Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-12-01 / 101. szám
2017 DECEMBER | egység 5 REBBE | REBBE IMÁVAL, TANULÁSSAL ÉS ADAKOZÁSSAL Mintegy 2500 évvel ezelőtt, tévét hó 10-én Nebukádnecár babilóni ai uralkodó seregei megérkeztek Jeruzsálem falai alá, és ostromolni kezdték a várost. Mivel végső soron ez az esemény vezetett a Szentély lerombolásához két és fél évvel később, valamint a hetven évig tartó babilóniai száműzetéshez, ezt a napot gyásznappá nyilvánították bölcseink. Az evési és ivási tilalom kora hajnaltól a csillagok feljöveteléig tart, ami nem vonatkozik a terhes és szoptató nőkre, valamint a betegekre (azokra se, akik nincsenek közvetlen életveszélyben). Az idők során tévét 10-hez kapcsoltak más gyásznapokat is, megtöbbszörözve ezzel a nap jelentőségét. Izraelben ez a nap jelöli azon holokauszt-áldozatok éves em léknapját, akiknek nem ismert a pontos halálozási dá tuma. „Az Örökkévaló kegyelméből 5736. tévét 5. [1975. december 9.] Brooklyn, New York Áldás és üdvözlet. Levelében útmutatást kér az ászárá beTévét (Tévét 10.) közelgő böjtnapját illetően, tekintettel a jelenlegi izraeli helyzetre... A saját rabbijától is nyilván kikéri a tanácsot, de mivel hozzám fordult, néhány javaslattal élnék, a következő bevezető jellegű megjegyzések után: Sajnos egyesek szeretik azt hirdetni, hogy mindig „nagyban” kell gondolkodnunk és cselekednünk, globá lis dimenziókban és hatalmas vállalásokban stb. Nyilván jót akarnak az ilyenek, és amennyiben tényleg prak - tikus az adott elhatározás és tényleg kivitelezik, az nagy segítség lehet egyes helyzetekben. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk – sőt újra meg újra hangsúlyozunk kell – az úgynevezett „ki csi” és „egyszerű” dolgokról, arról, amit minden sze rényebb közösség, sőt az ember egyedül is képes meg tenni, sőt meg is kell tennie – a hagyományos, ősi és örökké új módon, azaz közösségként is együtt és egyénenként is, külön-külön. Ez a bizonyos dolog a „hang Jákób hangja”1 – azaz a Tóra és az ima –, amit az Örökkévaló maga szabott elénk mint olyan cselekedetet, amely elsősorban képes semmivé tenni „Ézsau karjának” hatalmát, bármilyen formában irányuljon is az ellenünk. Nyilvánvaló, hogy a Tórának és az imának a legteljesebb kifejezést éppen az olyan napokon kell nyernie, amiről a Sulchán áruch azt mondja, hogy az böjti nap, olyan nap, amelyről Jesájá próféta így nyilatkozik: „választott böjt... böjt és az Örökkévaló kedvezésének ideje”. Ami mármost a kérdését illeti, mivel az ászárá be Té vét böjt különösen is kapcsolódik a Szentföldhöz és Jeruzsálem szent városához (felidézi Jeruzsálem ost romát), azt javasolnám, hogy a böjti napon szokásos dolgok mellett – ezeket a különféle tekintélyek, a mu szár és a chászid kútforrások bőséggel kifejtik – a kö vet ke zőket tartsa szem előtt: Ezen a napon különösen is igyekezni kell a Tóra, a tfi lá és a cödáká terén, az „Ősi Izráel” szellemében, a Szent föld biztonságáért, anyagi és spirituális értelemben is, a zsidó nép anyagi és spirituális jóllétéért a Szentföldön és a diaszpórában is, különösen pedig a „vasfüggöny” mögött élő testvéreinkért. A reggeli és a minchá ima után a Tóra vagy a háláchá valamely témáját érdemes tanulmányozni (ahol már mű ködik napi tanulócsoport, ahhoz csatlakozni). Az ima után és a tanulás előtt érdemes elmondani néhány fejezetet a zsoltárokból (a szokásos adag mellett, kiegészítésképpen). Az ima előtt és után cödákát érdemes adni (a szokott mennyiségen fölül), többek közt szent célra, a Szentföldön, „az élők földjén” működő valamelyik intézmény cél jára. Mondanunk sem kell, hogy ha valaki ezt a nap folyamán többször is megismétli, az dicséretes, és minél több - ször és többet tesz (mennyiségben és minőségben), annál inkább dicséretre méltó. És, amint az a szentség minden dolgában van, kívánatos, hogy a fentiek mind becibur történjenek (legalább a minján legyen meg). Fogadja el az Örökkévaló a zsidók könyörgéseit és imáit, éljenek bárhol. Hamarosan, még a mi napjainkban teljesedjék be az ígéret: „Ezek a napok az örvendezés és vigasság napjaivá lesznek”, az igazi és teljes megváltással, amit a mi igaz Messiásunk hoz el. „ Áldással, IZRAEL BIZTONSÁGÁÉRT 1 „A hang Jákob hangja, de a kezek Ézsau kezei.” ( 1Mózes 27:22.)
