Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)

2017-12-01 / 101. szám

2017 DECEMBER | egység 11 KÖZÉLET | HOHMECOLÓ A MULTIKULTURALIZMUS ÚJ ALAPJAI Természetesen fontos lenne a tranzitországokat rá ­ven ni az együttműködésre és ezzel párhuzamosan a ha tárvédelmet is megerősíteni. Amit még szeretnék ki emelni: feltehetően új alapokra kell helyeznünk a mul tikulturalizmust, ami Európa sajátossága volt az el múlt 50-60 évben. Mit értek ez alatt? Az európai mul­tikulturalizmus úgy alakult ki, hogy egymás mellett élő különböző közösségekből állt össze Európa. El­feledkeztünk arról, hogy az egymás mellett élés nem egyenlő a multikulturalizmussal. A multikulturalizmus együttélést jelent, azt az együttélést, amiben dialógus van. Úgy fogalmazhatjuk meg mindezt köznapi for ­mában, hogy a szomszédasszonyom mellett élek, de a fe leségemmel élek együtt. Elmondhatom, több mint 30 éve vagyok házas, többet veszekedtem a feleségemmel, mint a szomszédasszonnyal, de mégis vele alkotok egy kö zösséget. Azt gondolom, hogy egy ehhez hasonló keretben kell gondolkodnunk akkor, amikor arról beszélünk, hogy hogyan lehet megfékezni az egymás elleni gyű­löletbeszédet, a másikkal szembeni ellenségeskedést. Mindez persze nem lesz könnyű, tekintettel arra, hogy egy úgynevezett poszt-igazság, angolul post-truth kor­szakban élünk, ami azt jelenti, hogy sokkal inkább a saját érzéseink, a saját elképzeléseink, az egyéni meg­közelítéseink dominálnak azzal szemben, amit a tények mutatnak. Azt látjuk, hogy egyre inkább alternatív világokban kezdünk el gondolkodni, melyben óriási szerepe van az összeesküvés-elméleteknek, a fake news­nak. Az ilyen helyzetben mindig azok a népcsoportok merülnek fel ellenségként, melyeket akár történelmileg, akár az elmúlt korszakok miatt a többségi társadalmak, fogalmazzunk úgy, kinéznek vagy kinéztek maguknak erre a szerepre. Az előző előadásban Magyarország kapcsán említették a romákat vagy a zsidóságot, míg például Nyugat-Európában vagy Amerikában jelenleg a muszlim közösségek is ezt a szerepet töltik be. Azt gondolom, hogy borzasztó fontos lenne egyfajta új konszenzust létrehozni néhány alapigazsággal és új ­raalkotni azokat a konszenzusos igazságokat, melyek számomra úgy tűnnek, hogy az utóbbi időben felbom­lóban vannak. képest Európa, az Egyesült Államok, Észak-Amerika terrorfenyegetettségi növekedése jóval alacsonyabb. A kérdés természetesen az, hogy egy olyan helyzetben, amikor a világ általános biztonsági helyzete romlik, akár egy Európa nagyságú kontinens vagy egy Magyar­országnyi terület kivonhatja-e magát ebből a negatív tendenciából. Az egyik legfontosabb tanulsága a migrációs válság­nak számomra, hogy valószínűleg Európa kizárólag közösen tudja kezelni ezt a kérdést. Ma azt látjuk, hogy a migrációs válság kezelése kapcsán mindenkinek egyé­ni ötletei vannak. Egyéni ötletei vannak a németeknek, egyéni ötletei vannak a franciáknak, egyéni ötletei van­nak, az olaszoknak, magyaroknak, lengyeleknek. Még nem jutott el oda ez a közösség, hogy rádöbbenjen arra, hogy ezt a problémát csak közösen lehet megoldani. Nem szívesen mondom azt, hogy szubjektíven érzé­keljük a veszélyét ennek a jelenségnek, de mivel stra­tégiai kutatásokkal foglalkozom, látom azt, hogy ami 2015-ben történt, valószínűleg csak a kezdete egy olyan migrációs folyamatnak, amivel Európának szembe kell néznie. E folyamat ráadásul sok összetevőből adódik: részben az afrikai népességnövekedésből, melynek eredményeként a számítások szerint nagyjából 70-79 millió ember fog elindulni 2050-ig, 140 millió 2100-ig, részben Európa irányába. Köszönhető a klímaváltozás ­nak is, az úgynevezett klímamenekülteknek és köszön­hető annak is, hogy a motivációi és a segédeszközei – mobiltelefon, internet, információáramlás – jelentősen javultak a migráció kiinduló országaiban élő emberek­nek. A probléma alapvetően ezzel a jelenséggel az, hogy hasonlatos egy hullámhoz az óceánon, amit hullám­törővel tudunk csak megállítani. Éppen ezért én ma­ximálisan egyetértek mindazokkal, akik azt mondják, hogy nem elég kizárólag a közvetlen környezetünket befolyásolni, hanem kulcsfontosságú a migráció okait felszámolni, a migráció okait kiváltó tényezőket befo­lyásolni. A konfliktusokat, melyek miatt a legtöbben migrálnak, segítenünk kell lefojtani, megoldani. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor a környező országok me­nekültügyi rendszerét kell olyan színvonalúra emelni, hogy ne akarjon továbbmenni a menekült vagy mig­ráns.

Next

/
Thumbnails
Contents