Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-06-01 / 107. szám
2018 JÚNIUS | egység 15 TÖRTÉNELEM | JIDDISKÁJT ke zett először. Ezzel szemben Ran dolph Braham professzor átfogó mű vében13 azt írja, hogy ugyan a vo nat elindult Auschwitz felé, de „en nek a szerelvények egy részét... Fel sőzsolcánál lekapcsolták, és 2737 utasát Strasshofba irányították. A harmadik deportálási szerelvény 1684 fővel14 június 28-án egyenesen Strasshofba indult”. Bra ham azt írja az irányváltás okáról, hogy „a mai napig nem tisztá zott körülmények között”. De Es ther Farbstein ortodox történész do kumentumok és visszaemlékezé sek alapján részletesen feltárja az oko kat15. Ebből kiderül, hogy k ét igény találkozásaként kerültek döntött, ezt a csoportot küldi oda. Két legyet akart ütni egy csapásra... Bár édesanyám szerint véletlenszerű volt, hogy ők kerültek Strasshofba, más források szerint17 úgy tűnik, tudatos válogatás eredménye volt ez. Strasshofból édesanyámat és családját, a makói zsidók egy részével végül vonattal Bécsbe vitték, ahon nan a X. kerületi Schrankenberggasse 23. szám alatti, háromszintes is kolaépületbe kerültek, ahol a kö - vet kező időszakban a szállásuk volt. Az épület első emelete olasz hadifoglyok számára volt elkülönítve, itt jobbak voltak a körülmények, mint a 2. és 3. emeleten, ahol a zsidók kaptak szállást. Összesen kb. 250 felnőtt és 100 gyerek volt ide összezsúfolva 18. A Schrankenberggasséből teher autókon vitték őket dolgozni a bé csi erdőbe (Wienerwald) fakivá gás ra. Lemberger rabbi visszaemlé ke zése szerint július 21-én kezdődött a munka az erdőben19 . Ezek sze rint több hétig tartott az „elhelyezkedés”. STRASSHOF RABBIJA Bár Lemberger rabbi Makón csak egy hétig állt a hitközség élén, még is ő maradt közössége vallási ve zetője a megpróbáltatások alatt. A Schrankenberggasse életének meg ismeréséhez az egyik legjobb for rást az ő jegyzetei jelentik, mivel az iskolában talált írószerek se gítségével naplót írt20. Ez a jelen idő ben írt feljegyzések mellett a felmerült háláchikus kérdésekkel kapcsolatos feljegyzéseit és az itt tar tott ünnepi drósék leiratait tartalmaz ta21. A háború után hozzátett visszaemlékezésekkel együtt könyv formában meg is jelent 1996-ban, a halála után Kli golá címmel 22 . A vallási élet Strasshofban sem állt meg. A zsidók magukkal hozták a tfilin jeiket, a tálesz aikat, a szokásai kat, és mindent megtettek, hogy ne szakadjanak el a hagyományoktól 23. A napi imádkozások és a heti többszö ri Tóraolvasás alapját az a Tóra képezte, melyet a Hájlus nagynéném a hátára kötözve vitt Strasshofig24 . Ez volt az ő csomagja, és, ahogy mondja, „a mai napig érzem a hátán a súlyát, ha eszembe jut”. (Hogy honnan szerezte az ő apja, az én nagyapám ezt a Tórát, nem tudni. Később a New York-i pápai zsinagógába helyezte használatra, és a mai napig ott van.) A gyerekek oktatása is tovább zajlott, egy idős embert tettek meg melámed nek, hogy chédert szervezzen a kicsiknek 25. SZOMBATI (KÉNYSZER)MUNKA Július 21-től november végéig fakitermelésen dolgoztatták a rabokat. A munkát nehezítette, hogy ú n. állóvágás történt, vagyis a kijelölt fákat kellett kidönteniük, majd pontosan egy méter hosszúságú darabokra aprítani. Mivel sábeszkor is dolgozniuk kellett – áll Lemberger rabbi feljegyzéseiben26 – szomba tonként nem megfelelő hosszúságú ra vágták a fákat, így legalább ez nem számított tórai szombatszegésnek27 . (Maga a favágás mindenkép pen szombatszegés volt, az ú n. kocér munka elvégzése28 .) A munkacsoportok két férfiból, két nőből és egy fiatalabb fiúból áll tak29. Édesanyám, a többi kisgye rekkel, szülői felügyelet nélkül maradt az iskolaépületben. Két nagybátyám és a nagynéném viszont már elég nagy volt a munkához, így őket elvitték fát vágni. Azonban egy felügyelő egyszer észrevette, hogy rosszul végzik a munkát, és dü hében felpofozta a nagyapámat. FOTÓK: OBERLANDER BÁRUCH ARCHIVUMÁBÓL Lemberger rabbi (a kép jobb szélén) maceszt süt ezek a transzportok Bécs mellé. Egy részt annak a próbálkozásnak az eredményeként, hogy pénzért meg váltsák a magyarországi zsidók életét. Eichmann késznek mutat kozott tárgyalni Kasztner Rezső [Jisz ráél] (1906–1957), a Budapesti Se gélyező és Mentőbizottság elnökhelyettesév el és Freudiger Fülöp pel [Pinchász] (1900–1976), a Pesti Orthodox Hitközség elnökével 16 és belement, hogy egy 15-18 ezer fős, családokból álló transzportot „félre tegyen” tárgyalási alapnak. Mivel azonban Hanns Blaschke, Bécs ná ci polgármestere már kért tőle kényszermunkára rabokat, így úgy A szerző nagyapjával, Rubinstein Náchmán Chájimmal
