Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-07-01 / 108. szám
TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ és elkeseredettség mellett munkált a félelem is, hogy a borzalmak újra megismétlődhetnek. Másrészt élt a megmentő Vörös Hadsereg iránti bizalom is. Mindez együtt járt annak a reményével, hogy a kommunizmus a jó százéves identitásdilemmákat is szép lassan meg fogja oldani. A hatalom a zsidó vallási élet teljes leépítéséhez magukat a morálisan és egzisztenciálisan egyaránt kiszolgáltatott zsidókat használta fel: a kompromittált, hatalomtól függő vezetők végezték el a közösségek megsemmisítését. 1950-ben lét rehozták a Magyar Izraeliták Or szágos Képviseletét (MIOK), amely egészen 1990-ig képviselte a ha talom felé a zsidóságot. A zsidóság nyilvános megjelenése eközben a holokauszt borzalmaira való emlékeztetésben merült ki. A holokauszt a burzsoá fasizmus eredménye – hirdette az egyedül érvényes krédó, és egyedül a szocialista rendszer képes biztosítani, hogy ne legyen különbség többé ember és ember között. A holokauszt borzalmas tapasztalata nagyon sokaknak az egyetlen identitásélményévé vált. ÚJ TÁRSADALMI SZERZÕDÉS Az 1989-es újabb fordulat a jogok gyarapodásával járt együtt, ugyanakkor a nyílt antiszemitizmus a ’90-es évektől ismét a mindennapok ta pasztalatává vált. Az elsőként fel sejlő új identitás-modellek nem tud tak sikeressé válni. A kulturális zsidóság programja, amelyet az egyik legelső bejegyzett civil szervezet, a MAZSIKE tűzött zászlajára 1988-ban, nem kapta meg azt a fajta legitimációt sem a hivatalos zsidó politikától, sem a nagypolitikától ahhoz, hogy sikeres legyen. Második lehetőségként a zsidóság nemzetiségi kérdésként való vizsgálata kínálkozott, először a 90-es évek elején, majd a 2000-es évek közepén, ám a MAZSIHISZ ellenez te a kezdeményezést. A harmadik identitásképző lehetőség a cio - nizmus lett volna, ám ez sem gya korolt komoly vonzerőt a hazai zsidóságra. Mindeközben a MIOK 1990-ben MAZSIHISZ névre váltott. A valódi ernyőszervezeti jelleg kialakulása azonban elmaradt, ráadásul az évek alatt a legitimációja, és az érdekérvényesítő képessége is jelentősen leszűkült. Ehhez hozzájön az a korábbi időszakokból származó kettős identitásprobléma, amely tovább RÁTALÁLNI A HELYES ÚTRA A továbblépés egyedüli lehetséges út ja annak a felismerése, hogy új korszakba léptünk. Felnőtt egy új nemzedék, amelynek többé semmi lyen személyes élménye, kapcso lata nincs a holokauszttal. Ez a több ségi társadalomra is igaz: a 20. század zsákutcás történelme ke veseket érint intenzíven. A világ ban ráadásul megváltozott az an tiszemitizmus jellege. Korábban ez a náci reminiszcenciákat felidéző szél sőjobboldal kiváltsága volt. Ma az antiszemitizmus a bénítja az önmagára találását. A neológia 19. századi identitásmodell je 1920-ban megbukott, és azóta sem tudták újrafogalmazni az értékeiket és a célkitűzéseiket. Mindehhez hozzájárul az is, hogy a zsidó érdekképviselet a köztudatban továbbra is úgy jelenik meg, mint aminek az első számú feladata a holokauszt emlékének a megőrzése. Ez azt a téves képzetet kelti, hogy maga a zsidóság is egyet jelent ennek a feladatnak az elvégzésével. Ezzel párhuzamosan folyamatosan keveredik az emlékezés és a nyílt antiszemitizmus elleni harc fogalma. bal- és szélsőbaloldali mozgalmakhoz, politikai erőkhöz, az Izrael-ellenességhez, az arab-párti felfogásokhoz, a radikális isz lám programokhoz kapcsolódik. A fizikai atrocitásokat a legtöbbször kilátástalan helyzetben levő, nem kel lően integrálódott másod-harmadgenerá ciós nyugat-európai muszlim bevándorlók követik el. De, ami bennünket, magyar zsidókat el sősorban érint: a sze mélyes tanítói, közös ségvezetői élményeimen keresztül is újra és újra igazolódik, hogy az egyedül megbízható identitásszervező erő a vallás, és az ezen alapuló értékek közösségben való megélése. A többi opciónak, számomra úgy tűnik, nincs elegendő ereje ahhoz, hogy hosszú távon is stimuláló, inspiráló maradjon. Mindemellett végre ki kell emelni az évszázadok óta folyó diskurzust abból a tévútból, amely úgy interpretálja az identitáskérdéseket, hogy valaki annál inkább zsidó, minél kevésbé magyar – és fordítva! Zsidónak lenni egy vallás követése mellett nemzeti azonosságtudatot is feltételez. Síp utca 12., a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége székházának díszterme. Beszél dr. Seifert Géza a MIOK elnöke, tőle balra Schück Jenő az Ortodox Rabbitanács elnöke, 1968 BAUER FOTÓ
