AbaújZemplén megyei zsidó emlékek nyomában – Két keréken Praktikus könyv túrázóknak; Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, 2018 Egy sorozat második kötetét tartja kezében az olvasó. Az első rész: Burgenlandi zsidó emlékek nyomában – Két keréken Praktikus könyv túrázóknak Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, 2016. És a jelen kiadványt követi majd a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét tárgyaló harmadik rész.; 3 78. old.; 4 30. old.; 5 59. old.; 6 92. old.; 7 12. o.; 8 76. old.; 9 85. o.; 10 51. old.; 11 81. old.; 12 114. old.; 13 135. old.; 14 78. old. IDÕHÍD A HELYSZÍN ÉS AZ OLVASÓ KÖZÖTT Ilyen módon épül híd a fiatalabb és idősebb generációk között is. A biciklitúrázás, mint olyan, (ha nem is kizárólagosan), főleg a fiatalabb korosztály körében népszerű. Kifejezetten üdítő az a szemléletmód, hogy nem szükségszerűen csak a hagyományosan fiatalokat célzó helyszínekre lehet vezetni a biciklitúrákat. És az is üdítő, hogy a szerzők mégis több helyen elszórnak az ifjúságot érintő információkat. (Ki tudta például, hogy a tiszadobi nevelőotthonban nevelkedett a tehetségkutatóból ismert Oláh Ibolya énekesnő vagy hogy a moziban sokszor látott 20th Century Fox alapítója, William Fox Tolcsván látta meg a napvilágot?) Időhidat képez a könyv az adott helyszín aktualitásainak érintésével is. Megemlíti például, hogy 2006-ban kerültek haza az 1945-ben elkobzott sárospataki könyvritkaságok, és kiemelt keretes írásban emlékezik meg az olaszliszkai lincselésről. De ez a kis könyv nemcsak időbeli, de térbeli kapcsot is teremt, hiszen majdnem akkora szakadék választja el Borsod-Abaúj-Zemplén megyét a fővárostól és a turisztikailag felkapottabb helyektől, mint amekkora szakadék generációkat választ el egymástól. Csodálatos természeti értékei és gazdag kulturális emlékei ellenére még a belföldi turizmusban is elég kevés figyelmet kap a régió, nem beszélve a külföldi turistákról. Minden leírt vagy kimondott szó, amely a térséget méltatja, segítség abban, hogy megőrizhetővé váljanak az értékek, és ne boruljon rá a feledés teljes homálya. Végül az egyik legszebb gesztus ta lán az, amikor a más felekezetekkel ápolt jó viszonyt emeli ki a könyv. Úgy gondolom, napjainkban különösen fontos ez a hozzáállás. Kimondottan nagyvonalúnak és elegánsnak érzem, hogy a jó kapcsolatok felemlegetése és a gördü-
