Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-11-01 / 100. szám
egység | 2017 NOVEMBER 34 MISPÓHE | KONYHA MISPÓHE | KONYHA egység | 2017 NOVEMBER 34 HANUKA, AZ OLAJBAN SÜTÉS ÜNNEPE Ha Hanuka, akkor olaj. Az ablakokban olajmécses, a konyhákban olajszag, az asztalokon olajjal készült ételek. Az olaj azonban nem csak a hanukai történettel vonult be a zsidó életbe – sőt magukat a zsidókat is az olajhoz hasonlítja a hagyomány. Most minden megtudhatunk erről a különleges alapanyagról. DÉNES ANNA ÍRÁSA A zsidó hagyományban az olajjal először mint különféle szent cselekedetek alapanyagával találkozunk. Így látjuk például Jákov ősapa történetében: És fölkelt Jákov kora reggel, vette a követ, melyet feje alá tett és tette azt oszlopnak, és öntött olajat a tetejére. (1Mózes 28:18-19. ) kend fel és szenteld meg őket, hogy papjaimmá legyenek. Izrael fiaihoz pedig szólj, mondván: A szentség kenetolaj a legyen ez nekem, nemzedékeiteken át. Ember testére ne öntsétek és mértéke szerint ne készítsetek hozzá hasonlót; szent az, szent legyen nektek. Bárki, aki kever hozzá hasonlót, és aki ad abból idegenre, irtassék ki népe köréből.” ( 2Mózes 30:22-33.) Az olaj használatát később kiterjesztették a prófétákra és a királyokra is, ahogyan a Tánách könyveiből kiderül, ám az mindvégig igaz volt rá, hogy csak a Tórában leírtak szerint lehetett elkészíteni, és csak az arra illetékesek használhatták. A „felkenni” szó héber megfelelőjéből származik a majdani megváltó héber neve, a Másiách – vagyis felkent. A felkenés mellett a Szentélyben felajánlott különféle áldozatoknak is része volt a tiszta, első sajtolásból származó olívaolaj, és a Szentély épületében álló hétágú lámpásban, a menórában is ugyanilyen, gondosan válogatott gyümölcsből készült olívaolajat használtak: A semen hámischá , vagyis a kenőolaj a pappá, illetve a főpap pá szentelés szertartásának központi elemét jelentő felkenés szertartásának anyaga, ahogyan a Smot (2Mózes ) könyvének 29. fejeztében olvashatjuk. Nem sokkal ezután a Tóra részletes leírást ad a Szentély és tárgyainak felkenéséhez, vagyis megszenteléséhez szükséges olajról: „És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Te pedig vegyél kiváló illatszereket: finom mirhát, ötszáz (sékelt), illatos fahéjat, annak felét, kétszázötvenet, és illatos nádat kétszázötvenet és kassziát, ötszázat, a szentség sékelje szerint, és egy hin olívaolaj at. És készítsd el azt a szentség kenet olaj ának, jól megkever ve, kenőcskeverő munkával; a szentség kenetolaj a legyen. És kend fel vele a gyülekezés sátorát és a bizonyság ládáját, az asztalt, meg minden edényét és a lámpást, meg edényeit és a füstölőszer oltárát, meg az égőáldozat oltárát és minden edényét, meg a medencét és talapzatát. Szenteld meg azokat, hogy a szentek szentje legyenek; bárki érinti azokat, szent legyen. És Áront, meg fiait Te pedig parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött olívaolajat világításra, az örökmécses meggyújtására. ( 2Mózes 27:21.) Innen ered a hanukai csoda története: nyolc napig tartott, amíg megfelelő tisztaságú olívaolajat tudtak az előírásoknak megfelelően előállítani, ám a megszentségtelenített Szentélyben csupán egy napra való olajat találtak a görögök kiűzése után, és ez a kevés olaj nyolc napon át égett. E csoda emlékére gyújtjuk meg mi is a hanukai lángokat nyolc napon át, és fogyasztunk olajban sült ételeket a fény ünnepén. A hagyomány a zsidókat az olajhoz hasonlítja: már egy egészen kevés olaj is képes nagy felületet bevonni, sok mindent beolajozni maga körül, ugyanígy a zsidók is, akármennyire kevesen is vannak, képesek nagy hatást gyakorolni a környezetükre. Az olaj emellett nem keveredik más folyadékkal, hanem felúszik a folyadék tetejére, és a cseppecskék egymásba kapaszkodnak, ahogyan a zsidók is elkülönülnek nem-zsidó szomszédaiktól, és csak egymásra támaszkodva, egymással egységet alkotva képesek fennmaradni a felszínen. Az olaj emellett a termékenység és a gazdagság szimbóluma is a hagyományban, valamint Izrael földje hét fő terményének egyike: az olívaolaj. Az akár kétezer évig is elélő olajfa bogyójából hideg sajtolással nyert olívaolajat ősidőktől fogva használják rituális, kozmetikai, világítási és, természetesen, főzési célokra. A Misna és a Talmud ezen kívül sok más olajtípust is említ, például dió- vagy szezámolajat (utóbbi Babilóniában volt különösen népszerű). HANUKAI LATKESZ Hanuka ünnepének legjellegzetesebb étele a fánk mellett a latkesz. Manapság elsősorban reszelt krumpliból készül, ám eredete a burgonya Európába érkezése előtti időkre nyúlik vissza, ennek megfelelően kezdetben nem e gumós zöldségből, hanem puha túróból készült. Először a XIII. század végi – XIV. század eleji Itáliában élt Kalonimusz ben Kalonimusz rabbi említette palacsintaszerű étkeket hanukával kapcsolatban. Az 1492-es spanyolországi kiűzetés után az Ibériai-félszigetről érkező zsidók magukkal vitték Észak-Itáliába a pu ha túróból készült palacsintájukat, mely – összekötve a
