Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-05-01 / 106. szám
KILE | KULTÚRA egység | 2018 MÁJUS 26 „SZERETNÉM VISSZAADNI EZEKNEK A LELKEKNEK A MEGNYUGVÁSÁT” Emlékezz! (Záchor!) címmel nyílt meg Benda Iván fotográfus kiállítása a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából múlt hónapban a ZSILIP – Roth Lenke és Simon Kulturális Központban. Ennek kapcsán beszélgettünk az alkotóval. TUNA JUDIT ÍRÁSA tott tárlat helyszínén, a ZSILIP-ben beszélgettünk. – Hogyan kötődik a zsidósághoz? – A szüleim budapesti zsidók és a ba rátaiknak, illetve a saját maguk lele ményességének köszönhető, hogy épségben élték át a vészkorszakot, és bár nem részesültem val lásos nevel tetésben, rengeteget olvastam a zsidóságról és a ho lokausztról. Amit lehetett, elol vas tam ebben a té makörben. Leg inkább Martin Buber, „Haszid tör ténetek” című írása fogott meg: el bűvölt, hogy milyen csodálatos a haszidok világa, illetve Mihail Romm „Hétköznapi fasizmus” című filmje mutatott rá leginkább arra, hogy milyen borzalmakat szenvedtek meg a zsidók Auschwitzban. Nagy hatással volt rám ez a film: az a jelenet, amikor dózerrel temetik az embereket árkokba, még mindig előttem van. – Mikor kezdte gyűjteni a kiállítás témáját, és miért pont ezt választotta? – Ami számomra fontos volt: úgy éreztem, hogy kötelességem megmutatni, emlékezni azokra, akik elpusztultak vagy átélték a zsidó üldöztetés borzalmait. Jó pár évvel ezelőtt, megismerkedtem egy hölggyel, aki Auschwitz ban vesztette el hozzátartozóit. So ha nem tudott erről beszélni, csak részmondatokban. A kishúgát falhoz csapták az orra előtt, és az édesanyját is ott pusztították el; mivel ő fiatal és erős volt, dolgozni vitték. Így élte túl Auschwitzot. A 2000-es években vele beszélgettem, és volt egy kiszakadó mondata, de képtelen volt egy kerek, egész mondatot elmondani az élményeiről. Ekkor éreztem úgy, hogy komolyabban szeretnék foglalkozni a témával. Tudtam, megéreztem benne a fájdalmat, nem kellett nekem rémtörténeteket hallani ehhez. Nem sokkal később mentem el Auschwitzba, de nem volt átütő hatással rám, hiszen már rég tudtam, hogy mire számíthatok. Ráadásul a mai Auschwitz, már nem az az Auschwitz, ami abban az időben volt. Lombos fákkal ültették be, zöld a fű, alig romosak az épületek. Ami akkoriban ott történt, az akkora szörnyűség, hogy az embernek az agyába sem tud beleférni. Mai fejjel ez megemészthetetlen. – Hogy jön a képbe Izrael? – A 2000-es évek elején, elhatároztam, hogy elmegyek Izraelbe. Repülőre ültem, és a következő pillanatban, már Tel Avivban találtam magam. Béreltem egy autót és Jeruzsálembe hajtottam. Amellett, hogy nagyon érdekelt a vallások egymás mellett élése, úgy éreztem, hogy muszáj megörökítenem a Szentföldet is. Vonzó volt számomra az a kultúra, ahol a zsidóság és keresz-1944-ben a náci megszállók, a ma gyar közigazgatás tagjaival együtt működve kezdték felállítani a gettókat és gyűjtőtáborokat Magyar országon. Május közepe és jú lius eleje között a teljes vidéki zsi dóságot Auschwitz-Birkenauba de portálták. Emiatt esik hazánkban – lassan már két évtizede – április 16-ra a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Ez alkalomból rendezték meg Benda Iván fotográfus kiállítását, amely emlékezésre hív. A képek nem egyszerű fotográfiák, hanem több képből alkotott montázsok, a régi kor valóságát ötvözve a mai kor világával. A művész több mint tíz évig dolgozott a képeken, amelyeket a ZSI LIP-ben nézhetnek meg először az érdeklődők. Ez a kiállítás nemcsak azért fontos, mert így a fiatalabb generáció hiteles képet kap arról, hogy milyen szörnyűségek történtek – nem is olyan régen – hazánkban és egész Európa területén, hanem azért is, mert emlékezni kötelező. Kötelező továbbadni a múltat, és fenntartani a Soá emlékét, még ha a történelem egyik legborzalmasabb időszaka is volt ez. Mert emlékezés nélkül a történelem megismételheti önmagát, és emiatt sosem felejthetjük el, hogy milyen tragédiát kellett el szenvednie az európai zsidóságnak. Sajnos manapság még mindig akadnak olyanok, akik meg nem tör téntnek tekintik a holokausztot, emiatt is fontos a megemlékezés, hogy a jövő nemzedéke pontos információkkal rendelkezzen őseik életéről-haláláról. Benda Ivánnal a most bemuta KILE | KULTÚRA
