Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-11-01 / 90. szám
6 REBBE | REBBE egység | 2016 NOVEMBER TÓRA ÉS TUDOMÁNY A LUBAVICSI REBBE DIÁKÉVEI A legtöbb ember vallási vezetőként, karizmatikus rebbeként és a zsidó ügyek fáradhatatlan élharcosaként ismeri Menáchem Mendel Schneerson rabbit, a lubavicsi hászidok 1994-ben elhunyt vezetőjét. Kevesen tudják, hogy mielőtt apósa örökébe lépett volna, Európa több nagyhírű egyetemének is a hallgatója volt, és egy darabig hajómérnökként is dolgozott. ELI RUBIN ÍRÁSA ALAPJÁN A REBBE ÉS SCHRÖDINGER MACSKÁJA Menáchem Mendel rabbi abban az időben tanult a berlini Friedrich Wilhelm (Humboldt) Egyetemen, amikor Erwin Schrödinger volt ott az elméleti fizikai professzora. Sok évvel később Paul Rosenbloommal, az amerikai matematikussal folytatott beszélgetése során a Rebbe felidézte emlékeit, és arról beszélt, hogy nagyon élvezte Schrödinger előadásait. gondolatkísérletét, amellyel Heisenberg álláspont jának tarthatatlanságát kívánta bemutatni. A Rebbe szerint – s erről számos levelében szólt az évek során – az igazság valahol középen van a Heisenberg és Schrödinger által képviselt két szélsőség közt. De még fontosabb, hogy középen van tudomány és vallás közt. A Rebbe szerint a határozatlansági elv tudományos leírása a tudományos módszer korlátainak, de mint a valóság természetéről szóló állítás, nem állja meg a helyét. Ezt az álláspontját a Rebbe arra a meglepő állítására alapozza, miszerint a tudománynak ez az újkeletű öndefiníciója ellentétben áll a Tóra tudományszemléletével: „A múltban a tudományos eredményekre úgy volt szokás tekinteni, mint amelyek mintegy a természeti törvények szintjén állnak, éspedig a szó szoros értelmében, azaz determinált és rendíthetetlen eredmények. A tudomány ma már nem így tekint önmagára. Zárójelben jegyezném meg, hogy ez a nézet nem egyeztethető össze a Tóra alapján a természet és a tudomány viszonyáról alkotható képpel, éspedig a csodák miatt nem, mert ezek a természet fix rendjének megváltoztatásával járnak, nem pedig pusztán nagyon valószerűtlen események.” A TÓRA ÉS A TUDOMÁNY VISZONYA A Tóra nézőpontja az isteni kinyilatkoztatásé, amely az abszolút bizonyosság alapján nyugszik. Ezzel szemben a tudomány alapjait illető tudományos vizsgálódás a határozatlansági elvhez jutott el, amelyről ma az az általános vélemény, hogy ez a keretelmélet írja le legjobban az anyagi világot. A Rebbe szemében ez a fejlemény nem a tudomány legitimitását kérdőjelezi meg, hanem a Tórához való viszonyát árnyalja. Eszerint abból kiindulni, hogy e kettő (tudomány és kinyilatkoztatás viszonyát) közül az előbbinek kellene diktálnia, alapvetően hibás eljárás. Éppen ellenkezőleg: csakis a Tóra tekintélye kölcsönöz valamiféle bizonyosságot, a bizonyosság egy mértékét a tudománynak. „Ami azt illeti, a Tóra hitelesíti a tudományt – bizonyos területeken –, mégpedig inkább, mint bármilyen kortárs tudományos eredmény. A fentiek fényében... a modern tudománynak nincsen legitim alapja (tudományos szempontból sincs!) arra, hogy megkérdőjelezze a Sínai-hegynél adatott Tórát.” Schrödinger ekkoriban vett részt abban a vitában, amelyet a kor vezető fizikusai folytattak arról, hogyan kell értelmezni a kvantummechanika terén tett friss felfedezéseket. A fény – úgy tűnt – némelykor anyagi részecskeként viselkedik, máskor hullámjelenségként, attól függően, milyen kísérletnek vetik alá. Werner Hei senberg szerint ez éppen arról árulkodik, hogy az „objektív realitás” nem más, mint lehetőségek korlátlan spektruma, s csak a szubjektív megfigyelés képes e lehetőségek közül valamelyiket aktualizálni. Schrödinger nem értett ezzel egyet. A kvantummechanika lezáratlan kérdései szerinte csak arról árulkodnak, hogy a jelen keretelmélet fogyatékos. Albert Einstein, aki kutatóként szintén a tanszék munkatársa volt akkoriban, osztotta Schrödinger aggályait. Einsteinnel folytatott levelezése segített Schrödingernek megfogalmazni a macskával kapcsolatos híres A Rebbe Berlinben
