Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)

2017-11-01 / 100. szám

2017 NOVEMBER | egység 33 KITEKINTŐ | KILE tott az antiszemitizmussal szembe­ni „zéró tolerancia” alapelvéhez. Példaértékűnek tartjuk, hogy zsidó reneszánszról beszélhetünk Buda­pesten, hogy bárki bármikor békes­ségben, fenyegetettség nélkül élheti meg személyes vallási identitását. A rengeteg tematikus fesztivál sikere közös siker, és jó ma Európában olyan zsidó eseményekről beszélni, ahol a biztonsághoz nem kellenek fegyveres őrök sem. Ennek a közös sikertörténetnek az egyik letétemé­nyese alighanem az egykori pesti lakos, Herzl Tivadar lehetett. Ami­kor a TEVA-nak dolgoztam, ne­kem mindig jó érzés volt Izraelben magyarul beszélő munkatársakkal találkozni. Sokkal több minden összeköt bennünket, mint ami el­választana. Magyarország és az Egyesült Államok Izrael-politikája nagyon hasonlít. Mi is kiálltunk az ENSZ-ben az Izrael-ellenes politi­kák ellen. Izraelnek nagyon fontos szerepe van univerzálisan is. Ha egy kis nemzet komolyabb természeti erőforrások nélkül ilyen sokra ké­pes, ez példaértékű. Magyarország nagyon hasonló helyzetben van: nincs saját energiaforrásunk, nin­csenek tengereink, nincsenek ko­moly gázlelőhelyeink. Innováció val kell továbblépnünk. – Kína, Új-Zéland, Wales, Ang­lia, Ausztria, Amerika. Ön egy vi lágot látott ember, komoly fel­adatkörökben tevékenykedhetett más-más kultúrák között. Mi a tapasztalata, nekünk, magyarok­nak miben kellene fejlődnünk, előrébb jutnunk? Ön, mint egyko­ri sebészorvos, milyen nemzeti ka­raktereket operálna ki belőlünk? Vagy éppen milyen transzplantáci­óra lenne szükségünk? – Jó volna megszabadulnunk a kis­hitűségtől. A panaszkodást, mint nemzeti sportot is fel kellene szá­molnunk. Eddig nagyon jók vol­tunk abban, hogy mit és miért nem le het megcsinálnunk. Amerika – akár csak Izrael – ebben sokkal jobb: mer nek nagyot álmodni, és mernek hibázni is. Aktívak, nem várnak so­kat, cselekednek, ha úgy érzik, ér­de mes. Mindezt azzal a tudattal, hogy egy start-up cég esetében is 10 al kalomból nyolc próbálkozás nem lesz sikeres. Ellenben a tapasztalat­ból mindenki építhet. Ez a fajta op­timista mentalitás természetszerűen megvan az Amerikában felnőtt ma­gyarokban is. Mi azt szeretnénk el­érni, ha ők az óhazával fenntartott kapcsolataikban mindezt a szemlé­letet át tudnák plántálni belénk is, otthoni magyarokba. Én azt látom, hogy az elmúlt években az emberek egyre optimistábbak Magyarorszá­gon. Így lehet még több hozzáadott értéket teremteni. Éppen ezért ma már a „Made in Hungary” kategóri­ából mi az „Invented in Hungary” kategóriába pályázunk. 2010-ben a kormányváltáskor Magyarországon 12%-os volt a munkanélküliség, így a kormány egyik legfontosabb fel­adata az volt, hogy munkalehető­séget biztosítson az embereknek. Ma a munkanélküliség mindössze 4%, vagyis közelítünk a teljes fog­lalkoztatottsághoz: aki ma Magyar­országon dolgozni szeretne, az talál munkát. Jelenleg tehát a célunk az, hogy olyan vállalkozásokat csá­bítsunk Magyarországra, amelyek nemcsak a termelésüket, hanem a fejlesztéseiket is nálunk végzik, természetesen a már hazánkban te­vékenykedő vállalkozásokat is erre ösztönözzük. A lényeg, hogy ma­gyar hozzáadott érték jöhessen lét­re, legyen az radarrendszer, drónel­hárítás vagy éppen űrtechnológia kidolgozása. Erre a mi nemzetünk szellemi kapacitása predesztinálhat bennünket. – Mint a legnagyobb olvasóközön­ség gel rendelkező magyar zsidó hír ügynökség munkatársa kérde­zem: Ön ki tud igazodni Donald Trump elnök zsidókkal és Izraellel kapcsolatos ambivalens megíté lé­sén? Milyen segítséget adna zsi - dó honfitársainak? Ön már ta lál­kozott Trump elnökkel. Sőt, mint maga, ő is az üzleti életből csöp­pent a politikába. Mi a benyomá­sa? Az elnök általában üzletembe­rekre jellemző módon tartja fenn ezt a sajátságos imázst, hogy egye­sek nácibarátnak, mások túlzott zsidópártinak gondolják. – Szerintem Donald Trump elnök Iz raellel kapcsolatos politikája jó­val pozitívabb, mint a korábbi kor mányoké volt. Az ENSZ és az UNESCO példája mindezt jól mu­tatja. Ez egy fontos és előremutató dolog, amivel a magyar kormány is tud azonosulni. Úgy érzem, hogy az Izrael pártján álló magyar zsidók többsége ez alapján le tudja vonni a megfelelő következtetéseket. – Ha már a zsidóknál tartunk, a Fried man Endreként született Ro bert Capa mondta egyszer: „Nem elég sikeresnek lenni, de ma gyarnak is kell lenni”. Maga sze rint ezzel a brand imázzsal Ma­gyarországnak ma milyen esélyei vannak a világban? – Az, hogy ez a háborúk és véres forradalmak által áztatott nemzet fenn tudott maradni egy ilyen et­nikai olvasztótégelyben fészkelő Közép-Kelet-Európában, és meg tudta őrizni kultúráját, már önma­gában fantasztikus dolog. Minder­re illik büszkének lennünk. Nekem Jeruzsálemben járva ugyanez jutott eszembe: ez a büszke nép is képes volt annyi szenvedés és megpró­báltatás után is ilyen ragyogó for­mában megmaradni és fejlődni. Mindezek miatt van bennem egy erős dac, amikor azt hogy mi, ma­gyarok idegengyűlölők vagyunk. Szerintem igenis nyitottak va­gyunk, csak szeretnénk a kultúrán­kat, történelmünket, nyelvünket olyan módon megőrizni, amelyet saját magunk választunk. Meg kell teremtenünk közösen annak a felté­telrendszerét, hogy a magyar tehet­ségek és sikerek Magyarországon bontakozhassanak ki. Remek do­log, hogy 13 Nobel-díjast adtunk a világnak, de sajnos a többségüket külföldön találta meg az elismerés. Igazán szívmelengető hallani arról, hogy hatalmas magyar tehetségek jutnak lehetőséghez a világ összes pontján, azonban én annak sokkal jobban örülnék, ha ezek a sikerek Magyarországon valósulhatnának meg.

Next

/
Thumbnails
Contents