Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)

2018-08-01 / 109. szám

2018 AUGUSZTUS | egység 29 KÖZÖSSÉG | KILE Több mint harmincan dolgozunk a cégben; folyamatosan fejlesztjük az étlapot, haladva a divattal, megtart­va a hagyományokat. KD: Az átvétellel egyidejűleg el ­indult az étterem felújítása is. Ki­cseréltük a székeket, asztalokat és kifestettünk, továbbá az előtér is teljes átalakuláson esett át. Aki járt már a Carmelben, látni fogja a vál­tozást, aki majd most jön először, valami széppel találkozhat. – Szó volt róla, hogy baromfivá­gással is foglalkoztok... PD: Ezt még az éttermek üzemel ­tetése előtt kezdtük el egy Szom­bathely közelében lévő vágóhídon. Úgy láttuk, hogy felmerült egy pia­ci rés, egyrészről a Chábád­közössé­gek hazai termékekből történő ellá­tása, másrészt az export lehetősége szabályt, magas szintű kóserséget biztosítva. Ezt pozitívan igazolják vissza mind az étteremben, ahová a legvallásosabb hászidok is be­jönnek enni, mind pedig a külföldi baromfiimportőrök. A kóser vágás speciális ismereteket igényel. A rab­bi úron kívül egy vágás alkalmával 6­8 kóserségi felügyelővel dolgo­zunk együtt. A sakter legtöbbször Izraelből érkezik, az állat épségét ellenőrző többiek pedig elfoglalt, a budapesti vagy épp miskolci kö­zösséget építő rabbi urak. Szóval, minden vágás 2­3 hetente komoly szervezést igényel. – Mik a tervek a jövőre nézve? KD: Szeretnénk, ha a Carmel igazi gasztronómiai élmény lenne a hazai vendégek és a turisták számára is. A felhozatalt próbáljuk a tradicio­Volt olyan, hogy táncra perdültek az asztalokon, vagy elfelejtettek fizetni. – Kik vagytok a civil életben és mit ad nektek a zsidó közösség? PD: Bármennyire is próbáltunk küzdeni életünk bizonyos szaka­szai ban ellene, végül mégis a zsi­dó közösségben találtuk meg a munkánkat is. Szerencsére nagy előnnyel indultunk – bár a főis­kolát nem vettük túl komolyan –, minden, amit tudunk és amiben jók vagyunk, azt a zsidó ifjúsági szer­vezetekben és a szarvasi táborban eltöltött éveknek köszönhetjük. Barátaink is leginkább közössé­giek: együtt járunk külföldre, néha üzleti, néha privát útra. Sokszor az ünnepeket is együtt tartjuk, de a péntek esték a családomé, számom­ra ez nagyon fontos. KD: Daninak is kiemelt helyen van a zsidóság az életében, nekem pedig a mindennapjaim része a közös ségi élet. Mindkettőnknek nagy gon dot okozna, hogy részt vegyünk az ün ne ­ peken, ha világi munkahelyen dol­goznánk. Ez nagyon fontos szem­pont, így egyikünknek sem kell sem­milyen kompromisszumot kötnie. Ráadásul nekem ez még jobban összekapcsolódik a zsinagógai élet­ tel, sőt van, hogy együtt járok va la­ki vel motorozni, vagy éppen squas­hozni a közösségből. Így azért el­mondható, hogy a vallás – sőt, még in kább a közösségi élet – teljesen át hatja az életemet. PD: Mindkettőnknek mást ad a val lás, illetve a közösség. Dávid­nak, azt hiszem, inkább rendszert je lent az életében, a napi rutint és a ke reteket. Talán ezért is tud reggel 7 órától este 11 óráig gond nélkül, pre cízen és megbízhatóan dolgoz­ni. Nekem sokkal inkább spirituális fel töltődést és kikapcsolódást nyújt – ha lehet ilyet mondani. Mindig is nagyon szerettem a közösségi prog ramokat, énekléseket, akár a szar vasi ebédlőben, akár a zsinagó­gában. Így teljes az életünk – zsidó közösségben élve, és szerencsésnek gondolom magunkat, hogy itt tu­dunk szakmailag is kiteljesedni. nális zsidó ételek és izraeli külön­legességek mentén folyamatosan fejleszteni, így került étlapra kacsa, sólet, bárány, marokkói lazac, steak és csirke is. – Van az éttermekhez fűződő em ­lékezetes történetetek? KD: Napi szinten mosolygunk azon, hogy valaki gond nélkül bolt­ból hozza a kólát, tíz forint jattot ad, vagy éppen próbál egy ötszázast átcsúsztatni, hogy a legjobb asztalt kapja. Sokszor előfordul, hogy a konyha már bezárt, de salátát vagy humuszt még fel tudunk szolgálni, mire még rendelnek két steaket is. terén. Több hitközség is vágott csir­két, pulykát, kacsát, Magyarorszá­gon és a környező országokban, de mindenki csak saját felhasználásra – exportra, nagykereskedőknek vagy kisebb hitközségeknek egyáltalán nem. Ebben láttunk lehetőséget; utólag úgy néz ki, helyesen. Ezzel egyidejűleg megoldottuk a buda­pesti közösségek hazai termékkel való ellátását is, amire nagyon büszkék vagyunk. A kóserségi fel­ügyeletet az étteremre és a baromfi­ra egyaránt Oberlander Báruch rabbi úr biztosítja, aki az elejétől támogat minket a projektjeinkben. Nagyon szigorúan betartat minden

Next

/
Thumbnails
Contents