Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-07-01 / 108. szám
2018 JÚLIUS | egység 7 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ SZAKADÁSTÓL AZ ÉRTÉKEK HÁZASSÁGÁIG A MAGYAR POLITIKA ÉS ZSIDÓ STRATÉGIA 150 ÉVE Mindenkinek, aki egy rövid írásban próbálja tömören összefoglalni a magyarországi zsidó identitás változásait az 1868-as emancipációs törvény óta, hamar rá kell ébrednie, hogy nagy fába vágta a fejszéjét. Százötven évről ugyanis meglehetősen nehéz sarkítások nélkül beszélni. A vállalkozás azonban nem reménytelen: a gondolatkísérlet végén meglepően könnyen kiderülhet, hogy a széles perspektívájú áttekintés a közpolitika és a magyar zsidók összetett és érzékeny viszonyrendszerének felfejtésén keresztül nem csupán azt teheti világosabbá, hogy miként jutottunk idáig, hanem fontos tanulságul szolgálhat a jelenünk alakításához is. KÖVES SLOMÓ ÍRÁSA Eötvös József 1841-ben adta közre röpirat formájában A zsidók emancipációja című értekezését, ami megfogalmazta az optimista emanci pációs nézetet: mely szerint a zsi dóknak ugyanúgy járnak jogok, ahogyan a többi polgárnak, azokat nem szükséges feltételekhez kötni, a kedvezményezettek a számukra megnyíló lehetőségek birtokában vé gül úgyis jó magyarok lesznek. Ennél bizalmatlanabb álláspontra helyezkedett Kossuth. Az általa is képviselt pesszimista emancipációs nézet, amelyet a Pesti Hírlapban 1844. május 5-én megjelent írásában is ismertetett, azt hangsúlyozta, hogy bár a magyarok adhatnak egyenlő jogokat a zsidóknak, amíg azok nem esznek egy asztalnál a „LEGYETEK MAGYAROK, ÉS ADUNK NEKTEK JOGOKAT!” Az első korszak mottója világossá teszi a többségi társadalom korabeli elvárásait a zsidókra vonatkozóan. A zsidókkal kapcsolatos lépéseket formába öntő megfontolások körét egy nagyon határozott, ugyanakkor meglehetősen öncélú nemzetiségi politikából és a magyar nemzeti identitáshoz kapcsolódó érdekből levezetett gondolat dominálta: az, hogy a történelmi Magyarország területén a magyar népesség aránya nem érte el az ötven százalékot. A 6-800 ezer zsidó származású ember maradéktalan kulturális és nyelvi asszimilációjától azt remélhették, hogy a magyar nemzetiség többségbe kerül a nemzet határain belül. Széchenyi István – Schöff József és Ágoston festménye FOTÓ: FORTEPAN
