Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-12-01 / 101. szám
2017 DECEMBER | egység 25 TÖRTÉNELEM | KILE beli szolgaságnak házából. Nagyon sok embert mentett meg a kitele pítéstől Szekfű Gyula, Kodály Zoltán, Bajor Gizi, Háy Gyula, Vas Zoltán, Jánosi Ferenc, Erdei Ferenc, Somlay Artúr, de minisztériumok, s maga az ÁVH is. A belügyminisztérium ada tai szerint 1952 júniusára már 13.652 ember volt kitelepített. ZSIDÓ KITELEPÍTETTEK Az általam vizsgált zsidó kitelepítések esetében a beadott panaszokat a Belügyminisztérium illetékes munkatársai – elsősorban Cziráki Fe renc rendőr százados – rendre visszautasították. Feldolgozva a VII. kerületi kitelepítettek listáit: e városrészből a kitelepítettek 40 százaléka volt zsidó, a családfők átlagéletkora 59,5 év; jövedelmi viszonyaik katasztrofálisak. ság kétharmada szorult valamilyen segélyre, főképp gyógykezelésre és ápolásra. A zsidóság 1938-tól hatalmas lelki, egzisztenciális nyomás alatt élt, amit tetézett a Holokauszt, az állandó életveszély, üldözés, terror borzalma. A Joint dollármilliókat mozgósított a zsidó túlélők talp - ra állítására, míg végül 1953-ban betiltották a szervezet működését. A kutatásom alatt előkerült dokumentumokból kiderül, hogy a legváltozatosabb (zsidó) társadalmi csoportok kerültek kitelepítésre, például államosított nagykereskedő (60 éves, jelenleg kifutófiú), talmudista (62); nyugdíjba vonult nagykereskedő (90), aki éppen az Alma ut cai szeretetotthonban fekszik súlyos betegen (n.b. éppen haldoklott); szovjet vállalat raktárosa (45 éves), bankigazgató munka- és jö vede lem nélküli özvegye (54), Chev ra Ka disa munkatárs (65) stb. A budapesti kitelepítettek Magyarország keleti megyéibe szórattak szét. 1951 folyamán továbbra is kérelmeikkel ostromolták a belügyminisztériumot, a Szabad Népet, Rákosi titkárságát. Ezek a levelek drámaiak. Javarészt egzisztenciáját veszített idős, súlyos beteg ember könyörög azért, hogy bűntelenül ka pott büntetésüket vonják vissza. Leg többen Budapesten maradt ro - konaikhoz tértek volna vissza, ugyanis ekkora már tisztában voltak azzal, hogy elsősorban lakásaik miatt kerültek vidékre, ún. kulákok hoz vagy éppen egy-egy távoli tanyára. A ZSIDÓ SZOCIÁLIS HÁLÓ VÉDELMÉBEN Az utolsó mentsvár a helyi hitközségek által működtetett, de Budapestről fenntartott szeretetotthonokba kerülés volt. A Magyar Izraeliták Országos Irodája és a Budapesti Izraelita Hitközség elnöke, Stöckler Lajos és főtitkára, dr. Kurzweil István egymás után írták alá a befogadási kérelmeket, elhatározva azt, hogy akit lehet, így mentenek meg. Egyedül a debreceni szeretetotthonba a Hajdúságból 34 család jelentkezett. De erején felül teljesített Balassagyarmat, Nyíregyháza, Tokaj és Békéscsaba is (akkor még ott is voltak zsidó szeretetotthonok). Egy besúgói jelentés szerint Stöckler 1952-ben azt mondta: „Nagyon szomorú hírek érkeznek a kitelepítettekről, úgy élnek, mint a disznók. Félő, hogy a télen jelentős részük el pusztul. Most maguk építenek ma guknak vályogházakat. Ő igazán kiállt a mai rendszer mellett, és a mai rendszer dicséretében megutáltatták magukat a zsidókkal, de mégsem érti ..., hogy miért van szükség ezekre a ’ke gyetlenkedésekre’” . Egy másik megnyilat ko zásakor nyersebben fogalmazott: „a kitelepítésekkel is ’hazudtak’ a ha - tóságok, mert tavaly mindenütt biz tosították őt arról, hogy több kitelepítés nincs, az idén pedig – csendesebb formában – megint sok kitelepítés van. ... bárkit kitelepítenek, ha egy pártfunkcionáriusnak vagy ÁVH-s tisztnek szüksége van az illető lakására.” A legtragikusabb a kóser háztartást vezetők helyzete volt. Ahogy azt a szintén kitelepített Királyhegyi Pál is megörökítette jól ismert írásában: „– Itt nem lehet főzni. A kulákom eltréflizte az edényeimet. ... – Nem tudom, mi ütött ezekbe. Már nem tudtam nézni, hogy éheznek itt nálam a szerencsétlenek, hát lekanyarítottam nekik egy jókora darab szalonnát, és szó nélkül odatettem a tányérjukra. Hozzá sem nyúltak. Talán megőrültek. Nem értem.”2 Legalább 13 orto dox kitelepített családról tudunk, de a kóserság szerint élő családok száma bizonyára ennél több volt. ÚT AZ ÚJ ÉLET FELÉ A kitelepítetteket 1953 nyarától, a Nagy Imre kormánya által meg hir - de tett amnesztiától engedték el kényszer lak helyeikről – bár Budapestre még nem térhettek vissza. (Nagyszüleim, 9 éves apámmal együtt azonnal vissza jöttek.) Sokan itt nyugszanak a zsidó te metőkben, mások Izraelben, Ameri ká ban, Ausztráliában találtak új otthonra. A cikk teljes terjedelmében a zsido.com-on olvasható. 1 Palasik Mária A budapesti kitelepítések politikai háttere és levezénylése, 1951-1953 . Századok, 2015/6. szám; 2 Királyhegyi Pál Első kétszáz évem. K.U.K. Könyv- És Lapkiadó Kft., Budapest, 2015. Kitelepített zsidók lakóhelyei Erzsébetvárosban, 1951. Forrás: ÁBTL Bár a fővárosból kitelepített zsidók között is voltak báró-családok, túlnyomó többségük mint nagykereskedő, vezérigazgató (vagy annak özvegye) került a listára. Magyarországon ekkor már lezárult az államosítás, tehát ezek az emberek, ha kereskedésüket a háború után művelték is, jövedelmi forrásaikat 1948-1950 között elvesztették. Ha alkalmazták egyáltalán őket, legjobb esetben is korábbi vállalkozásaiknál voltak beosztott, gyakran igen alsórendű alkalmazottak. Másrészről a magyar zsidóság tragikusan rossz testi-lelki állapotban élte meg a felszabadulást. Egy 1946-os összeírás szerint a maradék zsidó-
