Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)

2018-08-01 / 109. szám

egység | 2018 AUGUSZTUS 8 HOHMECOLÓ | IZRAEL izraeli diplomáciai testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy te­vékenysége nem veszélyeztetheti a helyi zsidó közösséget, így a helyi hivatalos zsidósággal való kapcso­latait is a minimálisra korlátozód­tak. Attól is tartózkodtak az izraeli tisztviselők, hogy nyilvános vagy félnyilvános rendezvényeken zsidó személyiségekkel együtt vegyenek részt. Nem kezdeményeztek kap­csolatokat, ugyanakkor reagáltak, hogy ha megkeresték őket ezzel. A későbbi visszaemlékezések szerint naponta 50­60 zsidó kereste meg a követséget és általában is 2­300 em­ber értesült a követség munkájáról, tevékenységéről. A követség diplo­matáinak otthonaiban tartott ren­dezvényekre (hanuka, purim stb.) meghívták az embereket, és a Füg­getlenség Napi (jom haacmaut) fo­gadásokra is sokan eljöttek. A követség hivatalos tájékoztató füzeteket is megjelentetett, amelye­ket másolatokban terjesztett: 27 ilyen szám jelent meg 1948 és 1950 között. 1950­ben egy korábbi ci­onista vezetőt, dr. Gellért Endré t al ­kalmazta az izraeli követség – mint információs tisztviselőt – és ennek nyomán havi, majd heti rendszeres­séggel adták ki – ezer­ötezer pél­dányban – ezeket a brosúrákat. 1950 júliusában Smuel Eljasiv (Sa ­muel Friedman) váltotta Ehud Avriel t (július 13­án adta át megbízólevelét Budapesten), aki szintén Prágából irányította a követség ügyeit.7 Ben ­cur „helyi” misszióveze tőként, első titkárként és konzulként maradt Budapesten, és 1951 elejétől ő ve­zette a budapesti követséget. Elja­siv 1951­től moszkvai nagykövet lett, majd őt váltotta 1952­ben Avner Gershon (Hirsch), az új nagykövet. 8 A Németországban, 1919­ben szü­letett diplomata nagyon aktív volt, de 1953­ban már Londonban foly­tatta tovább diplomáciai pályáját, nem maradt sokáig Magyarorszá­gon. „A ZSIDÓK NEM ANNYIRA BOLDOGOK MAGYARORSZÁGON” Az izraeli követség meglehetősen bátran interveniált (igazából egye­dül) a kitelepítettek érdekében 1951­ben, főleg azok érdekében, akik rákerültek az 1949­es megál­la podás kivándorlási listájára.9 Ez tulajdonképpen legitim akció volt a potenciális állampolgárok érdekében. George Garai szerint egy második szintet jelentett az, hogy a védelemért folyamodó budapesti zsidókra hivatkozva az izraeli követ az alija potenciális tömegét tud­ta „felmutatni”, amikor a magyar hatóságokkal tárgyalt. A kitelepí­tések első hulláma után az izraeli követség – állítólag – naponta több száz belépési engedélyt adott ki, és Bencur hetente kétszer tájékoztatta a magyar Külügyminisztériumot, azzal a céllal, hogy a magyar ható­ságok belássák, a zsidók nem annyi­ra boldogok Magyarországon. Ezt a megállapítást egy 1951. július 16­i jelentés is alátámasztja, amely leírja azt, hogy a követség olyan igazol­ványok kiosztását kezdte meg, mely azt igazolja, hogy a követségen je lentkezőt a kivándorlásra elője­gyezték. Kérdőíveket töltettek ki az emberekkel, hogy kérik a kiván­dorlásukat. Egy állambiztonsági ügynök július 2­án jelentette, hogy Péterfi Endre (Smuel Bencur) követ dr. Kalmár György budapesti ügyvéd ­del közölte: „...A követségnél naponta megforduló több száz főnyi tömeggel a követ­ségnek az a célja, hogy ezzel demonstráljon a kormány felé bizonyítva azt, hogy a ma­gyarországi zsidók a Magyarországról való kivándorlás mellett foglalnak állást...” 10 FORRADALOM, SZUEZI VÁLSÁG ÉS A KÖVETKEZMÉNYEK 1953 és 1956 között Katriel Katz volt a budapesti izraeli nagykövet, őt váltotta Meir Tuval – 1959 ­ig. Tuval figurája olyan szempontból érdekes volt, hogy kényes világtörténelmi helyzetben vezette az izraeli nagy­követséget. Izrael élénk figyelem­mel kísérte a magyar forradalmat, főleg abból a szempontból, hogy érik­e támadások a magyar zsidósá­got, illetve hogy milyen kivándor­lási lehetőségek nyílnak.11 Katriel Katz nagykövet távozása után, a bécsi követ, a már ismert Smuel Bencur Budapestről is informálta a jeruzsálemi külügyminisztériumot a történésekről. Rafi Vago – amúgy kolozsvári szü ­letésű – történész, a Tel Aviv­i egye­tem szenior tanára egy előadásában (2016. november 22. – Maszua) részletesen kitért az 1956­1957­es forradalomra és megállapította, hogy a közvélekedéssel ellentétben két hulláma volt a kivándorlásnak: az egyik illegális (amikor mindenki ment, engedélyek nélkül), a mási­kat viszont támogatta az újonnan felálló Kádár­kormány. Golda Meir, Izrael új külügyminisztere 1956 novemberében New Yorkból azért sürgönyözött, hogy a Budapestre delegált izraeli nagykövet, Meir Tu­val (aki, bár augusztusban nevezték ki, csak november 20­a után érke­zett meg Budapestre) még ne adja át a megbízólevelét a Kádár­kor­mánynak, hiszen így is kritizálták Izraelt, hogy szóba áll az új magyar rezsimmel, mely szovjet szuronyok segítségével került hatalomra. Az új kormány kiengedett magyar zsidó­kat, akik 200­300 fős konvojokban Jugoszlávián keresztül mentek ki a legnagyobb titokban, és 60 kilót vi­hettek magukkal személyenként. 12 1956­ban Izrael háborúba keve­redett Egyiptommal, ez volt az ún. szuezi válság egyik következménye. 1956­1957 során kb. 8700 beván­dorló érkezett Izraelbe Magyar­országról. Dan Reisinger, magyar származású Izrael­díjas grafikus 1956 végén készített egy plakátot, amely egy menekülő családot áb­rázolt háttérben a magyar zászló­val. Munkájával a forradalomra és menekültekre akarta felhívni a fi­gyelmet, amit – mivel akkor éppen Svájcban tartózkodott – a Vöröske­resztnek adott át, hogy azt szaba­don felhasználhassa. Az 1960­as években szolid me­derben folytak a diplomáciai kap­csolatok, majd az 1967­es hatnapos háború következtében az összes kelet­európai szocialista ország (a „különutas” Románia kivételével) megszakította kapcsolatait a zsidó állammal. „Felhívtak a Külügyminiszté ­riumba Beck István osztályvezetőhöz, aki szóbeli jegyzéket adott át az izraeli kormány egység | 2018 AUGUSZTUS 8

Next

/
Thumbnails
Contents