Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)

2017-02-01 / 93. szám

2017 FEBRUÁR | egység

29

MESE |

MISPÓHE ILLUSZTRÁCIÓ: TAUSZ GÁBOR

Élt egyszer, régen, kétezer évvel ezelőtt egy férfi Izraelben, akit úgy hívtak: rabbi Chániná ben Doszá. Chániná hatalmas szegénységben élt a családjával, nem volt semmijük, ételük a szentjánoskenyérfa termése és a füge volt, ami a falu szélén termett. Chániná rabbi messze földön híres volt arról, hogy imája nyomán csodák történtek: eső áztatta a szomjazó földet, vagy betegek gyógyultak meg a közbenjárásával.

Chániná rabbi felesége – akinek a nevét nem jegyezte fel a történelem, de nevezzük őt Ráchelnek –, elégedett volt a sorsával. Szeretettel látta el csekély háztartását, és egészen természetesnek tartotta, hogy időnként csodák történnek velük. És bár ő maga nem bánta, hogy kevéssel kell beérniük, azt nem szerette, ha a szomszédaik megszólják őket ezért. Így minden péntek délután egy égő fadarabot dobott a kemencébe, hogy a környéken lakók azt gondolják: „Füst száll fel Chánináék kéményéből. Biztosan sütnek valamit.”

Egy napon azonban az egyik rosszindulatú szomszéd így szólt: „Tudom, hogy Chánináéknak nincsen semmijük. Az asszony délutánonként gyümölcsöt gyűjt a faluszéli fügefáról, hogy legyen mivel etetnie a családját, máskülönben éhen halnának. Honnan jön hát a füst? Mit süthetnek?” – Ezzel fogta magát, és bekopogott. Ráchel rettenetesen megijedt: „Mi lesz most? Mit mondanak majd, ha kiderül, hogy még kenyérre való lisztünk sincsen?” – Ezzel beszaladt házuk hátsó helyiségébe, és elbújt. A kenyér csodája

DÉNES ANNA MESÉJE

A szomszédasszony – bár senki sem adott engedélyt – belépett. Körülnézett, körbeszaglászott, de senki nem válaszolt neki. Óvatosan a kemencéhez lopakodott, résnyire nyitotta az ajtaját, és csodálkozva látta: gyönyörű, ropogós pirosra sült kenyerek sorakoztak odabent. A kemence mellett pedig, az asztalon, megkelt tészta várta egy teknőben, hogy a kemencébe kerüljön.

„Ráchel, Ráchel” – kiabált az igencsak meglepődött szomszéd. „Hozd gyor san a sütőlapátot, mind járt megégnek a ke nyereid!” – A hátsó helyiségből, cseppet sem meglepődve, a háziasz

szony válaszolt: „Hozom már, hozom, hiszen azért szaladtam hátra.” Azzal előhozta a lapátot, kivette az illatozó kenyereket a sütőből. A rosszindulatú szomszéd igencsak leforrázva távozott, Ráchel pedig örömmel szolgálta fel a frissen sült pékárut a családjának.