Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)

2015-10-01 / 89. szám

2016 OKTÓBER | egység

33

ÉCESZGÉBER

volt más a korábbiakhoz képest, hogy erre nincs gyógymód. Nem segít sem a hontalanság, sem a kikeresztelkedés, az ember a genetikai állományát nem tudja megváltoztatni. Ezt talán legfrappánsabban Lord Rothschild, az angol parlament alsóházának első zsidó (ráadásul hagyományőrző zsidó) képviselője fogalmazta meg a 19. században, akit, mivel folyamatos támadások értek zsidó mivolta miatt, azt mondta: „Nem a hitem, hanem az orrom különlegességét támadják” (ez még természetesen az orrplasztika széles elterjedését megelőzően volt). A holokauszt, ez a hallatlan genocídium, egyenes következménye volt az őrült ideológiának. Főleg akkor, amikor a nyugati társadalom egy pillanatra úgy gondolta, hogy az állam és az egyház kettéválásával, a társadalom szekularizálódásával szakított minden sötét középkori elavultsággal, elképzelhetetlen módszerekkel veselkedett neki egy komplett nép kiirtásának. A világ mintha elképedt volna saját bru

talitásán, jobbik részének tehetetlenségén, nagy nehezen ugyan, de beleegyezett az ismételt zsidó autonómia addig csak félve álmodott kezdeményezésébe. A zsidó állam ismételt megalakulása és fenntartása azonban, csakúgy, mint korábban, közel sem békés. Az újkori zsidó honfoglalás, avagy „hon újrafoglalás”, azonnal felébresztette nemcsak a környező arab országok ellenszenvét, de kezdettől fogva megosztotta és megosztva tartja a világ országait. Az Izrael-ellenesség nem csak geopolitikai kérdéssé, de szinte divattá vált. A világ hatalmasságai folyamatosan politikai kártyaként használják a zsidó állam támogatását vagy ellenzését, azt sulykolva, hogy Izrael léte nem történelmi legitimitáson, pusztán a vezető hatalmak kényén-kedvén múlik. Ahogy Auschwitz emléke valóban történelmi távlatba szürkül, úgy halványul a világ népeinek lelkiismereti önbuzgósága is, a második világháború utáni harmadik-negyedik nemzedék könnyen felejt és köny

nyen kapható a kétségkívül sikeres, Izrael-ellenes propagandára. Ennek a társadalmi „rákos daganatnak” az összetétele azonban nem más, mint egy új mutációja a korábbi betegségnek.

A zsidó nép, amely már oly sok mindent látott közel négyezer esz

tendős létezése során, pontosan tudja, hogy sem a zsidó autonómia megléte, sem annak esetleges megszűnése (Isten ments!) nem tünteti el az ellene táplált ősi gyűlöletet, maximum, ahogy történelmünk során többször is tapasztaltuk, átalakítja azt. Bölcseink azt tanítják, hogy a Teremtő, aggódó atyaként maga is könnyeket hullat népének nehéz óráiban. Izrael államának ellenségei a zsidó nép és a Teremtő ellenségei is egyben, az oly régóta vágyott megváltás pedig, immáron történelmileg is bizonyítottan, az egyetlen gyógyír erre a négy millenniumot átvészelt betegségre, mihamarább, napjainkban. Ámen.

FOTÓ: DEMECS ZSOLT