Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-09-01 / 110. szám
KILE | JUDAPEST ANNO egység | 2018 SZEPTEMBER 24 120 ÉVVEL EZELÕTTI STATISZTIKA 1898-ban Pesten mintegy 100 imahely nyitotta meg kapuját – ebből 86 (!) volt pótimahely és ezeken kívül az orthodox hitközség is akkreditált 25 pótimahelyet. Pótimahelyek voltak az árvaházak zsinagógáiban, az iskolákéban, ahol ilyenkor a tornatermeket is imaházzá rendezték be vagy például a Fővárosi Gyermekkert dísztermében stb. Ha ezekhez még hozzászámoljuk az óbudai, budai és kőbányai állandó és átmeneti imahelyeket, akkor megállapíthatjuk, hogy Budapesten 120 évvel ezelőtt mintegy 150 – hitközségileg szervezett – helyen gyűltek össze, hogy megünnepeljék az 5659-edik zsidó újévet és azért fohászkodjanak az Örökkévalóhoz, hogy a Jók könyvébe kerüljön végső pecsétjük. Ez a 150-es zsinagógaszám első olvasatra soknak tűnhet, viszont, ha a fővárosi zsidó lakosság számadatait nézzük, akkor mégsem az. A 19-20. századfordulón a budapesti zsidók száma szinte megtriplázódott, míg 1880-ban 70.879 fő, a lakosság 19,7%-a vallotta magát izraelitának, addig 1910-ben 203.687 fő, a budapestiek 23,1%-a rendelkezett zsidó gyökerekkel – érdekességképpen: New Yorkban 1920-ban 28,5% volt ez az arány. Durva egyszerűsítéssel azt állíthatnánk, hogy 1898-ban egy imahely re több mint 1000 fő jutott – azaz jutott volna, ha mindenki elmegy, de valószínűleg nem ment, sőt ekkor a pesti hitközségnek körülbelül 14.000 tagja volt és a többi budapesti hitközség összes tagszáma sem rúgott többre pár ezernél, BEVEZETÕ HELYETT... „Ilyenkor, nagyünnepek előtt látjuk, hogy tulajdonképpen mennyien vagyunk. Hitfeleink egy tetemes nagy része esztendőn át feléje sem néz Isten-házának, mert sokat a kenyér, a betevő falatért való küzködés munkába hív; hanem ilyenkor, nagyünnepek előtt, amikor mindenki félve készül tenni a dolgát s csak egy célt ismer, a megtisztulást, a mindenek urához való fölemelkedést, egyszerre megszűkülnek Is tennek a mi rítusunk szerint való házai. Nincs elég hely a hívek számára, különösen a fővárosban, ahol nem mindenki mindjárt hitközségi tag s ahol különben is a központ vonzó erejénél az országból mind több és több hitfelünk gyűlik össze exisztenciát keresni...” (Egyenlőség , 1898) ŐSZI PÓTIMAHÁZAK A FŐVÁROSBAN HOL ÉS HOGYAN IMÁDKOZTAK ELÕDEINK BUDAPESTEN? Az őszi ünnepek kapcsán nosztalgiára hívjuk olvasóinkat. A háború előtti időkre és egészen 120 évvel ezelőttre repítjük vissza önöket, hogy megismerhessék, hol és hogyan imádkoztak a fővárosi zsidók. A zsidó népesség statisztikai adatait vizsgálva látható, hogy nem volt elég zsinagóga, mely be tudta volna fogadni a zsidó vallású lakosságot, így hát évről évre pótimaházakat nyitottak, melyek lehettek egyszerű lakások, elegánsabb éttermek vagy klubhelyiségek, de közintézmények is, mint például az országgyűlés régi épülete. Cikkünkben két ismert helyszín pótimaház funkciójáról rántjuk le a leplet, illetve idézünk ezzel kapcsolatos rég elfeledett történeteket. CSEH VIKTOR ÍRÁSA Családi kép 1930-ból, a svábhegyi kávéház és cukrászda előtt, ahol ősszel zsidó imaházat rendeztek be” (Fortepan – Ofner Károly)
