Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-07-01 / 86. szám
2016 JÚNIUS-JÚLIUS | egység 13 ITTHON | HOHMECOLÓ mi deprivációval, érzelmi nélkülözéssel érkezett a kamaszkorba. Jó érzelmi háttérrel rendelkező gyerekek, ha ki is próbálják valamelyik drogot, nem lesznek függők. El kell őt engednünk, de csak úgy, mint a jó tréner, hogy közben készen állunk arra, hogy ha zuhan, bármikor elkaphassuk. Igen, a kamaszkor egy újabb dackorszak, ilyenkor a szülő nem tehet mást, kedvesen és némán szorong. Nem faggatózik. A kamaszok mániákus igazságkeresők, de a faggatott kamaszok hazudnak. Nem akarják, hogy beléjük lássak, óvják magukban a születő személyiséget. Ha azt mondom a gyereknek, hogy elengedlek a buliba, de ha fél tizenegykor nem hívsz fel, többé nem mehetsz el, ha a kamaszodó jó állapotban van, nem fog telefonálni. Vagy csak tizenegy-tizenkettőkor fog. Dacol. Az iskolában is dacol? A kamasz vitázik. Otthon és az iskolában is. Probléma: kamaszkorban a teljesítmény hanyatlik, a kamasz fiziológiás, élettani eredetű lustaságban szenved. Ilyenkor nem lenne szabad megterhelni a gyereket. A 20. század elején a gimnázium negyedik osztálya, ahová a 14-15 évesek jártak, a legköny nyebb osztály volt, szinte csak ismétlés. Ez az időszak a kamaszkor kulminációs pontja. Ma ilyenkor a legnagyobb a nyomás: most hozd a maximumot kisfiam, ezen múlik a továbbtanulásod... A kamasznak, amihez nincs kedve, azt utálja. Sajnos a mi iskoláinkban sokszor borzalmas, amit és ahogy tanítanak. A kevesebb több lenne! A finn iskolákban átlagosan napi négy tanóra van. Hibázni nem bűn, a tévedés nem vétek. Nálunk a felnőttek kilenc százalékra emlékeznek az középiskolai tananyagból úgy, hogy használni is tudják. Mert rosszul és rosszat mondanak. Mérei Ferenc szerint ahol untatnak, onnan menekülj! A világ, az ember nem unalmas! Igen, ma már az agyfiziológiai vizsgálatokból is tudjuk 1996 óta, hogy: öröm nélkül nincs hatékony tanulás! Hogyan tudunk a gyerekeinknek segíteni a tanulásban? Az iskola a gyerek dolga! A család egész életét megronthatja a mindennapos számonkérés és együtt tanulás. És ha rossz tanuló lesz? Aki kezdettől tudja, hogy az iskola az ő dolga, általában jobb tanuló, mint az, akit otthon este és hétvégén még gyötörnek a leckével. De még az is lehet, hogy ha 23 évesen jön rá, hogy egyetemre akar menni, akkor majd leérettségizik estin. - Persze, ha segítséget kér, segítsünk neki! Mit gondol, mennyit tölthet egy gyerek okostelefonok, tabletek, számítógép előtt? Ha otthon számítógépen dolgozom, egy idő után két-három éves kisgyerekem is az ölembe kéredzkedik és ő is pötyögni akar a billentyűkön. Utánoz! Mindent így tanul meg maga körül, így tanul meg járni, beszélni... Igen, spontán utánzással. A kisgyereket nemcsak nem kell, nem is szabad tanítani, mert ezzel lefékezzük a spontán utánzás erejét. Elmentem, amit el kell, hadd pötyögjön. Esetleg később azt is megmutatom neki, hogy hogyan kell rajzolni. De semmiképpen nem teszem be a nagyszülőktől kapott számítógépes játékot! És az egész dolgot limitálom, időben. Kezdetben két-három-négy perc. Ez az iskoláskor felé haladva lassan növekszik. De az iskolába lépés előtt semmiképpen nem haladhatja meg a napi 10-12-15 percet. És: mesét én mondok, lehetőleg fejből! A látott mese nem mese. A külső kép blokkolja a belső képkészítést. A szabad játék közben és mesehallgatás közben a gyerek folyamatosan belső képeket készít. Ne lépj a szőnyegre, az a tenger! Tudja, hogy szőnyeg, de látja, hogy tenger. A belső képet ki is vetíti. A belső képkészítés, mondja a pszichológia, elaboráció. Feldolgozás. Dühök, vágyak, szorongások, ismeretek feldolgozása. Ezért old és nyugtat meg a játék és a mese. A hallott mese. Ezért aztán bármilyen kényelmes lenne is este vagy egy autózás közben, nem lököm oda a tabletet a gyerek elé, hogy nézzen valami kis mesét rajta, hogy egy kis nyugalmam legyen, nem ültetem le a tévé elé (az örökmozgó ül, az aktivitás duzzad és előbb-utóbb agresszióban robban!). És: a külső kép megjelenése pillanatában blokkolja a belső képkészítést. Nincs feldolgozás. Ha a gyerek csak a legjobb, legszelídebb angol természetfilmeket nézi, de órákon át, a tévétől akkor is feszültebb, nyugtalanabb lesz. Az iskolás gyerek persze már televíziózik, de jó volna három szabályt betartani: csak közösen kiválasztott műsort, limitált időben, és most jön a legszörnyűbb, mert akkor mit ér az egész – valamelyik szülővel együtt! Ha az ilyenfajta szabályokat a gyerek 8-10-12 éves koráig betartottuk, akkor is olyan lesz kamaszkorában, mintha a kütyüktől függővé vált volna. De ilyenkor ebben is, bármilyen hihetetlen, szabadon kell engedni, vagy az örök küzdelmek területére lépünk. Vagy arra szorítjuk, hogy titokban csinálja, és ezzel képmutatásra szoktatjuk. Ha kamaszkoráig nem vált képernyőfüggővé, akkor utána ki fog belőle jönni. Egy zsidó tanítás így szól: „Neveld az ifjút a maga útja szerint!” Mit gondol erről? Tökéletes. Pontosan így kell csinálni. A gyerekneveléshez azzal a szándékkal kell hozzáállni, hogy legyél, aki vagy! FOTÓK: KOVÁCS ATTILA
