Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-05-01 / 106. szám
2018 MÁJUS | egység 27 KULTÚRA | KILE ténység közös területen él, továbbá arra a helyre vágytam, ahonnan az egész vallás eredeztethető. Itt volt a vallások első találkozási pontja, Jeruzsálemben. – Kapott választ a kérdéseire Izraelben? – Sok mindenre kaptam választ. Ez olyan, mint amikor az ember valahova el akar jutni, aztán eljut valahova. A kettő nem ugyanaz. Így utólag, ennek a kiállításnak nagyon nagy része volt abban, hogy eljutottam Izraelbe és fényképezhettem. Például a meghívón lévő kép a Siratófalnál készült – Jeruzsálemben. A képet egy zsidó, tradicionális espon belül fogadott. Megnézte a ké peimet, rám nézett, és csak enynyit mondott: „Ez engem érdekel! Na gyon örülnék, ha meg tudnánk ezt közösen valósítani!” A további részleteket Erdős Judittal beszéltem meg, ő hozott el ide is, a ZSILIP-be. Amikor beléptem, azon nal éreztem, hogy „Ez az!”, en nek a té mának nem lehetne ennél ideálisabb, izgalmasabb helyet ta lálni. Az ember bejön ebbe az átépítés előtt álló tér be, és olyanfajta ridegség, mezte lenség fogadja, egyelőre olyan lelketlen az egész, hogy úgy éreztem, a téma nagyon-nagyon szépen meg tudja mutatni saját magát. Miután megbeszéltük a részleteket kü vővel ötvöztem egybe. Utóbbi kép Litvániában készült a háborús évek alatt, amikor a zsidóknak már kö telező volt hordani a sárga csillagot. Ez is – mint a legtöbb ezen a tárlaton kiállított művem – kép a képben jelenik meg. – Miért pont a ZSILIP-re esett a választása? – Az, hogy ez a kiállítás pont itt született meg, óriási véletlen. Az anyag elkészült, és borzasztóan szerettem volna bemutatni. Olyan helyeken kopogtattam vele, ahol illett volna bemutatni, de mindenhol visszautasítottak. Kértem időpontot Köves Slo mótól, az Egységes Magyarorszá gi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbijától is. Alig egy-két na-Erdős Judittal, egy hónapra rá már meg is valósult a kiállítás, és nagyon örülök, hogy végül itt kapott helyet. – Érdekes, hogy minden kép azonos fakeretbe került. – Igen, természetesen ennek is megvan a koncepciója. Azoknak, akik Auschwitzban vesztették életüket, meg lett gyalázva a holttestük. Nem temethették el őket a hozzátartozóik, lelkük nem lelt nyugalomra, és nem a zsidó hagyományoknak megfelelően nyugszik a testük. Azzal, hogy az összes kép idős fakeretben látható, a koporsót szimbolizálnám, amelybe az embereket temetni kellett volna. Valahogy így szeretném visszaadni ezeknek a lelkeknek a megnyugvását, a tiszteletet, hogy ezáltal, szimbolikusan, gyalulatlan fakoporsóba kerüljenek. – Gondolom, nem véletlen a bejáratnál a deszkafal sem... – Jól látja! Ezzel a vagonokat akartam jelképezni, ahova beterelték az embereket. Erre segít rá az erős világítás is, ami sötétedéskor a leg hatásosabb. Fontos azonban el monda nom, hogy nem ijeszte ni akarok, csak jelezni. Nem sze retek ijeszteni, ré miszteni. A szándék, a megmutatáson volt. Mindenki elmondhatja a véleményét a bemutatóról, ezért találtuk ki, hogy a deszkákra kis cetliket, tollakat erősítünk, ily módon az idelátogatók elmondhatják, mit kaptak a bemutatótól. – Milyen munkákat tervez a jövőben? – A következő kiállításom szintén zsidó témájú lesz, remélem, ismét-Köves Slomóval együttműködve. A téma egyelőre képlékeny, de szívesen bemutatnám a mai Magyarországon élő zsidóság életét.
