Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-10-01 / 89. szám
egység | 2016 OKTÓBER 32 ÉCESZGÉBER AZ ANTISZEMITIZMUS EVOLÚCIÓJA LEGÚJABBKORI ANTISZEMITIZMUS Dolgozatomat Köves Slomó vezető rabbi, az Egység 84. számában közzétett Auschwitz és a legi timáció – Új idők jönnek című írása inspirálta. MEGYERI ANDRÁS JONATÁN ÍRÁSA Közhely, hogy a világ változik, miért volna kivétel ez alól az anti szemitizmus. Mint valami kóros betegség, a társadalom eme daganata is sokfajta arcot vesz fel, immúnissá válik a különböző ellenszerekre, azonban alapvető szerkezete aligha változik. Történelmünk során ez a betegség több formát öltött, egy-egy arcát sokszor hosszú századokig megtartva, de mindig reagálva a változó időkre és változó társadalmi folyamatokra. A zsidó nép történelmének kezdetén az antiszemitizmus nemzeti jellegű volt. Mózes népének Szentföldi honfoglalása, és megszakításokkal, de több mint 1000 esztendeig tartó Szentföldi jelenléte és monarchiái nem csak az ország területén lakó különböző népek, akik hol többen, hol kevesebben voltak, de a környező népek ellenkezését váltotta ki, de a korabeli térségi szuperhatalmakét is. A honfoglalás illetve a honmegtartás folyamatos harckészültségben tartotta a zsidó népet (bár ez a kor egyéb társadalmainál sem volt másképp). Nemhiába a Biblia mindössze háromszor emlékezik meg arról, hogy „és megnyugodott az ország 40 évig” (Bírák könyve, 3., 5., 8. fejezetek ) illetve egyszer arról, hogy „és megnyugodott az ország 80 évig” (Bírák köny ve 3. fejezet) . Izrael országának stratégia fontosságú elhelyezkedése, tudniillik, hogy az egymással folyamatosan harcban álló és rivalizáló északi (Asszíria, Babilónia, Makedónia stb.) illetve a déli (Egyiptom) szuperhatalmak közt átjáróként funkcionált, nem csak harcászati, de kereskedelmi és társadalmi szempontból is folyamatos háborúskodásra, honvédelemre kényszerítette a számában sosem túl népes zsidókat. Rövid időre úgy tűnt, hogy ez a típusú antiszemitizmus gyógyítható, még ha a gyógyítás a meglehetősen fájdalmas diaszpórát is jelenti egyben. Nincs zsidó monarchia, nincs antiszemitizmus sem. Azonban a végleges honvesztés után, a polgári időszámítás máso dik századától a jelenség nem tűnt el, csak alakot változtatott, a nemzeti jellegű antiszemitizmus fokozatosan alakult át vallási jellegűvé. A zsidókat, bár kétségtelen, hogy Bibliai értékeket adományoztak a világnak, „istengyilkolással” vádolták, melynek egyenes teológiai következménye az elátkozottság, a szétszórattatás, a hontalanság és a hányatott zsidó sors. A születőben lévő korai keresztény egyház sietve határolódott el a judaizmus értékeinek bölcsőnemzetétől, sokszor olyan végletekig, melyek teljes képtelenségekbe és komoly teológiai manőverekbe kényszerítették a vallást megszilárdítani igyekvő egyházalapítókat. Picivel arrébb és később, az iszlám kialakulása során eleinte úgy tűnt, hogy a zsidók számára ez a kereszténységhez képest elfogadhatóbb, ha úgy tetszik, attraktívabb alternatívát kínál. Ám hamar kiderült, hogy a zsidók nemigen látják benne ősi vallásuk és hitük alternatíváját. Ekkor a zsidók irányába tanúsított hozzáállása éles fordulatot vett, így fordulhat elő, hogy a Korán a zsidó népről hol végletesen pozitívan, hol végletesen elítélően nyilatkozik, táptalajt és szellemi muníciót nyújtva a legkülönbözőbb vallási fanatikusok számára. A vallási alapú antiszemitizmus élt és virult majd kétezer évig, persze formáját, intenzitását, arcát folyamatosan változtatva, de megszűnni még a legtoleránsabb uralkodók, egyházfők uralma alatt sem bírt. Pedig a gyógyír úgy tűnt, viszonylag egyszerű: az antiszemitizmus problémájára a kikeresztelkedés vagy más vallás felvétele megoldást jelenthetett, ha nem is azonnalit. Valamiért mégsem így történt, legalábbis, ami a zsidó nép tömegeit illeti, nem. A vallási alapú antiszemitizmusnak a nácik vetettek véget, persze az átmenet nem volt éles, hiszen évtizedekig élt (és valamilyen tekintetben él a mai napig is) a kétfajta gyűlölet kéz a kézben. A darwini evolúciós logika többek közt Herbert Spencer által megfogalmazott tézise, a „legalkalmasabbak fennmaradásának elmélete” ideológiai alapot adott a faji alapú szegregációra. A zsidók genetikai démonizálása abban
