Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-07-01 / 108. szám
KILE | EMLÉKEZÉS egység | 2018 JÚLIUS 22 – Hogy teltek a napok? – Reggel meghozták a friss tejet, amit a mi edényünkbe belefejtek, kakaót főztek meg kávét meg süteményt sütöttek. Gyönyörű nagy strand volt Nagymaroson, volt rendes trambulin, ott tanultam meg úszni, voltak öltözőszekrények meg mi meg ültünk kint a padon, és néztük. Este megjöttek a férjek, a szamárvonattal, úgy mondták, az öt- vagy hatórás vonattal. Este volt egy imádkozás, utána vacsora, beszélgetés, séta, móka. Nagymaroson a legfőbb látnivaló az volt, hogy sok hajó ment a Dunán. Minden este lementünk 10 órakor a Dunára. Először jöttek a kofahajók, mentek Bécsbe: a magyar kofák nagy hajókon, uszályokon ültek, és vitték a friss árut a bécsi piacra. Éjjel mentek, és reggel meg jöttek visszafelé. Hát azt imádtuk nézni. Aztán ment a gyönyörű hajó Budapestről Bécsbe, ami azt jelenti, hogy reggelre ért Bécsbe, és tánc volt rajta és vacsora, lehetett hallani róla a zenét. Napközben is szerettük a hajókat, amikor a strandon voltunk, amikor jött egy hajó, akkor kiabáltuk „hullám, hullám”, mert akkor a hajó csinált hullámot a strandon, és azt nagyon szerettük. Maroson nem szabadott menni az erdőbe, mert mindig azt mondták, hogy ott rossz emberek vannak. De jártunk kirándulni, gyalog elmentünk erre-arra. Megvolt akkor is már a kisvasút. Amikor nem volt olyan jó idő, ak kor társasoztunk, vagy játszottunk. A nagybátyáim eljártak tán– Milyenek voltak a gyerekkori nyarak, a háború előtt? – Mindig az iskola befejezése utáni héten mentünk el, és minden évben augusztus 20-án jöttünk haza, a tűzijátékra. Az egyik típusú nyaralás Nagymaroson volt. Először az anyu meg az apu elmentek, és kivettek egy házat. Nagymaroson a Váci utcában béreltünk sváb házakat. Ebből éltek akkor a tulajdonosok, hogy nyárra kiadták a házaikat. Ide elvittünk mindent, feladtuk a vasútra a nagy utazókosarakat, abba raktuk az ágyneműt, és közé raktuk a poharakat, az edényeket, a fazekakat, tányérokat, mindent. A vasútra tettük, és érkezésnél kiváltottuk. Az állomásról lovaskocsi vitte a nagy kosarakat arra a helyre, ahol laktunk. Ott kipakolták, és elkezdtük az életet. Az egész nagy család ott volt, az összes házat kibérelték. A nagymama sajnos sokat volt beteg, csak pihent mindig a fotelunkban. Nyugágyat is vittünk, egy vagon tele lett a család holmijával. Nagyon népszerű volt, még az ortodox iskola tanárnője is ott volt. Egy kulturált dolog volt: a Dunában fürödtünk, kirándultunk, jól mulattunk. És micsoda evészet, ivászat volt! Annyi csirkét kopasztott a cselédlány, merthogy elvittük őt is magunkkal. Anya egész nap főzött. NYARAL A KARPFENSTEIN UTCA Olvasóink már jól ismerik a Karpfenstein utca-József utca tengelyen élő Spindler család életének számos történetét. Ezúttal Spindler Éva a nagy családi nyaralások idejébe repít vissza bennünket, amikor „szamárvonattal” érkeztek a férjek a Duna-parton vagy a Balatonnál üdülő családjaik után és a nyaralók kedvelt programja az esti korzózás volt. DÉNES ANNA ÍRÁSA kabinok. Délben, vagy később, egy órakor hazamentünk, addigra anya megfőzte az ebédet, megebédeltünk. Délután kimentünk a főtérre, ott volt egy nagy vendéglő, öt ötórai tea volt, és estélyi ruhákban mentek be, hosszú nyári ruhákban, A Spindler házaspár Nagymaroson Nagymarosi látkép (FORTEPAN)
