Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-10-01 / 89. szám
2016 OKTÓBER | egység 27 KULTÚRA | KILE HÍD AZ ELFOGADÁS FELÉ A ZSIDÓ MESÉK – GYEREKEKKEL – FOLYTATÓDNAK Mit gondolnak a zsidókról, a zsidóságról a mai magyar gyerekek? Zsidók és nem zsidók. A zsidó mesék második verziójában tizenéves gyerekek beszélnek élményeikről, gondolataikról. A Zsidó mesék-sorozat rendezőjével, GÁRDOS PÉTERrel beszélgettünk. LEFKOVICS ZSÓFI ÍRÁSA Két évvel ezelőtt az EMIH segítségével megvalósuló projektben ötvenkét kisfilmből álló videósorozat készült. A filmeken magyar zsidó és nem zsidó közéleti személyek beszélnek a zsidósághoz fűződő viszonyukról. A sorozat olyan jól sikerült, hogy – miután a filmek felkerültek a youtube-ra – a készítők továbbgondolták a projektet. A projekt célja a zsidósággal kapcsolatos sztereotípiák lebontása. A magyar társadalom egy önmagába zárkózó, elutasító közeg, amelyben nagyon nehéz zsidó identitásról beszélni. Nemcsak a zsidókkal szemben jellemző az idegenkedés, a cigányokkal vagy a migrációval szemben is. Ebben a közegben a sorozat első ötvenkét filmje, amelyet neves közéleti szereplőkkel forgattunk, nagyon jól működött. Hiszek benne, hogy van a magyar társadalomban egy minimális esély arra, hogy hidat építhetünk az elfogadás felé. Hogyan jött az ötlet, hogy gyerekeket kérdezzenek a zsidóságról? Az első sorozatban hiteles, ismert emberek mondták el a véleményüket, osztották meg történeteiket velünk. Nem lehetett semmiféle elfogultsággal megvádolni a készítőket, hiszen semmilyen prekoncepciónk nem volt. A nagy visszhangra való tekintettel egy éve leültünk beszélgetni Köves Slomóval és akkor merült fel az ötlet, csináljuk meg ugyanezt gyerekekkel. Hogyan találtak olyan gyerekeket, akik vállalták a szereplést? Első látásra kivitelezhetetlennek tűnt az egész. Az első sorozatban hatszáz embert kerestünk, meg, végül ötvenkét riport született. Sokan rögtön nemet mondtak. Mások mondvacsinált indokot kerestek, hogy miért nem vállalkoznak a beszélgetésre. Voltak, akik kat nem illik bántani, ők is csak emberek, minden ember egyforma, és hasonlók. Pontosan leképeződik bennük a szüleik és környezetük véleménye. Volt olyan gyerek, aki kifejezetten dühös lett a kérdés hallatán, provokációt látott benne. Szerinte a fejlődés kulcsa a felejtés, előre kell nézni, nem a múlton rágódni. Voltak megrendítő élményei is? Igen. Az egyik kislány arról mesélt, hogy pi ci korától többször látta a Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékművet. Először azt gondolta, hogy néhányan levet ték a cipőiket és bementek fürdeni. El mesélte az ocsúdása történetét, hogy ahogy nőtt, hogyan értette meg, mi történt ott. Egy másik kamaszlány elmondta, milyen élmény volt neki, hogy a mamája elvitte őt Auschwitzba, hogyan ju tott el a közömbösségtől a megrendülésig. Kiknek szólnak a filmek? Azoknak, akik hajlandók megnyitni magukat annak, hogy nem érdemes a magyar történelmi gyakorlatnak beugrani, miszerint a másik oldalon ellenség áll. Olyanoknak, akik hajlandóak változni, tanulni, gondolkodni. A filmek megtekintehők: www.zsidomesek.hu hosszú hezitálás után mondtak nemet, de volt olyan is, aki vállalta a riportot, de végül nem jött el. A legtöbben attól féltek, hogy valami olyat mondanának, ami nem tetszene a közvéleménynek, zsidóságnak. A gyerekeket talán még nehezebb feladat volt megtalálnunk, az iskolák kezdetben nagyon elutasítóak voltak. Hogyan keresték meg az iskolákat? Első körben a tanároktól kértük, hogy a gye rekek írjanak egy fogalmazást arról, hogy mi a véleményük a zsidóságról. Ez a kérésünk rögtön falakba ütközött. Kicsit vál toztattunk a dolgon, azt kértük, hogy tegyenek fel vallással kapcsolatos kérdése ket a diákoknak. Ez már működött, néhány iskola vállalta, hogy segít nekünk. Az írások alapján válogattuk ki a gyerekeket. Milyen összkép született a második sorozat után? Hogyan gondolkodnak a gyerekek a zsidóságról? A második sorozatban huszonkét kisfilm született. Ezek alapján sokkal plasz tikusabb, hűségesebb képet kapunk a zsidóságról, hiszen a gyerekek őszin ték, nem lehet őket befolyásolni. Az is kiderült, hogy a holokauszt témája fényévnyi távolságra van a mai tizenévesektől. A történelem része, mint a mo hácsi vész, nem rendíti meg őket. Hol forgatták a filmeket? Ahogy az első sorozatban, a gyerekekkel is csillagos házakban fogattunk. A legtöbben nem is tudták, mit jelentett ez Budapesten 1944-ben... Milyen összkép alakult ki a mai fiatalság zsidókhoz való viszonyáról? A legriasztóbb az, hogy sokan olyan közhelyeket mondogattak, amely mögött rejtett antiszemitizmus bujkál: a zsidó-
