Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-08-01 / 109. szám
REBBE | REBBE egység | 2018 AUGUSZTUS 6 Milyen kár, hogy ezt a vitathatatlan történelmi igazságot annyiszor figyelmen kívül hagyják az Egyesült Államokban, ahol bevezették a zsidóság kényelmes felosztását ortodox, konzervatív és reform irányzatokra. Gyakori, hogy valaki, aki a konzervatív vagy a reform közösséghez sorolja magát, Tórahű szülők gyermeke vagy unokája, és különféle módon igazolja azon kompromisszumokat, melyeket a zsidóság gyakorlásával kap csolatban kötött. Továbbá, ha figyelmesen vizsgáljuk a kialakult helyzetet, nem hiszem, hogy nagy számban találnánk olyan konzervatív vagy reform zsidót, aki képes meggyőződését két vagy három generációnál tovább átörökíteni. Az elkerülhetetlen végeredmény az, amit feljebb vázoltunk: egyfelől megannyi zsidó visszatér ősei hagyományához, másfelől látjuk a teljes beolvadáshoz vezető vegyesházasságok magas számát. A TÓRA AZ, AMI ÖSSZETART Miért keressünk új utakat, feltételezve, hogy azok talán jobbak lesznek, amikor itt van az idők próbáját kiállt, ősi út, mely iránytűként vezetett minket a zsidó történelem folyamán Ábrahám, Izsák és Jákob ősatyánk óta? Nem a tudomány, nem a filozófia, nem a nyelv, nem egy darab föld és különösen nem a környezet kulturális jellegzetességeinek átvétele volt az, mely egyben tartotta népünket és biztosította túlélésünket. Hiszen az előbbi dolgok mindegyike időtől és helytől függően változott. Az egyetlen dolog, mely állandó volt, az a Tóra és a parancsolatok betartása a mindennapi élet során – a szombat, a kóserság és a 613 parancsolat további elemei. Arra is volt példa, hogy egyes előírásokat különböző (filozófiai, tudományos, társadalmi) nézőpontok szerint próbálták igazolni, ám a parancsolatok megtartása változatlan maradt, bárhol és bármikor is éltek a zsidók. Ez az, ami egyesítette és fenntartotta népünket az idők során. A KEMÉNYNYAKÚ NÉP Soraiból megértettem, hogy Ön és férje is vezető pozíciót foglalnak el közösségükben és felelősek az oktatási ügyekért. Felesleges kihangsúlyoznom, hogy ezek Isten adta lehetőségek, melyek nagy felelősséggel járnak, és melyekkel nagy érdemeket lehet szerezni. Bizonyára egyetértenek azzal, hogy emberekkel és különösen gyermekekkel nem kísérletezünk, kiváltképp, amikor a következmények ennyire életbe vágóak. Továbbá lehet, hogy valaki a saját maga számára megelégszik a minimummal vagy az átlagossal, ám gyermekei számára a lehető legtöbbet szeretné nyújtani. Ezt a levelet nyugodtan mutassa meg a férjének, hiszen megírta, hogy őt is nagyon érdekli ez a téma. Megragadom az alkalmat, és mindkettőjük számára jó beíratást és bepecsételést kívánok, és sikereket ahhoz, hogy a Tórahű zsidóságot erősítsék. Az igazság tekintetében nem lehet kompromisszumokat kötni, sem kicsit, sem nagyot. A teljes igazsággal az igazság teljes hiánya áll szemben. Adja Isten, hogy mindketten e szellemben használják fel befolyásukat, azzal együtt, hogy ez bizonyos kényelmetlenségekkel járhat, bár ezek nem is mérhetőek ahhoz a nagyszerű élményhez, melyet az Isten által elrendelt küldetésünk beteljesítése jelent az életben, ami nemcsak a következő világban, hanem jelenlegi, földi életünkben is nagy jelentőséggel bír. Népünket nem véletlenül nevei az Írás „kemény nyakú népnek”. Nagyrabecsüléssel és áldással, A Rebbe a hozzá érkezett leveleket és kéréseket olvassa a Ros hásáná előtti napon apósa sírjánál. Az elolvasott leveleket széttépi és a 6. rebbe sírjára szórja. FORRÁS: CHABAD.ORG Azon feltevése, mely szerint a zsidóság megreformálása az emberiség javát szolgálná mind spirituálisan, mind a világi dolgok tekintetében meglehetősen irreleváns. Sohasem hallottam arról, hogy a szombat vagy a kóserság szigorú megtartása gátolna valakit abban, hogy kapcsolatot alakítson ki az emberiséggel, és azt sem értem, hogy a zsidó vallás előírásainak megváltoztatása miként szolgálná az emberiség boldogulását. E témáról még rengeteget lehetne beszélni, ám egy levél keretei között ez nem lehetséges. Így tehát egy áhítatos jókívánsággal fordulok Önhöz, most, amikor ránk köszöntött a „megtérés tíz napja”, amelyről bölcseink szerint a próféta a következőket írja: „Keressétek az Örökkévalót, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Jesájá 55:6.). Adja Isten, hogy mindenki azon az úton keresse Őt, melyet világosan kijelölt ahhoz, hogy megtaláljuk, és ne tévutakon és kísérletezéssel, mely végzetes hatással lesz a saját és mások életére is.
