Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)

2015-07-01 / 86. szám

egység | 2016 JÚNIUS-JÚLIUS 16 HOHMECOLÓ | NAGYVILÁG Az évek során valóban nemzetkö­zi ismertségre szert tevő intézmény 1990 nyarán nyílt meg, ifjúsági tá­borként. Ma már az egykori diák tá­borozók gyerekei járnak vissza. – A zsidó közösségi életben megannyi szervezet és kreatív kezdeményezés mondhat magáénak olyan vezetőket, akik a Szarvasi Táborban tanulták meg a zsidó közösség iránti elköte­lezettséget és a zsidó hagyományok fenntartásának fontosságát – olvas­ható a tábor honlapján, ami jól mu­tatja, hogy a kezdeményezés milyen fontos szerepet játszik abban a folya­matban, amit zsidó újjászületésnek nevezünk. Negev, Galil, Golán, Hermon – akik ismerik Szarvast tudják, hogy az izraeli földrajzi egységek nevei kor­csoportokat jelölnek. A legkisebbek­ké, azaz a 7-10 éveseké a Negev, a Galil a 11-13 éveseké, a Golánba a 14-16 évesek tartoznak, míg a Hermonba a 17-18 évesek kerülnek. A tábor vezetője Friedman Sasha 1996-ban volt első táborozó. Aztán madrich lett, később korcso­portvezető, másfél évig pedig prog­ramkoordinátor, 2006 óta ő a tábor vezetője. Az ő vezetősége alatt Szar­vas túlnőtt a „sima” nyári ifjúsági tá­boron, ma már (két turnusban) mű­– Ha megkérdeztél valakit 15 éve, hogy mit jelent számára Szarvas, azt mondta volna, hogy gyerektábort. Ma már attól függ, kit kérdezel. Min­denki mást fog mondani – illuszt­rálja Sasha a sokféle programkínála­tot. Arra a kérdésre, hogy szerinte mi ködik családi tábor, szenior tábor a holokauszt-túlélőknek, egy hetes ki­kapcsolódás Down-szindrómás gye­rekeknek és felnőtteknek, valamint alumni tábor, olyan „exdiákoknak”, akik már kinőttek az ifjúsági korosz­tályokból, de még nem családosok. TAVASZ SZARVAS ŐSZ TÉL Ha bárhol a világon zsidó közösségben kimondod a szót: Szarvas, nagy valószínűséggel tudni fogják, hogy a JDC – Lauder Nemzetközi Zsidó Ifjúsági Táborról beszélsz. Szarvas egy intézmény. Egy fogalom. ÓNODY-MOLNÁR DÓRA ÍRÁSA Dénes Anna, az Egység magazin munkatársa az alapí ­tás utáni második évben volt először Szarvason, 17 éves kora után mádrichként, majd 19 éves korától korcso­port-vezetőként vett részt a tábor életében. Program­koordinátorként is dolgozott, tematikus foglalkozáso­kat és mádrichképzést is tartott. Itt ismerkedett meg férjével is, és még kisgyerekes szülőkként is dolgoztak a táborban. A házaspár tíz éve alijázott, és hét gyerme­kükkel Micpe Jerichóban élnek. Baráti társaságuk nagy részét is Szarvasról ismerik. Annának nem szakadt meg a kapcsolata a tábor­ral: tíz éve fordítja a szarvasi programkönyvet magyarra. „Az embert megfogja a társaság, az ének, a táncok, a folyamatos elfoglalt­ság. A tábornak minden évben van egy témája, melyen keresztül a zsidóság különböző aspektusait ismerhetik meg a táborozók. Szarvas közelebb hoz­za a résztvevőket a gyökereikhez.” – magyarázza Anna – „A tábor a rendszer­váltás után, abban az inspiratív időszakban jött létre, amikor a zsidó közös­ségi élet virágozni kezdett Magyarországon. Aki volt ott, az tudja igazán, mit jelent, amikor kimondom azt a szót, hogy Szarvas. Második otthonának fogta fel az ember. Az egyik legmeghatározóbb helyszíne volt az életemnek. A szarvasi programok, valamint a mádrichképzés szervezése és lebonyolí­tása során olyan készségekre tettem szert, amelyeket nem lehet elfelejteni.” Néhány éve visszalátogattak gyerekeikkel Szarvasra, amikor a tóraavatást tartották az egykori legendás táborvezető, Jickó (Jichák Cháim Roth) em­lékére. „Jó volt visszamenni, jó volt ott lenni. Az emlékeim folyamatosan él­nek.” FOTÓK: SZARVAS ARCHÍVUM

Next

/
Thumbnails
Contents