Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-03-01 / 94. szám
egység | 2017 MÁRCIUS 32 ÉCESZGÉBER A TÓRAI JÓLÉTI HÁLÓ a személyes tulajdonhoz való jogot, motivációt teremtve, ugyanakkor képes elejét venni a kasztosodásnak is? Milyen gazdasági rendszer működött az ókori Izraelben és milyen az ideális szociális háló a Tóra szerint? A Tóra egyértelműen tiszteletben tartja a tulajdonjogot és a szabad kereskedelmet. A korabeli, gazdaság és a vagyon lényegét képző földvagyonnal kapcsolatban azonban érdekes törvényt találunk Mózes harmadik könyvében. A Szentföldet már Mózes felosztotta a zsidó nép honfoglaló 12 törzse között. A felosztás egyszerre történt arányossági alapon és isteni rávezetés segítségével (4Mózes 26:54-55.). Ugyanakkor az egyes törzseken belüli felosztás is az egyenlőség elvét követve az adott családok létszámának figyelembevételével történt (uo. 55-56.). A felosztást követően a honfoglaló családok, földtulajdonosok Az önérdekérvényesítő személyes motiváció kiteljesítése vagy az igazságtalan társadalmi egyenlőtlenségek felszámolására irányuló cselekedetek szolgálják inkább a közjót? Talán ez volt a XX. század egyik legjelentősebb, a világrendet is többször felforgató dilemmája. KÖVES SLOMÓ ÍRÁSA A kapitalizmus az egyéni érdek kiteljesítésének motívumára épít. Az ember alaptermészetéből kiindulva hirdeti, hogy az egyéni gyarapodás önző vágya a leghatékonyabb motiváló erő. A magántulajdon biztonságára épülő szabad piac teremti meg a személyes előmenetel és gyarapodás lehetőségét. Az egyéni előmenetel, motiváltság és az ezek által gyarapodó javak pedig a közjó megteremtői. Azonban az egyenlő esélyek érvényesítésének lehetősége egy idő után torzul, mivel nem mindenki indul egyenlő esélyekkel. Ha elméletben létre is hozható valamiféle tabula rasa , a vagyon továbbörökí tésével, majd gyarapításával, a következő nemzedékekben az esélyek egyenlősége már nem érvényesülne. Az a motiváló gondolat, hogy egyedül a munka és a szorgalom a záloga az előremenetelnek csak addig igaz, amíg a nemzedékek alatt felhalmozott vagyon nem teremt olyan társadalmi esélyek közötti áthidalhatatlan szakadékot, amely tehetséggel vagy szorgalommal aligha hozható be. Amint ez a helyzet előáll, a személyes motiváltság is alábbhagy mind a nagyobb esélyekkel, mind pedig a szerényebb versenylehetőségekkel rendelkezők köreiben. Erre próbálnak választ adni az egalitarizmus elvén működő rendszerek politikái. Ennek az elvnek a szélsőséges formája a kommunizmus, amely azt hirdeti, hogy minden egyes embernek egyenlő mértékben kell részesülnie a javak összességéből, függetlenül adottságaitól. Ennek értelmében az úgynevezett társadalmi osztályok és az egyes emberek közötti különbségeket hivatott kiegyenlíteni, valamint elejét venni a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésének. Ez az elgondolás is azonban óhatatlanul igazságtalanságokba torkollik. Hiszen a magántulajdon sérthetetlenségének felszámolásával (egalizáló újraelosztással) igyekszik igazságot tenni annak árán, hogy az emberi természet fontos adottságai (egyéni képességek, ambíciók) és az azok közti különbségek a legcsekélyebb mértékben is érvényesülnének. Ezzel az emberi természet legbensőbb szerkezetébe avatkozik be. Mit tanít erről a Tóra? Melyik az a társadalmi rend, amely képes kiküszöbölni a fenti elhajlásokat? Amely egyszerre tudja biztosítani
